About Me

toroknandorTörök Nándor az Irodalmi Rádió legjobb szerzője 2017. cím birtokosa.

1965-ben születtem, a felvidéki Lelesz községből származom. Gimnáziumi tanulmányaimat Nagykaposon és Selmecbányán végeztem. 1989-ben szereztem kertészmérnöki diplomát Budapesten. Azóta itt élek.

Első verseimet az egyetemi évek alatt írtam, majd kb. 20 év szünet után, 2010-ben újra az írás felé fordultam. Elég későn kezdtem publikálni. Nyomtatásban 2015-től jelentek meg írásaim az Agria irodalmi folyóiratban, a Magyar Múzsában, a Napútban, a Hetedikben, a KisLantban, a Kaptárkövekben, a Régióban (Szlovákia) és számos antológiában. A különböző online irodalmi lapokban, pályázatokon is próbálok legjobb tudásom szerint jelen lenni.

2017-ben elnyertem az Irodalmi Rádió legjobb szerzője  díjat és a Természet Poétája címet.                           Az OMLIT pályázatán Mécs Lászó Irodalmi Díj: 2.hely, Az Év verse: 2.hely  

2018. OMLIT Igazgyöngy pályázat: 1.hely, Az utolsó olvasóért pályázat: 1.hely  

2019-ben az IR pályázatán az Év mérnök költője pályázat  1.hely, a Természet Poétája pályázat: 2.hely             A Magyar Irodalomtörténeti Társaság Líra Különdíj, 2019.                                                                                     A Napút Ady-pályázat, parafrázis kategória I. hely (Tavaszi Hanga néven)                                                      Anyanyelvápolók Rímes Nyelvi Játék pályázat 3. hely, Bárka gyermekvers pályázat: Antológia

2020-ban a Szárnypróbálgatók pályázaton Líra kategória: 1. hely

Öt versemet megzenésítették (Karády István, Deme Csaba, Viháncos Duó) és több versem is hallható CD-n és a világhálón művészi előadásban (pl.:Barbinek Péter, Csankó Zoltán, László Zsolt, Náray Erika, Stohl András, Zsoldos Árpád és Zsoldos Adrienn közreműködésével)

Megjelent köteteim:

Érzelmek sodrában (2015. Hungarovox Kiadó) + Netkötet (2018. Irodalmi Rádió)

Pajzs a résen (2016. Hungarovox Kiadó)

Hangok szürkületben (2019. Hungarovox Kiadó)

A Pillanat geometriája (2020. Hungarovox Kiadó)

 

 

Posted by
Posted in

Fagyos sorok

Hideg keserűség hintázik az ágon, apró sóhajokba sűrített bősz magány, friss porhóba firkált naiv ákom-bákom, torkodban benn rekedt, elfojtott őstalány. Törtfehérre meszelt tarka impressziók átködlő emléke megkísért hasztalan, vágyad komódjában egy kihúzott fiók a kést nézi gyáván a konyhaasztalon. Émelyítő múltad mirelit gondokat öklendez jelened új mezsgyekövére, a padlóra csurgó lángoló gondolat gleccserbe ágyazott aortád […]

Posted by
Posted in

Nyári anziksz

A dombon túl békés festményként meglapul a zizegő nádas, a henye víztükör, itt oltja a szomját őzsuta, kajla nyúl, naponta itt iszik száz birka, s tíz ökör. Vadkacsák és szárcsák kedves pihenője, kövér lapu alatt öreg varangy hűsöl, a mozduló sásban szúnyogok felhője keringőz, míg a láp langymelegen bűzöl. Párolgó reményben remeg a levegő, katángkórók […]

Posted by
Posted in

Ég a földdel

Porszemcsének pihe súlya, nyári odvas szél, ha fújja, kavarogva nyöszörög, fűben boszorkánykörök. Földben féreg, ha rág vadul, valami lenn elszabadul, fagyökérben fa fájdalma, lombja között sír az alma. Fönn az égen pacsirta száll, lucernásban, aki kaszál szemében a szalmakalap, a vas hegyén villog a Nap. Napot felhő, ha takarja, a Föld összes szürke varja, károgásuk […]

Posted by
Posted in

Pirkadat a fákon

Az éjszakának még földig ér a leple, de lomha lombok közt a mocorgó árnyak, fiókák ébredő pihekönnyű keble, s a hajnali fények verdeső kis szárnyak. Apró kis csillámok, átderengő ívek szaggatják meg az éj füstszürke függönyét, fészek melegében összebúvó szívek ösztönösen várják új nap új sürgönyét. A sápadt fény még küzd a nyúlós homállyal, tündöklő […]

Posted by
Posted in

A túlélő

Ki sorok közt sorstalanul, hullámzó vízen evezve, bevont vitorlával tanul haladni, szélcsendre edzve.

Posted by
Posted in

Kivégezve

Amikor úgy érzed, az égre meredve, mintha a szűk kötél nyakad része lenne, s talpad alatt egy ismert dallamot fütyörész a szél, mégse hallgatod. Amikor langyos tócsádban térdepelve, várod, hogy a bakó nyakadhoz emelje a könyörtelen, jéghideg acélt, s csak reménykedsz, nem véti el a célt. Amikor nyíltan farkasszemet nézel, nehéz karabélyok torkolattüzével, ártatlanul is […]

Posted by
Posted in

A Nap

Méhektől zümmögő aranysárga tenger, repceföldek hullámzó végtelenje, föntről kíséri egy lassú, izzó henger, régóta nincs már könyörület benne. Kalászok dülöngő sorait vigyázza, fertőben fürdőző fényes ősi jel, földet gyalázó a hajnal harmatnásza, s az alkonyi éggel véres frigyre kel.

Posted by
Posted in

Négy őselem

Fönn a tűz, az égen izzik véresen. A levegő körötte derűs kék elem. Lenn a víz, hullámzó erő, végtelen. És a föld, csak züllik, züllik énvelem.

Posted by
Posted in

Sivatagi vég

Ma még, tán azt hiszed, hogy mindent jobban tudsz, és fejedet homokba dugod, mint egy strucc. Ma még azt se látod, mi holnap rád zuhan, egy kellemetlen hír, mint jéghideg zuhany. Körül ölel majd a sivatag magánya, érzelmed csibéit elviszi a kánya. Aszalódsz a napon, s éjjelente fázol, a végtelen csendben magadban anyázol. Örömöd csírái […]

Posted by
Posted in

Gyöngyeim keresve

Míg a világ beszél én addig ellesem egy-egy halk morzsáját, mi mázsás szóözön, ám vágyam koplalva, diszkréten, csendesen százszor, vagy ezerszer álmomban rám köszön. Mélázva, motyogva a sarkon kéreget, a szívem jobb sarkán, jó szóra éhesen, sóváran bámulva gyanúsan méreget, földig megalázva meghajol szélesen. Érzelmes füzérét igazgyöngyeimnek két marékkal szórnám köténye zsebébe, de többé nem […]