Kovács Viktória: Hazámhoz Taníts te ország, hogy hogyan kellene élni benned elvek nélkül! Amit egykor a levegő tisztaságának evidenciájával szívtunk magunkba- Miként hajítsuk egy mozdulattal a szemétbe, hogy felnőjünk. Taníts te ország, mond, hogy hogyan kellene ma megbízni benned! Menet közben írt nyári reguláid meg sem száradtak még a friss nyomatú papíron- Melyeket te jó […]

Boross Teréz Ilona: Szent István úti csendes szonett a hideg téli estén haladtam a Szent István út havas közepén mellém szegődött a csend lágy szava a hóval belepett fákon zenélt fehér madár repült az út felett karcsú szárnyain szótlan suhogott reám nézett csillogó nagy szemmel kegyelem levegője susogott egy-egy otthonban szárnyai nyomán villanyt kapcsoltak az […]

Juhász Anikó: A hársfa Madonnája és a bakelitlemez A lányom szeméből feltekint rám az anyám is. S mintha kagylókból ömölne ki, felém hullámzik és mégis távol marad az a zöld fóliával védett tenger. Az asztalon evőeszközök; kés, villa s egy dugóhúzó a szellem palackjához, már csak a barlang hiányzik a meséhez nekünk… a palack öblös […]

Tóbiás Zsuzsanna: Egy vagy velem Mond, ki fogja majd a kezem, Ki emel fel, ha elesem. Csak vagyok, Cél nélkül, értelmetlenül. Változz meg, mondják, De ugyan minek. Ilyen vagyok, ilyen leszek, Így hagyom itt a földi létet. Öltözni mindig, Mindenki előtt másképp… Unom a sok öltözést-vetkőzést, A másoknak tetszelgést. Ha kellek,hát így kelljek. Ha nem,úgyis […]

B. Mester Éva: Magamba zárva Birkózom csak a mai nappal. Mellettem ébredt a pirkadat, a délelőtt lomha, nem szalad, fényévre ásít az alkonyat. Rideg fehérré bénultak a színek, nem csöpörögnek a jégcsapok, lógó orral tavaszt sem várnak, könnycseppjük lelkükre ráfagyott. Ma nem lapozok a falinaptárban, képébe vágom, vésem, hogy: NEM! Járóbeteg, sápadt mondatok nem kívánkoznak […]

Rab Ferenc Levente: Szamuráj Feszült figyelem az arcodon, A szemeid a távolba néznek. Úgy döntöttél, véget ér most Számodra az élet. Megmarkolod a tőrt… Jéghideg acélján napsugár törik meg. Megfeszülnek az izmaid, Az agyad parancsol: Tedd meg! Megmarkolod a tőrt… egy kiáltás sem tör Ki belőled, mikor húsodba vájsz, Kiontod a véred. Bíborként folyik el […]

Handbauer Péter: Villon bitófája Francia vagyok, Párizs ellett Ott születtem Pontoise mellett Nyakam köré kötél termett Bélsaram már nyugodt lehet Francos földem megpecsételt Párizs köpött porból éltbe Vékony szál mely tart belőle Férgek alá húz le mélybe Francia vagyok, inkább voltam Párizs, Pontoise, ki emlékszik? Kender hurkol, inam vérzik Testem zsírját hörgöm holtan Francia jellem […]