About Me

Vitos Irén az Irodalmi Rádió szerzője.

A huszas éveimben művészettörténetet hallgattam, ekkor ragadott magával a művészetek és a festés világa, melyet a Modul Art Academyn és neves hazai mesterek mellett, azóta is fejlesztek. Az írói énem is felnőtt koromra bontakozott ki, a fiam születését követő években kezdtem komolyabban foglalkozni az írással, ekkor még főleg gyermekirodalommal. 2011. - ben három gyerekeknek szóló könyvem jelent meg és írtam gyermekmagazinok számára is. Azóta számtalan antológiás kötet társszerzője lettem. A hagyományos kötött és szabad verseken kívül, írtam és írok haikukat, apevákat, pundurkákat, képverseket, akrosztichonokat, parafrázisokat, matematikára épülő verseket (fibonaccik, prímek). Pózai írásaim és verseim folyamatosan jelennek meg, kortárs magazinokban és újságokban, online felületeken és nyomtatásban. Több versem elhangzott már rádióműsorokban és online irodalmi műsorokban. 2020-ban nemzetközi megjelenéssel is gazdagodtam, egy írásomat beválasztották egy többnyelvű, Európa szerte megjelenő kötetbe, ahol osztrák, német, holland, belga, és francia szerzők írásai mellett, az én egyik prózai alkotásom képviselte a kortárs magyar irodalmat. Közben elismerések és díjak is gyültek, legutóbb a 2020-as év egyik nívódíját kaptam meg, vers kategóriában. Drámaírás területén is próbálgatom a szárnyaimat, az utóbbi időben versesköteteim összeállításával foglalatoskodtam és az első regényemen dolgoztam. Az írói énem is folyamatosan fejlesztgetem a Magyar Irodalmi Ház íróképzőin és közösségében, a Kortárs Magyar Irodalom Barátok - Verslista és az Irodalmi Rádió alkotó - szerzői közösségében, tagja vagyok a Magyar Alkotók Nemzetközi Egyesületének és több kortárs magyar irodalmi csoportnak, közösségnek.

A művészi önkifejezés fontos lételemem, vallom, hogy ahogyan mindent ki lehet fejezni írásban, ugyanúgy mindent ki lehet fejezni színekben is.  Az alkotás számomra egyfajta csillagkapun túli állapot, ahol semmi sem lehetetlen, ahol szabadjára engedhetem a fantáziámat, az abszolút szabadság és a végtelen lehetőségek világában.

 

Posted by
Posted in

A magány romjain

Vitos Irén   A magány romjain   A magány romjain fásultan heverve, Meghalt a szívemben repdeső lepke, S az akaratnak sincs semmihez kedve, Mint egy kabát, a sarokba levetve.   Fülemben nincs már tavaszi madárdal, Bezárkóztam előle bujdosó magánnyal, Vérző sebekkel s elszáradt virággal, Mint egy árnyék, lélektelen bábbal.   Füst és pernye lett minden […]

Posted by
Posted in

Tangó

Vitos Irén   Tangó   Egybeolvadt az éj körülöttünk, s hangtalan közelebb tolt egymáshoz a tömör sötét. Ében álmot varázsolt körénk, eltüntetve a szürke világot, mint az ezeregy éjszaka mesék. Szédülést dobott ránk, hol csak egymás szemét látjuk, s lelkeink bennük kapaszkodót. Már nem tagadhatjuk meg egymást, és saját valónkat sem féltjük, a marcangoló tudat […]

Posted by
Posted in

Swing

  Vitos Irén   Swing   Érted pulzál a lét, dobhártyákon lüktet a swing, a mámoros pillanatokba veszve el kéne dobni mindent, s futva lehagyni a nyakunkban loholó agóniát. A szobor angyalok még várjanak! Árnyékuk már ránk vetül, nem hagyva elég időt az egymást ölelő szeretőknek. S a holnapokban ránk robban a vég, de míg […]

Posted by
Posted in

Zsámoly foszlány

Vitos Irén   Zsámoly foszlány   Barokk nosztalgia üli meg a hajnalt. Koldusálom reggelim felett, vállamról erőtlen alél le a maréknyi selymet összetartó pánt. A tükörből rám bámuló fülledt csendélet drapériái, nagyanyám bojtos zsámolyát rángatják elő a tekervényekből. Azt a törpét, halványzöld zsinórral körbe szegve. Ahogyan rámered a fölé görnyedt áhitat, lehajtott fejjel, imára kulcsolt, […]

Posted by
Posted in

Meglátni

Vitos Irén   Meglátni…   Mosolyod fénye zuhant ma rám, megláttam ragyogni a barna szemfenék legmélyén felcsillanó szikrát, éreztem, amint a kialudt szív kanóca lobban, a kohó berobban, s lelkemet a tiedbe olvasztva valami közös, emberfeletti megfogan, a megrezzent megfoghatatlanság, egy moccanás, véset a szívben a bal pitvar falán, végzet, ráeszmélés, elnyomom, csak a szárnyalást […]

Posted by
Posted in

Tetovált szerelem

Vitos Irén   Tetovált szerelem   Betűk hipnózisán reped a vakság. Letisztult vágy robban, tapintani a varrt kart, a lüktető véna elevenségét, s a szó egyszerűségét: SZERELEM. Üzenetet távír a szív a keringés forró pulzusán, csillagszórók gyúlnak, ereimen futnak, átlényegülök. Egy leszek veled. Akarom! Lassan tépi át bőrömön magát a tinta, s hozzá vermet ás […]

Posted by
Posted in

A szerelem mágusa

Vitos Irén   A szerelem mágusa   Ámít az elme, szárnyal, csodára vársz, kábít, mindent másnak láttat, csábít, s hagyod azt látni magadnak, pedig jól tudod, színez, csaló! Szemfényvesztés, mégis vágyod, ami semmihez se fogható, a varázslatot.

Posted by
Posted in

Álomhatár

Vitos Irén   Álomhatár   Lángra kéne lobbantani a megfakult csillagokat, a lámpafényben vonuló emlékek, alaktalan szörnyekké formálódott árnyai a szemhéjra ülnek, a félbehagyott történet sorai kavarodva szétszóródnak, a sötétség vámpírja kiszívta a színt a térből, sápadt martalékát félredobva lépte át a kikopott károgást, felrúgva a varjúfészket, sötét köpenyét ledobva ránk, míg a hajnal fel […]

Posted by
Posted in

Álmatlanság

Vitos Irén   Álmatlanság   Rendezetlenül mocorognak a gondolatok a nehézkes sóhajok párnáján, hol a gondok finom csipkéből horgolt ruhájában alszom el. Terhes álmok tülekednek, a törtető rosszak mind előbb sorra kerülnek. A rem fázisom tehetetlen, bénult bástyáján áttörve a védtelen tudatot leigázzák. A tűrhetetlen zaklatottság visszaránt, hideg verítékben úszva nyílnak a szempillák. Az eszmélet […]

Posted by
Posted in

Keserű

Vitos Irén Keserű   Kínlódva vedli kétségeit a hit, keserű így a méz, a szívben csak enyész, s lassan szem elől vesz a homokszemnyi boldogság a sivatag port kavart viharán. A félbehagyott remény története elcsendesedett a dűnetengeren, s valahol ott rejlik a védtelen, törékeny kincs. Együtt megtalálhatnánk, de a közönnyel telt lélek a reménynek buboréknyi […]