About Me

Vitos Irén az Irodalmi Rádió szerzője.

A huszas éveimben művészettörténetet hallgattam, nagy hatással voltak rám a stílusteremtő géniuszok, művészek, alkotók, ekkor értettem meg, hogy minden képzőművészeti műalkotás, valójában egy költői kompozíció és ugyanúgy lehet olvasni benne, mint egy irodalmi műben. Azóta magam is festek, a Modul Art Academyn és neves hazai mesterek mellett  igyekszem folyamatosan fejlődni. Az írói énem is felnőtt koromra bontakozott ki, a fiam születését követő években kezdtem komolyabban foglalkozni az írással, ekkor még főleg gyermekirodalommal. 2011-ben három gyerekeknek szóló könyvem jelent meg és írtam gyermekmagazinok számára is. Azóta számtalan antológiás kötet társszerzője lettem. Pózai írásaim és verseim folyamatosan jelennek meg kortárs magazinokban, újságokban, online felületeken és nyomtatásban, határon innen és túl. Több versem elhangzott már online irodalmi- és rádióműsorokban. 2020-ban egy különleges nemzetközi megjelenéssel is gazdagodtam, egy írásomat beválasztották egy többnyelvű, Európa szerte megjelenő kötetbe, ahol osztrák, német, holland, belga, és francia szerzők írásai mellett, az én egyik prózai alkotásom képviselte a kortárs magyar irodalmat. Közben elismerések és díjak is megtaláltak, 2020-ban Kiváló Publikációkért Nívódíj-at, 2021-ben Aranypenna Díj-at vehettem át, és még sok, szívemnek oly kedves elismerést. 2021-ben három versekötetem jelent meg: az EREDETSORJÁK, a FELHŐROMÁNC és a SZÓLNI A CSÖNDDEL. A negyedik is már a nyomdai előkészítés folyamatában van és egy regénykéziratom még kiadóra vár.  Az írói énem is folyamatosan fejlesztem a Magyar Irodalmi Ház íróképzőin és közösségében, a Kortárs Magyar Irodalom Barátok - Verslista és az Irodalmi Rádió alkotó - szerzői közösségében, tagja vagyok a Magyar Alkotók Nemzetközi Egyesületének és több kortárs magyar irodalmi csoportnak, közösségnek.

A művészi önkifejezés fontos lételemem.  Az alkotás számomra egy olyan állapot, ahol a lírai én mélységeiben az ihlet önkívülete alkot.

 

Posted by
Posted in

Itt suhansz még a lelkemen

Itt suhansz még a lelkemen, mikor rám virrad a hajnal, színekkel festett berkeken, ha ébred a május halkan.   Én várlak, még nem temetem, türelmem rózsáit óvva széltől, vihartól nevelem, mi szép volt ne kopjon dobva.   Itt suhansz még a lelkemen, amikor ugyanúgy rebben a nyári lepke kertemen, mint ébredő vágy a testben.   […]

Posted by
Posted in

Szárnyalás a fűben

Olykor csak érted születnek a versek, lettél önmagadnak s másnak, aki vagy, már nem ismerlek, csak vágylak még magamnak. Küzdelem a semmiért, holt kísérlet élni, nyújtózó reménnyel felhők után kapni. Neked a magasból ez csak szárnyalás a fűben, ha közelebb hajolnál, megláthatnál egészen.

Posted by
Posted in

Árnyékodnak

Ma láttam, csak az árnyékodat, a lelkem mégis elolvadt. Kezemben tartottam, tenyeredbe csúsztattam volna, ha szabad, hogy megtapasztald a forró, édes olvadást, mint a Napban oldódó tavasz, csak mert megláttam az árnyékodat.

Posted by
Posted in

Minden eldobható

Minden eldobható, de ezt mégse tedd, a szerelem nem papírruha, melyet levetek, belül öltöttem magamra és hiába nevetek, nem ismersz Rám, se Magadra, így meghetek keresve újat tavaszra, ez szelektív lett.

Posted by
Posted in

A jelen dobbanása

Lesz még igaz a Mi? Vagy csak a szél akar hazudni, mikor a tárva zárt ajtón a menetelő perceket hagyja elvonulni?   Múlt omladékokból formálom a jelent átgondoltan, hogy a Te is része legyen, és belül elrejtsen az agyagba merülő kezem.   A készülő szobornak lüktető szíve, a jelenem dobbanása maradj, emlékeztetve a Mi időre, […]

Posted by
Posted in

Félhomály

Az alkony színeváltozásában a haldokló, állott idő nem kapott túl sokat. A sötéttől zsugorodó tájon, a könnyablakon át integető, vastagtörzsű platánfák cédrusokká karcsúsodva nyúlnak. A magam anyagán formált reszketés eltévedt nyila a küszöböt átlépve talál el. A félhomály tükrén a gondok összekuszálódva tekerednek rám, szorosan megbéklyózva. Bénultan rogyva a gyertyafénybe minden csak vibráló körvonal, múlt […]

Posted by
Posted in

Fordulj felém!

Fordulj felém, amikor reggel hazatérsz, Lesem a kaput, amikor végre betérsz, Fülem már minden kis apró neszre figyel, Lélegzetem lelassul, a szívem úgy ver!   Fordulj felém, amikor fájó bánat ér, Lelkem gyógyulást csak a tiedtől remél, Csókold le könnyeim forró ajkaiddal, Vigasztalj féltőn, a szerető szavaiddal.   Fordulj felém, amikor leszáll az este, Kedvem […]

Posted by
Posted in

A magány romjain

Vitos Irén   A magány romjain   A magány romjain fásultan heverve, Meghalt a szívemben repdeső lepke, S az akaratnak sincs semmihez kedve, Mint egy kabát, a sarokba levetve.   Fülemben nincs már tavaszi madárdal, Bezárkóztam előle bujdosó magánnyal, Vérző sebekkel s elszáradt virággal, Mint egy árnyék, lélektelen bábbal.   Füst és pernye lett minden […]

Posted by
Posted in

Tangó

Vitos Irén   Tangó   Egybeolvadt az éj körülöttünk, s hangtalan közelebb tolt egymáshoz a tömör sötét. Ében álmot varázsolt körénk, eltüntetve a szürke világot, mint az ezeregy éjszaka mesék. Szédülést dobott ránk, hol csak egymás szemét látjuk, s lelkeink bennük kapaszkodót. Már nem tagadhatjuk meg egymást, és saját valónkat sem féltjük, a marcangoló tudat […]

Posted by
Posted in

Swing

  Vitos Irén   Swing   Érted pulzál a lét, dobhártyákon lüktet a swing, a mámoros pillanatokba veszve el kéne dobni mindent, s futva lehagyni a nyakunkban loholó agóniát. A szobor angyalok még várjanak! Árnyékuk már ránk vetül, nem hagyva elég időt az egymást ölelő szeretőknek. S a holnapokban ránk robban a vég, de míg […]