About Me

Kristófné Vidók Margit az Irodalmi Rádió szerzője. Kristófné Vidók Margit vagyok, 1954. 10. 23-án egy alföldi kisvárosban, Kalocsán születtem. Pár évet tanyán laktunk, ami örökre meghatározta a viszonyomat a természethez és állatvilághoz. Életem legkülönlegesebb időszaka volt, ami emlékeimben mindig is a legszebb marad. Iskoláimat Uszódon, középiskolai tanulmányaimat Baján kezdtem, majd egy családi tragédia után Budapesten folytattam, ahol a munka mellett fejeztem be. Mindig is szerettem az irodalmat, sokszor szavaltam verseket. Először a nagy csalódások hatására írtam kezdetleges kis soraimat, amelyekből csak kevés maradt meg. 1975. óta a kereskedelemben dolgozom. Két gyermekem van. Egy újabb tragédia után fordultam újra a versek felé, és 2016. óta publikálok a Poet.hu oldalán, valamint megjelennek verseim a Holnap Magazin oldalán is. 2017-ben a Rímkovácsok antológiában, és ugyanebben az évben a Poet antológiában is megjelentek verseim. 2018-ban jelent meg első verseskötetem magánkiadásban: Álomszőttes címmel.
2 visits
0 comments
Posted by
Posted in

Csodálatos szerelem

Csodálatos szerelem Gyönyörű volt az első együtt töltött éjszaka, éreztük, ez több, mint a szerelem mámora. Forró csókjaid égették ajkamat, nem volt szükségünk bókokra, suta kis szavakra. Bíboros palástban érkezett a hajnal, odakint vidám, pajkos szellő nyargalt. Vágyón nyújtottad felém kezedet, tudtuk már, szeretni így csak egyszer lehet.

2 visits
0 comments
Posted by
Posted in

Tiszavirág-szerelem

Tiszavirág-szerelem Hol van már a júliusi napfény, a hullámzó tó, vidám kacagás, az önfeledt mámorkeresés, a végtelennek hitt csókok, két szív együtt dobogása, két szempár boldogságtól csillogása? Hová tűnt a mindent megszépítő érzés? Nem volt más, csak egy félreértés? A sorsa volt, hogy a nyárral együtt távozzon, sárgás-piros levelekkel ő is elhulljon, és a zizegő […]

7 visits
0 comments
Posted by
Posted in

Álomszuszi nyuszi

Álomszuszi nyuszi Hallod-e te kicsi nyuszi, ne légy ilyen álomszuszi, mindjárt itt van Húsvét napja, kinyílt már a fűzfabarka. Nincs még kész a színes-tojás, nyakunkon a locsolkodás, ugorj gyorsan, van még ecset, szárnyalhat a képzeleted. Egyedül én kevés vagyok, segítséged elfogadom, festeni kell nagyon gyorsan, fogd a tojást óvatosan. Gyerekek már nagyon várják, örömünnep ez […]

5 visits
0 comments
Posted by
Posted in

Ébredő világ

Ébredő világ Húsvét napján tűnik a sötétség, reményt ringat a végtelen kékség, csend van,- olyan tiszta, ártatlan csend, feltörő fohász szívünkben örvend. Érte, ki felvállalta bűneink, ki átérezte szenvedéseink, meghalt értünk,- bukott angyalokért, múltért, és eljövendő napokért. Mi még most is a bűn korát éljük, hiába volt az áldozat értünk, teremtett világunk pénzt hajszolva, nem […]

7 visits
0 comments
Posted by
Posted in

Bűvölet

Bűvölet A kövekkel csacsogó hullámok zaja, part menti fák titkokat suttogó hangja, vágyakról mesél, sejtelmes gyönyört ígér. Csillagok reszkető fénye még felragyog, kelő hold sugara játszik ezüstlanton, ezer kis szikra gyúl szívünk rejtekében. Te vagy a föld, az ég, a menny és a pokol, a végtelen síkság, hol nyugalom honol, a szivárvány, amely ezer színben […]

4 visits
0 comments
Posted by
Posted in

Az utolsó nap

Az utolsó nap Nem lát már mást, csak szürke falakat, alkonyat fest kint lámpavasakat, tudja vége,- nincs miért küzdeni, nem érti, a sors miért bünteti. Tág pupillák, megtiport becsület, cellájában kicsinyke feszület, itt lesz ma az utolsó vacsora, mellé Óbor a legjobb cimbora. Tudja nem bűn, hogy hazáját védte, rá a teremtő áldását kérte, látta […]

5 visits
0 comments
Posted by
Posted in

Az én utam

Az én utam Utak, vonalak, hol egyenes, hol görbe, semmiből hirtelen a látómezőbe keresztezve egymást, titokzatoskodó, semmibe vesző, és egyre hosszabbodó. Valahol egy vonal, vagy talán egy görbe, sors-utad mutatja, így jár körbe-körbe, itt-ott a sávok egymásba gabalyodva, már őrá figyel – lélegzet- visszafojtva. Göröngyös kissé, néha döcögős, fájó, élet-tragédiáknál riadót fújó, de az én […]

4 visits
0 comments
Posted by
Posted in

Alkonypír

Alkonypír Bíbor aranyban tündöklő sugarak, igéző a szikrázó fényzuhatag, mint hócsipke, zúzmara ül a fákon, alkonypír terül a meseszép tájon. Fenyvesek susognak kósza szellővel, kacérkodnak a ciklámen felhőkkel, hólepel csillámlik alul a földön, a Nap még rápillant, hogy tündököljön. Varázsos pillanat, csendes a vidék, megragad ez a fenséges ősiség, hirtelen sötét lesz, ellobban a fény, […]

2 visits
0 comments
Posted by
Posted in

A szív sebei

A szív sebei Oly édesen tudtál becézni, csókolni, ölelni, boldog voltam veled, – vagy csak én hittem, hogy szeretlek, és te is szeretsz. Oly hirtelen lett vége, még ma sem látom tisztán, – mi okozta e fordulatot? Félig kábultan gondolok rá, az elmúlt órákra, elszállt boldogságra. Gondolataim visszafelé repítenek, kicsit még elidőzöm az emlékek visszahulló […]

4 visits
0 comments
Posted by
Posted in

A múlt árnyai

A múlt árnyai Álmaimban még vissza-visszajárok, szerettem az ódon tanyavilágot. A völgyben lent, egy vén fűzfa üdvözöl, felismer ő,- midőn nekiütközöm. Ágai óvón bújtatnak, becéznek, zizegő levelek hozzám beszélnek. Nem áll a ház, mely oly kedves volt nekem, a táj is ködös megfakult, fénytelen. Az ismerős, szeretett föld oly kihalt, csak a csend beszél hozzám, […]