About Me

Kristófné Vidók Margit az Irodalmi Rádió szerzője. Kristófné Vidók Margit vagyok, 1954. 10. 23-án egy alföldi kisvárosban, Kalocsán születtem. Pár évet tanyán laktunk, ami örökre meghatározta a viszonyomat a természethez és állatvilághoz. Életem legkülönlegesebb időszaka volt, ami emlékeimben mindig is a legszebb marad. Iskoláimat Uszódon, középiskolai tanulmányaimat Baján kezdtem, majd egy családi tragédia után Budapesten folytattam, ahol a munka mellett fejeztem be. Mindig is szerettem az irodalmat, sokszor szavaltam verseket. Először a nagy csalódások hatására írtam kezdetleges kis soraimat, amelyekből csak kevés maradt meg. 1975. óta a kereskedelemben dolgozom. Két gyermekem van. Egy újabb tragédia után fordultam újra a versek felé, és 2016. óta publikálok a Poet.hu oldalán, valamint megjelennek verseim a Holnap Magazin oldalán is. 2017-ben a Rímkovácsok antológiában, és ugyanebben az évben a Poet antológiában is megjelentek verseim. 2018-ban jelent meg első verseskötetem magánkiadásban: Álomszőttes címmel.
Posted by
Posted in

Neked, nektek kívánom,,,

Neked, nektek kívánom… Mit is kívánhatnék új év reggelén, mindenki élete legyen meseszép, igaz szeretet hangján szóljon a dal, utadon kísérjen, védjen őrangyal. Béke szálljon házadra, a világra, hited, reményed legyen az imákban, mosolyodból gyógyír váljon a bajban, higgy a jó dolgokban, élj okosabban. Szívedbe rejtve álmaid, vágyaid, tudj megint újra gyerekként játszani, segíts ahol […]

Posted by
Posted in

Szilveszteri illúzió

Szilveszteri illúzió Mitől is búcsúzunk így év végén, egy szám változik, a többi marad, megyünk tovább életünk ösvényén, magunkkal cipelve mi ránk-tapadt. Ki hát a hibás?- az év nem lehet, életet, sorsokat sem változtat, csillagokba írva a felelet, ember küzdj!- hogy ne lehess áldozat. Mégis itt marad a gond, és bánat, örömtelen, és sivár nappalok, […]

Posted by
Posted in

Karácsony estéjén

Karácsony estéjén Hófehér selyembe öltözött a táj, jégcsipke tündököl fenyvesek hegyén, csillagok fényében aranyló bűbáj, hozzá szél komponál mennyei zenét. Angyali érintés szűzi tisztaság, szeretetről szól ma a születő fény, aranylón lobog az összes gyertyaláng, szívemben feléled újra a remény. Az éj kék bársonyán ragyogó csillag, régi karácsonyokba repít vissza, hallom messziről csilingelő hangod. Angyalharangként […]

Posted by
Posted in

Kellesz nekünk,karácsony!

Kellesz nekünk, karácsony! Kihalt utcákon pislákol a remény, feldíszített tereken csak szél zenél, hó sem esik, szürkén ásít a város, – én halkan kérdezem hol a karácsony? Ott van, nézd!- ott hol a szeretet nyílik, zárt ablakok mögött aranylón izzik, nem kell a pompa, elég a pillanat, melenget, izzik karácsony csillaga. Mézillatú szobákban mosoly ragyog, […]

Posted by
Posted in

Tiszta fénnyel

Tiszta fénnyel Lobogjon, égő tiszta fénnyel, az első gyertya szelíd lángja, szívekbe költözzön a béke, gyűlölet ne kaphasson szárnyra. Néptelen utcákon félelem, bezárt ajtók mögött reszketőn éled a hit, sötét éjjelen, gyógyítva beteget, szenvedőt. Hófehér, ezüstös tisztaság, átölel lágyan a szeretet, láttatja advent szép csillagát, lelkünkben a hívő gyermeket. Végtelen csend terül,- semmi zaj, csillagének […]

Posted by
Posted in

A szerelmedért

A szerelmedért Hunyorgó csillagok az égi rónán, Hold közeledik ezüstös hintóján, indigó éjben már fénycsókok gyúlnak, didergő felhőn fagyos könnyek kúsznak. Az égbolt ékes pompájában ragyog, aranylant szavával hívnak angyalok, megbűvölve állok, nézve a csodát, megsimogatnám az ég lágy bársonyát. A legszebb csillagot lehoznám neked, gyöngyökké formálnék harmatcseppeket, ezüst Hold sugara lenne a létrám, csillag-zuhatag […]

Posted by
Posted in

Talán…

Talán… Nyújtózó csönd ásít, bennem mosoly éled, a perc táncra csábít, őrzi még emléked. Árny lopózik, őszt hoz fáradó szívembe, nincs jogunk vágyunkhoz, könnycsepp hull ölembe. Bemocskolt emlékek szennye és árnyéka, szavaktól festékes sorsunk martaléka. Nem várlak már téged, elfogytak álmaim, nincs hová megtérned, megölted vágyaink. Talán majd a holnap elhozza a varázst, és szárnyakat […]

Posted by
Posted in

Talán leomolna…

Talán leomolna… Bíborkönnyeket hullajt az alkonyat, sírokon kicsiny mécsesek ragyognak, a földre hulló krizantémok szirma, mint lelketek, olyan hófehér, tiszta. Néma csönd – belül zokog a fájdalom, szitáló ezüstköd fénye átkarol, szél oson hozzám – érzem, hogy simogat, miként kezed egykor lágyan, finoman. Fakó ágon szürkeség ölt alakot, merengőn nézem a sírfeliratot, talán ha meleget […]

Posted by
Posted in

Rád gondolva

Rád gondolva Milyen rég volt, mikor érinthettelek, most szomorúságban élem napjaim, én múltunk emlékeiért reszketek, míg hullámcsend mossa a tó partjait. Csókod simította fáradt szememet, rövidke boldogság, csak ennyi jutott, álmaink temették rozsdás levelek, miközben a bíbor Nap vízbe bukott. Rád gondolva újra élem a varázst, indigóéjben kereslek szüntelen, egy gyengéd mosoly a gyermekünk arcán, […]

Posted by
Posted in

Őszi tánc

Őszi tánc Lassan hull alá, csillan a fényben, Eltévedt levél rezesen ragyog, Vörös-selymét teríti a szélben, Életre kelve szállnak a dalok. Lombot hullatnak az erdő fái, Keringenek aranyló ruhában, Egy porszemnyi lét semmivé válik, Reszketeg árnyak futnak utánam. Itt, hol a csendben ringat az álom, Nesztelen táncuk új jövőt ígér, Gomolygó köd ül a néma […]