About Me

Kristófné Vidók Margit az Irodalmi Rádió szerzője. Kristófné Vidók Margit vagyok, 1954. 10. 23-án egy alföldi kisvárosban, Kalocsán születtem. Pár évet tanyán laktunk, ami örökre meghatározta a viszonyomat a természethez és állatvilághoz. Életem legkülönlegesebb időszaka volt, ami emlékeimben mindig is a legszebb marad. Iskoláimat Uszódon, középiskolai tanulmányaimat Baján kezdtem, majd egy családi tragédia után Budapesten folytattam, ahol a munka mellett fejeztem be. Mindig is szerettem az irodalmat, sokszor szavaltam verseket. Először a nagy csalódások hatására írtam kezdetleges kis soraimat, amelyekből csak kevés maradt meg. 1975. óta a kereskedelemben dolgozom. Két gyermekem van. Egy újabb tragédia után fordultam újra a versek felé, és 2016. óta publikálok a Poet.hu oldalán, valamint megjelennek verseim a Holnap Magazin oldalán is. 2017-ben a Rímkovácsok antológiában, és ugyanebben az évben a Poet antológiában is megjelentek verseim. 2018-ban jelent meg első verseskötetem magánkiadásban: Álomszőttes címmel.
Posted by
Posted in

Együtt az úton

Együtt az úton… Arcodon szelíden mosoly dereng, csillogó szemed a múlton mereng, mennyi bánat, és örök küzdelem, mi a lelkedet érte szüntelen. Elmúlt idők emléke fellobog, a szív most az örömtől felzokog, két ember, ki együtt volt a bajban, hosszú utat tett meg a viharban. Ma újra megtörténik a csoda, ígéreted jövőtök záloga, a hit, […]

Posted by
Posted in

Egyszer volt… volt egyszer egy élet

Egyszer volt… volt egyszer egy élet Régen nekem is volt erőm, harcolni a sorsommal, mára már reszkető hangom, miatt megmosolyognak. Elmúltak a szép májusok, arany-bíboros az ég, az ősz vár rám türelemmel, elringat a csöndesség. Emlék maradt a szerelem, álmokat az éj lopott, de itt maradt a régi dal, miért szívünk dobogott. Felhőtlen, boldog ifjúság, […]

Posted by
Posted in

Egy nyári délután

Egy nyári délután A susogó, hűs lomb alatt, nap sugara lassan halad, pihenésre a csend csábít, a nyár lustán, lomhán ásít. A függőágy is engem vár, zöld ágakon madár trilláz, álmodozom a könyv felett, mit a képzelet színezett. Vajon milyen érzés lenne, hogyha velem megtörténne, betoppanna a boldogság, derű lenne az orvosság. Árnyat adó kalap […]

Posted by
Posted in

Egy esztelen szenvedély

Egy esztelen szenvedély Fáj most nagyon az élet, hiszem, hogy lehetne szebb is, jobb is, mint amit most érzek. Szeretném arcod újra látni, érezni simogató szavad, de mindez már a múlté, csak felednem szabad. Egy szerelem véget ért, de emléked elkísér, bárhová lépek. Szemem könnyes, a szívem már kiégett, olyan, mint egy alvó vulkán krátere, […]

Posted by
Posted in

Ébredő természet

Ébredő természet Az utolsó szó jogán talán én is szólhatok, dohog a tél mogorván, – hallok égi szólamot. Fagyos mosolyt villantva, dérpalástját felöltve, jégvirágot csillantva földet táplál a könnye. Ezüstös ködből lépked, a ruháján hóvirág, tavasztündér már ébred, eltűnik a hóvilág. Lengedező, selymes fű, a ruhája könnyfoltos, de a szemnek gyönyörű, afféle csipkés-fodros. Patak rohan […]

Posted by
Posted in

Ébredő érzékek

Ébredő érzékek Csillagkárpitos éjvarázs, holdfény, ezüstös ragyogás, kacagó széllel szárnyalás, halkan suttogott vallomás. Eltévedt, kósza emlékek feléd repítenek újra, csalfa, ébredő érzékek, a lelkemet összezúzta. Bíborban fürdő éjszaka, villanó fény kavar vihart, vad érzelmek viadala, a bűbáj ismét fogva tart, Hiába szép szó, esdeklés, lelkem a bánat járja át, halálos, néma csendesség, eloltottad szívem lángját. […]

Posted by
Posted in

Csak veled

Csak veled Halványkék pára száll a légben, csak halk neszezés minden léptem, ajándék e nap, mire vágytam, szellő susog, simogat lágyan. Hallgatva virraszt a néma csend, szívemben szerelem dala zeng, varázslat tombol minden percben, utazás az ismeretlenbe. Tenger kincsem hiába lenne, boldogság akkor sem teremne, életünk hajója révbe ért, köszönetet mondok létedért. Szenvedélyünk viharként tombol, […]

Posted by
Posted in

Csak ölelj

Csak ölelj! /Telesztichon/ Csak gyengéden ölelj át, simogass, így jó,- már tudom, szíved mit érez, ez az álmok beteljesülése melyet sötét bársony éj betakar, az ezüstös holdfény érkezése, űzi el arcunkról az árnyakat, és derűsen ezer csillag figyel, lilul a szél lélegzetvétele, kell a parázs, hogy tüzek gyúljanak.

Posted by
Posted in

Csak ennyit kérek…

Csak ennyit kérek… Most csak éljük át a pillanat varázsát, karod ölel, érzem szíved dobbanását, gomolygó álomképek a néma csöndben, emlékek remegnek szivárvány könnyekben. Ajkaid szótlanok, de mesél a szemed, a gyötrő múltból kísértenek szellemek, ne félj! – lelkem átölel, őrzi titkaink, fájdalmam, – talán feledtetik csókjaink, Újra elbűvölsz, és önfeledten nézlek, feledni nem tudlak, […]

Posted by
Posted in

A színes város

A színes város Sétálok lassan az árnyas fák alatt, szép ez a város, gyönyörködöm benne, múlt, és jelen egymás mellett megmaradt, parkjaiban jó hallgatni a csendet. Bronz-barnán csillogó megannyi levél, terek szobrain ezüst ködpermet ül, falusi tornácon őszi szél zenél, gémeskút csúcsán sápadt fény szétterül. A régi szürke falak most pompáznak, szorgos kezektől a város […]