About Me

Török Nándor az Irodalmi Rádió legjobb szerzője 2017. cím birtokosa. 1965-ben születtem, a felvidéki Lelesz községből származom. Gimnáziumi tanulmányaimat Nagykaposon és Selmecbányán végeztem. 1989-ben szereztem kertészmérnöki diplomát Budapesten. Azóta itt élek. Első verseimet az egyetemi évek alatt írtam, majd kb. 20 év szünet után, 2010-ben újra az írás felé fordultam. Elég későn kezdtem publikálni. Nyomtatásban 2015-től jelentek meg írásaim az Agria irodalmi folyóiratban, a Magyar Múzsában, a Napútban, a Hetedikben, a KisLantban, a Kaptárkövekben, a Régióban (Szlovákia) és számos antológiában. A különböző online irodalmi lapokban, pályázatokon is próbálok legjobb tudásom szerint jelen lenni. 2017-ben elnyertem az Irodalmi Rádió legjobb szerzője  díjat és a Természet Poétája címet.                           Az OMLIT pályázatán Mécs Lászó Irodalmi Díj: 2.hely, Az Év verse: 2.hely   2018. OMLIT Igazgyöngy pályázat: 1.hely, Az utolsó olvasóért pályázat: 1.hely   2019-ben az IR pályázatán az Év mérnök költője pályázat  1.hely, a Természet Poétája pályázat: 2.hely             A Magyar Irodalomtörténeti Társaság Líra Különdíj, 2019.                                                                                     A Napút Ady-pályázat, parafrázis kategória I. hely (Tavaszi Hanga néven)                                                      Anyanyelvápolók Rímes Nyelvi Játék pályázat 3. hely, Bárka gyermekvers pályázat: Antológia 2020-ban a Szárnypróbálgatók pályázaton Líra kategória: 1. hely Öt versemet megzenésítették (Karády István, Deme Csaba, Viháncos Duó) és több versem is hallható CD-n és a világhálón művészi előadásban (pl.:Barbinek Péter, Csankó Zoltán, László Zsolt, Náray Erika, Stohl András, Zsoldos Árpád és Zsoldos Adrienn közreműködésével) Megjelent köteteim: Érzelmek sodrában (2015. Hungarovox Kiadó) + Netkötet (2018. Irodalmi Rádió) Pajzs a résen (2016. Hungarovox Kiadó) Hangok szürkületben (2019. Hungarovox Kiadó) A Pillanat geometriája (2020. Hungarovox Kiadó)    
Posted by
Posted in

Restancia

Restancia Mámorba mártott hajnalok homályba torzult emléke, az elfelejtett bordalok, ifjúságod megtört éke. Az átmulatott éjszakák, mi maradt belőlük mára? Rázod a kocsma ablakát, az ajtó már kulcsra zárva. Az asztalon még ott a bor, örömök zamatos tára. Félig van töltve a csupor, zsebedben maradt az ára. Kóstoltad búban, derűben, hígítva szódával, vízzel. S mit […]