Posted by
Posted in

Az Emlékezés Völgye

– Messze vagyunk még? – Már nem. Fél óra és ott vagyunk. A nap még csak most jön fel, nem lesz gond. – És a többiek? – Azt beszéltük meg, hogy ott találkozunk a barlangnál. Eddig hárman voltunk, de kellett még ellátmány, élelem és víz az útra, úgyhogy különváltunk. –Remélem, engem nem azért hoztál magaddal? […]

Posted by
Posted in

Nóri ajándéka

Nóri egyszerre volt még kislány és már nagylány. Kislány, amikor orra esett, és vigasztalásra szorult, de nagylány, amikor nagyon szeretett volna valamit megérteni, vagy véghezvinni. Amikor még csak négykézláb mászott, akkor is összeszedett mindent, amit csak talált: érdekes formájú kavicsot, csigát, gyanúsan kevés lábú bogarat, gyíkot és minden olyasmit, amitől édesanyja irtózott. De a jó […]

Posted by
Posted in

Hétköznapi csoda az okmányirodában…

Pillanatképek életem apró történéseiből…        Nemrégiben figyelmeztető üzenet érkezett az e-mail fiókomba: hamarosan lejár a jogosítványom érvényességi ideje. Felkerestem a háziorvosomat, Aki kiállította számomra az ügyintézéshez szükséges papírokat, majd másnap felkerestem a lakóhelyemhez legközelebb eső okmányirodát. Sorszámot húztam és türelmesen várakoztam. Pár perccel később már hívtak is a hatos számú ablakhoz. Egy középkorú, csinosan […]

Posted by
Posted in

Világvége

  A néptelen repülőtér félreeső kávézójában ültek. Rózsaszín grapefruitot ettek, mellé csokoládéreszelékkel behintett fánkot majszoltak. Miranda feketekávét is ivott egy öblös, sárga csészéből, Roy előtt pedig egy kis üveg kóla állt. – Hát nem hihetetlen? – nézett körbe a fiú. – Életemben először fordul elő, hogy nem látok itt tömeget. Sehol senki. – figyelte a […]

Posted by
Posted in

Ballada egy kősüllőről…

     Történetünk 2020 májusában játszódik, a koronavírus járvány időszakában. A kijárási korlátozáson szép lassan annyit enyhítettek, hogy a természetbe a rendszabályokat betartva ki lehessen menni kirándulni. Éltünk a kedvező alkalommal és egy kedves kis baráti társasággal, mely egy 3 éves kisfiúval és két kis termetű kutyussal kibővült, nekiindultunk a városunkat körülövező 7 domb egyikének környékére. […]

Posted by
Posted in

Régi új világ

A diákkori emlékeimre utazok vissza. A kommunista rezsim idejére, amikor vették el a villanyt délután ötkor, és csak este későn adták vissza. Arra sokan belealudtak a várakozásba, a sötétben, mások megpróbáltak olyan elfoglaltságot, megoldásokat keresni, ami a sötétben is hasznos időtöltésnek minősült. Gázpalackra illeszthető égőt szereztünk be, áramfejlesztőt, gázlámpát, gyertyát ki-ki a lehetősége szerint. Mindenki […]

Posted by
Posted in

Örök emlék

  Az én anyámnak nincs selyemruhája, Az én anyámnak nem is állna jól. Sötét fejkendő az ékesség nála. Filléres boltba vette valahol. Az én anyámon nincsen semmi ékszer. A könny, a gyémánt mely szemén ragyog.. Az én anyám, egy oly egyszerű asszony. Soha se tudja, mi az új divat. Az éjszakákat sorra átvirrasztom. Ha szívem […]

Posted by
Posted in

Határkövek

  Határkő? Békediktátum? Nagyhatalmak? Hogy jönnek a képbe ezek a fogalmak június 4-én, édesanyám születésnapján?Amint a felvezetőben kiderül, édesanyám június 4-én látta meg a napvilágot, magyar időben. Esős idő volt. A kertben nem lehetett tevékenykedni. Szokás volt felénk a gúzsos, amit télen szerveztek munkaszüneti időben. Hogy ez a nap se teljen hasztalan, újra megszervezték otthon […]

Posted by
Posted in

A kávé, mint jó barát

Sokan tiltakoznak a kávéfogyasztás ellen. Elhangzik szülőktől, pedagógusoktól: kávét aztán ne a gyereknek! Nem szeretnék senkit kioktatni, se érte, se ellene. Nem vagyok vegyész, sem orvos, aki a kávé összetételéről, hatásáról adhatna tanácsot, csak saját tapasztalataimat megosztanám a kedves olvasókkal. Gyerekkoromban már nagyon megtetszett a kávé illata, aromája. Kellemes érzés töltött el, amikor édesanyám főzte […]

Posted by

Bucsy Balázs: Hová sietsz?

Zihálva fordulok be a József utca sarkán, majd az eresz mellett megtámaszkodom. Nem hiába, a nyári meleg nem a futásra lett kitalálva, de mit tehetek, sietek. Ahogy az izzadt kezem hozzáér a falhoz észreveszem, milyen csupasz, a több évtizedes vakolat fejmagasságig, az utca hosszán végig hiányzik. A téglák között a malter már régen kipergett, ujjamat […]