Éjjeli virágzás Nyár éjszakán lopakodva Kinyílik egy kehely, Vonakodva mutatja meg magát. Egy évi lappangás után Megérik a virágzásra. Egy nap az élete. Illata fenséggel kevert. Halandósága mégis nagyszerű. Távlatokat nyit-üdvözít. Sok év után egyszer nyílva Királynője az udvarnak El is múlik, nem marad Kaktuszvirág, nem mandala. Lédikó 2019.07.17.

Július Tüzes eső. Lángoló ég. Vöröslő hajnalon, lengő kalászon izzadó bőr- a kasza fénylő- barnuló szirmokon esdekel a földgömb. Tikkasztó nappalok, hervadó éjszakák, szellőlány körbeleng, a víz hajóra száll. Fürdök a levemben, sós ízű cseppekben olvadok, kereslek. Elégek a nyárban, ősszel temetnek. Lédikó 2019.07.01.

Július Tüzes eső. Lángoló ég. Vöröslő hajnalon, izzadó lég. Lengő kalászon a kasza fénylő, barnuló szirmokon esdekel a földgömb. Tikkasztó nappalok, hervadó éjszakák, szellőlány körbeleng, a víz hajóra száll. Fürdök a levemben, sós ízű cseppekben olvadok, kereslek. Elégek a nyárban, ősszel temetnek. Lédikó 2019.07.01.

Túlsópart Átviszem a szerelmet a túlsó partra a lelkemben, szavaimban tartva, öröklétet adva minden sóhajtó, zengő szónak. Víz nem oldja, szél nem hordja, föld ha lepi, csak fedi… De a tűz, amelyből született, a tűz, amelyből vétetett, az veszélyes! Átviszem, hogy túléljen mindent, ami kétséges, mindent, ami bizonytalan, mindent, ami viszonytalan, éljen, amíg élhet, a […]

A madárdal elhalkult, a Fény betölti a szobám, átrendezi a teret, a kontúrok élesednek az óra belehasít a reggel harmóniájába, én indulok egy új nappal karba öltve… Lédikó 2019.06.07.

Árad a reggel, az ágyban fekve talál, nyitott ablakomon át zúdul be a megújulás Távolból gépek zúgnak, kalapácsok ütik a vasat, tűnik a régi, születik az új, fénylő üvegek között szalad a múlt Zendülő madárdal szimfóniája beterítí az alkonyi testet tűnik az álom szürkül az ágyon a testem csak a telefon világol… Lédikó 2019.06.07.

ezer torokkal trillázik a hajnal, a fákon eleven hajjal éled a nyár, nyújtózik az utca, karjait nyújtja az ég felé, a vizen derengő fények, a hullám még szendereg, és párás illatával beköszönt a péntek… Lédikó 2019.06.07.

Tavaszi zsongás Kopott cipő a lábamon Eső kopog a hátamon Kócos szél túrja hajam Térdeim sírva ropognak Görbülő gerincem Fajulva feszítem Eltörött, mi kerek, egész Mi lesz a jövőnkel? Andalogva járok az Illékony, lebegő tájon A parkban átlósan Lesem a hóvirágokat A kék cinkék csivitelnek Füttyös rigók énekelnek Nyomomat a szétfolyó Sárban itt-ott elhagyom A […]

Tekergő egy óriás tekereg a hegyeken át vezet hajtűkanyarjai végtelen veszélyeket rejtenek tekeredik jobbra kanyarodik balra innen onnan, onnan ide látszik a hegyorom rajta jaj, de furcsa szerzet a hegyeken átível a lélek rajta jarkál ide,-oda mászkál kígyó ez, vagy mifene? szerpentinnek hívják… Lédikó 2019.05.11.

Élő kövek Kövek mélyéről induló élet Mondd, mit remélhetsz? Virágod kéksége, selyme Bársonnyá fűzi fel a reggelt Szirmain játszi fények Fütyürésznek Boldogok a kövek, Melyeken sarjad az élet, És áttáncol a halál, mert A virágban ott az örök esszencia Haj, a virulás csak múló napja A létnek, de örök a végzet, S benne örökre megszáll […]