About Me

Tóth Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Üdvözlök mindenkit, Tóth Mihály vagyok. Több, mint egy éve folytatok írói tevékenységet. Eddig két regényemet és egy novelláskötetemet jelentette meg elektronikus könyvként a Libri, valamint a Líra. Papíralapú könyvként én magam, magánkiadásban jelentettem meg a könyveimet, melyek közül egyet már be is mutattam a tavalyi könyvfesztiválon. Nagyon szeretek adni az embereknek, értékes, örömteli pillanatokat nyújtani a számukra és szórakoztatni. Számomra az írás nem munka, hanem a legnagyobb feltöltődéssel járó tevékenység. A célom az, hogy minél több emberrel megismertessem a műveimet, és előbb-utóbb idegen nyelvekre is lefordítsam azokat annak érdekében, hogy a világ számos pontján élők balzsamként alkalmazhassák azokat a tudatukra és a lelkükre.
Posted by
Posted in

Metamorfózis

Testem immár petyhüdni látszik Könnyen felszalad a súly, Már csak idő kérdése, És ez katasztrófába fordul   Nem segít a sport se már A ruganyos bőr elsatnyul, S szívósabb a lélek bár, De reményvesztetté halkul   A tudásanyag nagyban bővült Az élettapasztalat felgyűlt, Szó, ami szó, ez kétségtelen, Ha valami, hát ez vigaszt szül   […]

Posted by
Posted in

Egy sál története

Nemzeti színű sálat viselő, mindenféle korosztályt képviselő férfiak jöttek szemben velem azon a bizonyos péntek estén. Végül egyedül már csak ők nyüzsögtek körülöttem, oldalt, hátul és elöl. Nem volt ember, aki a közelemben ne viselte volna a magyar honban jól ismert futball sálak egyikét, gyapjas, vastag, piros-fehér-zöld alapon különböző színekben pompázó sálat, példának okáért a […]

Posted by
Posted in

Világok közt

Ethereum, bitcoin, online részvényesek Most tépjetek egy nagyot a piac fájáról, E különös fogalmak végre értelmet nyertek, Elveszik a terhet a valóság válláról   Metaverzum, hozz el egy szebb világot nekünk Social Distancing, vírus, – és járványmentest, Hadd létezhessek, vehessek és eladhassak Lélegezhessek, éljek életet, nekem kedvest   Hozd el amit ez a felsőbb valóság […]

Posted by
Posted in

Advent idejé

A letargiát ismét előbbre hozta a föld Megelőlegezett sötétség borult a tájra, Szobából gyertyafény minden, ami tájat megtölt, A szeretet hamar bezsúfolódik a házba   Lepedőhúzogatás ide-oda megtörtént, Az idő nevű találmánnyal történő csalás, A saját magunk hülyítése dalolva, önként, Mögöttünk már ez a röhejes önbecsapás   Néma és vak éjszakában botorkálok ötkor Párlatként szitáló […]

Posted by
Posted in

Pillanat szülte mosoly

    Egy délután, amikor az Örs vezér téri aluljáróból sétálok felfele a lépcsőn, egy olyan esetnek voltam szemtanúja, amely végződhetett volna tragikus kimenetellel is, ám mégis valami csodálatos és mintegy a romantikus költészet klasszikus ábrázolásképeibe beleillő végkifejlet következett, amit végsősoron üdítő dolog volt látni. Egy fiatal nőszemély, de inkább lány, aki szórakozott gondtalansággal fecsegett […]

Posted by
Posted in

Virág a körtéren

  A körtéren szokott kis csomóba kötött virágcsokrokat árulni a Déli Pályaudvaron. Idős, rövid hófehér haj keretezi sokat megélt ráncos fejét, amelyből mélykék szemek világítanak ki jóságos értelemmel. Az emberek számára jól látható helyen ül, a fehér márványlépcsőkorlát végénél. Régimódi árus, halkan népdalokat dúdol árusítás közben, de úgy, hogy az embernek menten elolvad a szíve, […]

Posted by
Posted in

Mulandóság

Mint kedves tárgy, mit akkor becsülnek Mikor már hiába keressük szokott helyén, Egyszer, valami módon minden megszűnik S akkor rájövünk, hogy mi volt, mekkora kincs   Ami adott volt, mi biztosan ott hevert Szem előtt, és azt hittük, örökkévaló, Persze, nem eszünkkel, mely ismeri a múlást, De érzékeink szubjektív álomkert   Mindig vagy, s mindig […]

Posted by
Posted in

Trieszt

Őrangyalok, menjetek most Triesztbe, Keljetek útra az emberiségért Hol üstben főzik meg a szabadságot, Hol a teljes biztonság követel vért   Ahol a szabadság leomlott bástyáiért Vonul a nép utolsó vak csörtébe Hol nincs hátraarc, halál, vagy újfent élet Nincs mit veszteni, éljen a dzsungel törvénye   Vagy inkább az ember legszemtebb törvénye? Amely előtt […]

Posted by
Posted in

A kukkoló

Ismét a fa tetején ücsörgött, akár egy gyermek. Az ő korában már nem illik, már nem való fára mászni, de ő mégis ott pihent éppen a legmagasabb fák egyikén, a feketeségben, mint rémek karjaiként kacskaringózó, testét átölelő gallyak sűrűjében. Őszi éjszaka volt, a legsötétebb éjszakák egyike. Arrafele a közvilágítás sem világította meg úgy igazán a […]

Posted by
Posted in

Lélekősz

Egyedül maradni a végére Nincs is annál sorsszerűbb jelenség Ahonnét jöttünk, s ahová megyünk, A halál szomjazik lelkünk vérére   Az ősz mindig felidézi az érzést, Mely évtizedes távlatokban Tulajdonképpen a négy évszak, S nincs mi elállítson állandó vérzést   Már a kezdetektől érezhető Milyen lesz megsemmisülés szaga, Az idő múló természete Emlékeztet, hogy mi […]