About Me

Zsubrits Zsolt (Henry Kamaras) az Irodalmi Rádió szerzője.

Nevem Zsubrits Zsolt. 49 éves vagyok. Győrben élek, 3 boldog és felnőtté vált gyermek apjaként. Jelenleg szakképzési tanácsadóként dolgozom. Mindig is érdekeltek az emberek, emberi sorsok, az emberben működő erők, lelki történések, rezdülések. A legtöbbet és legfontosabbakat a szelíd csendben ismertem meg magamról és a világról. Tudom, hogy a felszín mögött mindig izgalmasabb és értékesebb gyémántok rejtőznek, amelyeket felfedezhetek, ha túljutok az elmém zavaros vizein, és a lelkem háborgásain. És az érzések, vágyak, szenvedések után általában találkozom azzal a lényeggel, ami csak szeretni akar, és széppé varázsol bármit. Nagyjából 4 éve kezdtem el rendszeresebben írni, és elsősorban versek, novellák kérezkednek ki belőlem. Tavaly részt vettem egy írástréningen, ami újabb lendületet adott ennek az örömteli, időtálló és alkotó-gyógyító foglalatosságnak. Emellett imádom a természetet, gyakran futok, túrázok, kerékpározok, és pingpongozok.

38 visits
0 comments
Posted by
Posted in

Egy különleges nap

Egy különleges  nap   Csörgött az óra veszettül. Kalapált, berregett, még bele is remegett. – Hé!Jó lenne, ha észre vennéd az erőlködéseimet Jones! – valami ilyesmit gondolhatott magában a vekker. Hiába húzták fel a rugóit, hiába állították a jól megszokott állásába a piros színű mutatóját. A férfi ezen a kedd reggelen valahogy egyáltalán nem akart […]

43 visits
0 comments
Posted by
Posted in

Húsvéti próba

    A vásári rikkancs nagy lelkesedéssel szólongatta a folyóparti körsátorba az érdeklődőket. – Hölgyeim és Uraim! Tisztelt nagyérdemű! Ide, ide! Kiadó a kereszt túlsó fele! Unott képű suhancokkal, szépen felöltözött polgárokkal, és magányos szomorkodókkal telt meg az utca itteni szakasza rövidesen.  Egy cingár férfi vonta össze a szemöldökét, miközben a mellette ágaskodóhoz intézett pár […]

43 visits
0 comments
Posted by
Posted in

Ismerős magány

Ürességben mélán felém int merengő fényével tapint, szaval egy ismerős magány.   Hívására öltözik a talány, csillogó kedvével cicomál, fut, siet, liheg és rám talál.   Könnyet dagaszt a sóhajom. Hát az érzések néha ilyenek: borzolnak, ríkatnak, bár figyelek   A lélek pedig, mint egy tenger szelíd s vad, telve végtelennel rabul ejt, táplál, rúgkapál. […]

37 visits
0 comments
Posted by
Posted in

Elégedetten

Látja a nyers Földet elbírja, emeli, aki görnyedt, a sárban, mocsokban vergődőt.   Látja még a vizet az örökléttel szenteltet, tisztára mossa a lelket.   Látja a levegőt, forgószéllel takarja be a vacogó vén kerítőt.   Égve a tűzben szívében hamvad el, s szárnyal, fény-lett hamuja.   Megújulás kopogtatja ajtaját szüntelen zörgeti vasalatát, létezés világítja […]

33 visits
0 comments
Posted by
Posted in

Egy boldog emberről

A boldogság és az élő, eleven hit megtapasztalható, átélhető bármelyik pillanatban, sőt megérthető, attól függően, ki – ki melyik oldalról, az érzéseitől vagy a gondolataitól, a képességeitől, talentumaitól vezetve érkezik el a lényeghez. Vagyis a középpontjához, önmagához, így a szívéhez, a másik oldalról idetekintve a felfedezhető Teljességhez, ahol már MindenEgy. Misztikusok, szentek tucatjai, nagy gondolkodók, […]

29 visits
0 comments
Posted by
Posted in

Csupán egyfélén

Csupán egyfélén Ahol a fény s árnyék egybesimul ahol a bánat s öröm meglapul mint búbos kemence hajlékában vad kutya és macska barátságban. Ahogy igazságtalanság robaja hosszú téli estének hangulata mint frissen főzött kávénak illata elvegyül a derű ártatlansága. Amint vándor alakjáról leváló sár és arany köszön az eliramló tétova közelségnek és messzeségnek nincs jelentősége […]

33 visits
0 comments
Posted by
Posted in

Nincs más dolgom

Nincs más dolgom Nincs más dolgom, mint hogy türelmesen várakozok, váratlanul elcsitulnak a zajok. Nincs más dolgom, mint nesztelenül nézni a jelet, figyelni, hogy egy jel, mit is jelent. Nincs más dolgom, mint elhagyva tettetést, égzengést, látni mindazt, ami ékkővé lesz. Nincs más dolgom, mint vihar utáni felbátorodásban, némán állni a mozdulatlanságban. Nincs más dolgom, […]

33 visits
0 comments
Posted by
Posted in

Néha kicsit

Néha kicsit…   Néha nem szólni, csak hallgatni a sírást, a zuhanást, a morajlást talán megérintene egy lehelet.   Néha nem válaszolni, csak ott lenni markolni a dühöt, a tehetetlent lehet, megjelenne a csend bent.   Néha nem ártani, csak tapintani simogatni, cirógatni, hintáztatni kicsit magasabbra emelni, röptetni.   Néha nem szorítani, csak tartani a […]

40 visits
2 comments
Posted by
Posted in

Tavasz talál rám

Szívembe érkezik a tavasz esdeklőn kérdem: ugye maradsz? ágon dalra fakad egy cinkepár lélek lehelet ereje, tüze átjár. Nyitni, nyílni, lényemet feltárni rideg, bús öreg telet elzárni zsémbes karokat ölelésre tárni ujjongóan, örömmel lármázni. Friss illatú virágsziromban fellélegezni boldogan ámulni, ejtőzni a csodán. Bátor fénnyel tölti testem mily repkedő! de szeretem! Nap sugara épp nekem […]

31 visits
0 comments
Posted by
Posted in

Nap szerelmesei

arc arc nélkül ragyog aranylón izzó vágya epedve, forrón hevíti fényében könnyeden meríti szem szem nélkül figyel mozdulatlan csendjével bizonyossága nyitja meg örökké szomjas tekintetet száj szó nélkül suttog merengőn tűzben csókol enyeleg kéje csupaszon szelíden és trillázva dalol kéz kéz nélkül tapint selymesen és lágyan ring erőtől, dactól duzzadva összeforrnak a Napban szív szív […]