Tóbiás Zsuzsanna: Egy vagy velem Mond, ki fogja majd a kezem, Ki emel fel, ha elesem. Csak vagyok, Cél nélkül, értelmetlenül. Változz meg, mondják, De ugyan minek. Ilyen vagyok, ilyen leszek, Így hagyom itt a földi létet. Öltözni mindig, Mindenki előtt másképp… Unom a sok öltözést-vetkőzést, A másoknak tetszelgést. Ha kellek,hát így kelljek. Ha nem,úgyis […]

B. Mester Éva: Magamba zárva Birkózom csak a mai nappal. Mellettem ébredt a pirkadat, a délelőtt lomha, nem szalad, fényévre ásít az alkonyat. Rideg fehérré bénultak a színek, nem csöpörögnek a jégcsapok, lógó orral tavaszt sem várnak, könnycseppjük lelkükre ráfagyott. Ma nem lapozok a falinaptárban, képébe vágom, vésem, hogy: NEM! Járóbeteg, sápadt mondatok nem kívánkoznak […]

Rab Ferenc Levente: Szamuráj Feszült figyelem az arcodon, A szemeid a távolba néznek. Úgy döntöttél, véget ér most Számodra az élet. Megmarkolod a tőrt… Jéghideg acélján napsugár törik meg. Megfeszülnek az izmaid, Az agyad parancsol: Tedd meg! Megmarkolod a tőrt… egy kiáltás sem tör Ki belőled, mikor húsodba vájsz, Kiontod a véred. Bíborként folyik el […]

Handbauer Péter: Villon bitófája Francia vagyok, Párizs ellett Ott születtem Pontoise mellett Nyakam köré kötél termett Bélsaram már nyugodt lehet Francos földem megpecsételt Párizs köpött porból éltbe Vékony szál mely tart belőle Férgek alá húz le mélybe Francia vagyok, inkább voltam Párizs, Pontoise, ki emlékszik? Kender hurkol, inam vérzik Testem zsírját hörgöm holtan Francia jellem […]

Fecske László: A világgá ment pók Egy apró pók legyőzve az iszonyt, a fekete özvegy-asszonnyal kezdett vad viszonyt. A szülei ezt összetett szemmel nézték, s közben Pókahontast idézték: „Ki egy féreg farán fon finom fonalat, testében érezhet majd erős áramvonalat.” – Még pókolózni sem tudsz! – a pókmama emígy intette. – Az előző urát is […]

Flecker István: Álom a filmről Ma nem színes tintákkal álmodom Filmek világa az én honom, Lehet harcos, hős, győző, Vagy csak romantikus, hölgy szemébe néző, Súlyos, hogy kedvem szegje bú, Halászkirály legendája a nagyszerű, Egymásra nézve, s ezt észbe vésve, Mikor oly kedvem vagyon, Star Warsra szomjazom, Persze volt egyszer egy vadnyugat, Olaszok közt Fellini […]

Török Nándor: Valami rám esett Valami rám esett. Az ég sötét súlyából csipetnyi. Egy marék valóság, mit megpróbálok nem észrevenni, pedig felhőként tornyosul fölém. Falak repednek, s inog a födém. Valami rám esett. Angyal szárnyából kitépett pihe. Pár deka boldogság könnyektől fakult tavaszi színe, egy áttetsző, misztikus talány. Paplanom alatt szunnyad a magány. Valami rám […]

Varga Lajos régi tagja az Irodalmi Rádió alkotóközösségének. Művészportré sorozatunk következő részében vele beszélgetünk. A verseket Virág Gergely tolmácsolja. Cikkünkben közöljük a szerzői bemutatkozást fényképekkel és válogatást a műsorban elhangzott írásokból. A szerző gondolatai Ha az ember írásra adja a fejét, kell egy kis ihlet. A Hírhozó nyugdíjas magazin 10 évvel ezelőtti számában jelent meg: […]