About Me

Tóth Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Üdvözlök mindenkit, Tóth Mihály vagyok. Több, mint egy éve folytatok írói tevékenységet. Eddig két regényemet és egy novelláskötetemet jelentette meg elektronikus könyvként a Libri, valamint a Líra. Papíralapú könyvként én magam, magánkiadásban jelentettem meg a könyveimet, melyek közül egyet már be is mutattam a tavalyi könyvfesztiválon. Nagyon szeretek adni az embereknek, értékes, örömteli pillanatokat nyújtani a számukra és szórakoztatni. Számomra az írás nem munka, hanem a legnagyobb feltöltődéssel járó tevékenység. A célom az, hogy minél több emberrel megismertessem a műveimet, és előbb-utóbb idegen nyelvekre is lefordítsam azokat annak érdekében, hogy a világ számos pontján élők balzsamként alkalmazhassák azokat a tudatukra és a lelkükre.
Posted by
Posted in

A csoda

    A kis Marci várta és szomjazta a csodát az ünnepi öltözetben pompázó karácsonyfa előtt. Mérhetetlenül nagynak hatott számára a tűlevelű szobanövény, amely ontotta magából a külsővilág, a vad természet gyantaszagát, amely teljes naturalitásával beköltözött a házukba, és az emberiség díszes ékköveit viselve magán pihent a nappali közepén. Hosszú percekig volt képes csodálni Marci […]

Posted by
Posted in

Globális zsákutca

Hív a természet, a város, a nagyvilág, Mennék, de a kapuk mégis mind zárva Mind, minek kövét sáros lábam járta Csak néhol lengedezik egy-egy virág   Csúsznék a boldogság jegén emberek közt Isten leheletének korcsolyapályáján Mennyország dombján gyermekkorom faszánján, Ám emlékhűvé válni a természet röst   S ha ez nem elég, emberi tudatlanság Legalizál apokalipszist […]

Posted by
Posted in

Dagadó magány

Mint ahogy falevél válik el a lombtól tarka, csüggedt melankóliával Úgy vált le rólam mindne néhai barát Bajban kiállók, kik elfogadtak hibával A természetes, és örökkévalónak tűnt Minden sarkon felhangzó baráti szó Suhogó fuvallat szárnyán Landolt enyészetben, s szétrágta a szú Család, külföld, aprozódás válfajai Vagy rezignált, fásult közöny, Élettel megtelt kohézióból Magány falai által […]

Posted by
Posted in

A novemberi sírlátogató

Ki csak novemberi látogatója Szomorú, lehangolt temetőnek, Az fiatal, s ősök csontjai Feletti kő nem tudja, kit takar   Az idő törvényszerű lépései Korban araszoló látogatónak Gyakori helyszínné avanzsál Károgó varjak lepte köveket   Eltemet, s kedves emléket őriz Arról, kinek sírkövén gyertyát gyújt, Merengve méláz át órákat Fátyolos mosollyal ősz végi ködben   A […]

Posted by
Posted in

Fogyatkozás

Áthajol az élet elmúlásba Illúziók füstjének gomolya, Még meleg a nap, pislákolása Viszont jövő nélküli, tohonya   Vén fa duzzadó zöldje lesz sárga S elengedi lombját, mert nem bírja, Fogyatkozás költözik a tájra, Mely lesz mostan a természet sírja   Ám még teli tüdővel lélegzik Kacagva éli fel tartalékát Siralmas, neurotikus lelkek itt már te […]

Posted by
Posted in

A belarusz mártírok

Dübörög a Föld, megínylik az ég, Lesántul éterben öntudat rózsái nyílnak Dobogó lábak indulnak szabadságukért     Mely nép nem ismert ily fogalmat Miről apáik nem tudták, mily tőről fakad, Ezúton szomjazzák, mint füvet a harmat     Százezrek egy testben és lélekben Hisz egyként maga ősi erejében Roppan, lehull a lánc, kanóc gyullad a […]

Posted by
Posted in

Halál és szeretet

Ha bolyongó lélek volnék Nem szállnék virágról virágra, Világról világra, Siratóimmal összeforrnék   Ha bolyongó lélek volnék Időtlen térben nem várnék Tétlen, befogad-e új élet? Szeretteimre csókot szórnék   Ha bolyongó lélek volnék Bírhatatlan szenvedést Szelídre simogatnék, Altatódalt susognék   Ha bolyongó lélek volnék, Forgószéllel visszajönnék A napban tündökölve Sugarammal hozzád szólnék   Ha bolyongó […]

Posted by
Posted in

Háború és béke

Soha ne akard, mondta már annyi hang Kinek, ki belső hévtől hajtva Katonásdit játszva Álmában ölni indult, hogy legyen a vállán rang Hol fejszék suhognak, ott hull forgács is, Banalitás hullahegye Értelmetlen ifjú halál, Átmosott agy idegengyilkolásba visz Amíg lesz ember, lesz háború, Csupán az eszköz változik, Kő, nyílpuska, atom, sugár Emberi ösztöntől felhős az […]

Posted by
Posted in

Hétfő

A kezdetek kezdete Nélküle tán a nap se kelne fel A rutinemberek szerelme, Hogy indulhat az élet, ő a jel     Kukás, postás, politikus, Mindnek egykor kondul a harang, Mind egykor sír fel, logikus, Világégésre is ekkor jön a parancs   Mit mindenki utál, megvet Lehangolja a hétvégi pihenőt, Vasárnap este megvet A következő […]

Posted by
Posted in

Élet és halál

Tapinthatónak ható sötétség Elkerülhetetlen fal Megálljt parancsol komor kiállással, Ez, mi egyirányú kútként benyel Ez, mi színpadi függöny, Ki tart tőle, s megalkudva él Nem tudja, hogy a halott ő maga, S nem, ki testét hátrahagyva útra kél Teljes öntudatlanság nihilje, Valóságról papoló doktorok Idő, s tér keltette illúzióban Halál beálltát hírül hozók Kik tudása […]