About Me

Kristófné Vidók Margit az Irodalmi Rádió szerzője.

Kristófné Vidók Margit vagyok, 1954. 10. 23-án egy alföldi kisvárosban, Kalocsán születtem. Pár évet tanyán laktunk, ami örökre meghatározta a viszonyomat a természethez és állatvilághoz. Életem legkülönlegesebb időszaka volt, ami emlékeimben mindig is a legszebb marad. Iskoláimat Uszódon, középiskolai tanulmányaimat Baján kezdtem, majd egy családi tragédia után Budapesten folytattam, ahol a munka mellett fejeztem be. Mindig is szerettem az irodalmat, sokszor szavaltam verseket. Először a nagy csalódások hatására írtam kezdetleges kis soraimat, amelyekből csak kevés maradt meg. 1975. óta a kereskedelemben dolgozom. Két gyermekem van. Egy újabb tragédia után fordultam újra a versek felé, és 2016. óta publikálok a Poet.hu oldalán, valamint megjelennek verseim a Holnap Magazin oldalán is. 2017-ben a Rímkovácsok antológiában, és ugyanebben az évben a Poet antológiában is megjelentek verseim. 2018-ban jelent meg első verseskötetem magánkiadásban: Álomszőttes címmel.

Posted by
Posted in

Az én utam

Az én utam Utak, vonalak, hol egyenes, hol görbe, semmiből hirtelen a látómezőbe keresztezve egymást, titokzatoskodó, semmibe vesző, és egyre hosszabbodó. Valahol egy vonal, vagy talán egy görbe, sors-utad mutatja, így jár körbe-körbe, itt-ott a sávok egymásba gabalyodva, már őrá figyel – lélegzet- visszafojtva. Göröngyös kissé, néha döcögős, fájó, élet-tragédiáknál riadót fújó, de az én […]

Posted by
Posted in

Álmok tüzében

Álmok tüzében Jönnek az álmos, fázós reggelek, nesztelen suhanó ködfellegek, összebújva a meleg szobában reménykedünk egy újabb csodában. Kandalló vörös fényei lesnek, bűvöletbe ejtve feleselnek, kígyókként tekergő lángnyelvei szökő szerelmek rejtekhelyei. Ne menj! – maradj még, te röpke mámor, kell a remény – hogy megtört az átok, újra rám találhat a boldogság, jóleső, szívtájéki borzongás. […]

Posted by
Posted in

Alkonyat

Alkonyat Karmazsin ruháját ölti az alkony, a lemenő nap még visszapillantott, remegő páraként száll fel a sóhaj, betakar az éj puha takaróval. Gyöngykönnyek peregnek égi lajtorján, lelkünk kitárul varázsos éjszakán, gyógyító balzsam, virágok illata, pislogva jő az ég első csillaga. Néha megrebben egy-egy alvó madár, álmában még újra dúdolja dalát, bársonyos éj figyel fátyolos szemmel, […]

Posted by
Posted in

A régi pad

A régi pad Vérvörös alkonyban ősz gomolyog magányos padon bús emléknyomok, égbe szöknek kopár fák árnyai, rozsdás percek az idő szárnyai. Szitáló köd ezüst fátylat terít, a szenvedély újra hozzád repít, szél suttogja fülembe dallamát, lelkem érzi gyógyító balzsamát. Elfeledett múlt, és az ígéret követ álmokban, mint bús kísértet, elhaló sóhaj, régi vallomás, szívünkben örökös […]

Posted by
Posted in

A szeretet ösvényén

A szeretet ösvényén . Tipegő, dobogó lábak, gyermeki örömök vágyak, csak egy kis mese, és játék, ennyit kér a mosolyáért. . Nézd!- szemében tünde álmok, megannyi színes kristályok, vigyázz! – össze ne törjenek, légy mellettük, ha döntenek. . Még önfeledt a nevetés, csupa mosoly, lelkesedés, őszinte, tiszta a lelkük, őrizd meg a szeretetük. . Töltsd […]

Posted by
Posted in

Értsd és érezd…

  Értsd, és érezd… Lágyan, óvatosan érintsd meg őt, az erősnek látszó törékeny nőt, lelke mindig gyengédségre vágyik, szerelmes szavaktól kivirágzik. * Belső lénye a sugárzó szépség, szemében nyugalom, szelíd kékség, az otthon melege vele teljes, megérdemli a napi figyelmet. * Szerető társ, és igaz jó barát, anya, ki a rosszért is megbocsát, szerelmes nőként […]

Posted by
Posted in

Decemberi csoda

Decemberi csoda Csilingelő szánon, Mikulás érkezik, puttonya megrakva, meglep majd téged is.   Rossz gyerek nála nincs, mindenki egyforma, ajándék jár neked, szeretet jutalma.   Ablakon kukucskál, csizmákat keresi, ott van az fényesen, csokikat elnyeli.   Lesz öröm majd reggel, ablakhoz szaladnak, kicsik, és nagyok is, mind dalra fakadnak.   Körbe-körbe néznek, talán még láthatják, […]

Posted by
Posted in

Télapó mindig jő…

Télapó mindig jő… Csengettyű hangja szól, fény árad ablakból, kíváncsi kis szemek kémlelik az eget, Télapó, merre jársz? – gyerekhad téged vár. Fény csillan az égen, a csillagösvényen már paták szikráznak, manók kalimpálnak, nagy kalandra vágyók a rénszarvas szánkón. Ezüstös varázzsal, tűzpiros palásttal Télapó integet, rejteget kincseket, tele a puttonya, cipeli szuszogva. Van benne minden […]

Posted by
Posted in

Téli mese

Téli mese Van, aki látta, esküszik rája, rénszarvas húzta, csengettyű rajta. Siklott a havon, szép ünnepnapon, éjszaka osont, örömet hozott. Sok kicsi gyerek este kilesve cipőket tisztít, ablakba állít. Télapó eljön, csizmákat megtöm, ajándék akad, virgács is marad. Hófehér ágon, tündértisztáson táncoló hold jár, ezüst a határ. Kacagó hangok, víg zene harsog, ablakod kitárd, télapó […]

Posted by
Posted in

Tél az erdőben

Tél az erdőben Minden fehér csupa-csipke, magot keres kicsi cinke, őz gidácska csetlik-botlik, körötte a friss hó porzik.   Álommanó csókot lehel, sün, és medve csak így telel, bársonyos hó, puhán takar, rovart bújtat most az avar.   Patak vize rég befagyott, bokrok ága színehagyott, fenyőfákon csipkekabát, visszaveri napsugarát.   Egerészölyv, réti sasok, várnak rátok […]