Posted by
Posted in

A fodrász és az idős asszony…

Egy borongós, kora őszi reggelen Marika, egy dunántúli városka fodrásznője fáradtan lépett ki kicsinyke kis bérelt lakásának az ajtaján. Gondjait legszívesebben kulcsra zárva bent hagyta volna a lakásban, de azok hozzátapadva, nem eresztették el. Gondterhelten lépdelt a buszmegálló felé. Szinte észre sem vette amikor begördült a jármű, gépiesen felszállt és lehuppant az egyik ülésbe. Teste-lelke […]

Posted by
Posted in

Miksa

Meleg reggelre virradt. A napsugarak megállíthatatlanul özönlöttek az ablakon keresztül, tüskéikkel felnyársalva az álmokat. Miksa is lassan ébredezni kezdett. Bántotta őt az erős fény, így csak a középső négy szemét nyitotta ki, azt is csak hunyorogva. – Már reggel van? – kérdezte önmagától, és kedvetlenül ásított egyet, majd elgémberedett lábait nyújtogatta, tornáztatta. Sorra mind a […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A játékos

Rózsa Iván: A játékos A játékos igazi hazardőr, de nem a saját vagyonát kockáztatja, hanem a népét. Igaz, ha elzavarják a hatalomból, az összeharácsolt vagyona is odavész… A játékos egykoron szülővárosa egyik gimnáziumának alapszervezeti KISZ-titkára volt, aztán harcos antikommunistává lett: most is az, hivatalból. Harmincegy éve ’56 mártírjainak újratemetésén – már minimális kockázat mellett – […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Emberi viszonyok

Rózsa Iván: Emberi viszonyok Ne aggódj! Ne aggódj, cselekedj! Az aggódás felesleges. Ami be akar következni, tőlünk függetlenül, úgyis megtörténik. Ha meg nem következik be, minek aggódtunk feleslegesen?! Csak egy példa: ha valaki megsérül, erre elkezdünk aggódni az állapotáért, sorsáért, kinek jó ez?! Inkább cselekedjünk, és kössük be gyorsan a sebét! Az aggódás jó része […]

Posted by
Posted in

Péter, Viktor és Sanyi

Heeeej te! – szólalt meg Péter a bakról, miközben ostorával csettintett a két nóniusz kanca Viktor és Sanyi farára. S a két okos jószág tudta a dolgát, szépen komótosan elindultak. Mindhárman a Dél-Alföld egyik vendéglátásra berendezkedett tanyáján szolgáltak már hosszú ideje, nem csoda hát, hogy összeszoktak. Mint mindig, most is kirándulókat, vendégeket kellett kivinniük egy […]

Posted by
Posted in

“Hiba”

“Hiba” Hányszor találkoztam már vele, hányszor próbáltam kikerülni, de mindig belém kötött. Gúnyos arccal közeledett, mellébeszélt, és ahogyan írt, rögtön láttam, ő az! Ő, a „Hiba”. „Hiba” tudta, hogy felismertem. Megvetem alattomos természetét, ahogy mindent latba vetve betolakodik és helyet követel magának. Ezer arca van, de a hozzáértő szem azonnal felismeri. Úgy gondoltam, szólok. Vigyázzatok! […]

Posted by
Posted in

A csipketerítő meséje…

Az évvégi ünnepek felé közeledve az ilyenkor szokásos nagytakarítással voltam elfoglalva. Sietősen végeztem dolgomat. Csupán az járt a fejemben minél előbb meg legyek vele, letudjam, mint kipipálandó feladatot. És ekkor valami váratlan dolog történt – pillantásom egy fehér csipketerítőre esett, mely az egyik polc mélyén szenderegve várta, hogy kirázzam belőle a port, a feledékenység porát. […]

Posted by
Posted in

Harmati Gyöngyi: Látok, hallok, járok…

Mielőtt elmesélném e rövid kis írás címéül szolgáló 3 szó történetét egy kis időutazásra invitállak. Bő négy évtizeddel ezelőtt kezdődött, illetve egy kicsit előbb gyermekkoromban, amikor a könyvek illetve az olvasás szeretete egy életre rabul ejtett. Mindig szerettem könyvtárba járni, érezni a könyvek semmihez sem hasonlítható illatát, kutakodni a polcok között újabb és újabb kincseket […]

Posted by
Posted in

Harmati Gyöngyi: Pillangótánc…

                          (Pillanatképek életem apró történéseiből…) A melegen sütő napsugár egy szeptember végi vasárnap délutánon kicsalogatott férjemmel és nagynénjével együtt bennünket a városból a közeli tó partjára. Nem is sejtettük, hogy egy csodálatos élménnyel gazdagodva térünk majd vissza. Az ezerszínű ruhában pompázó ősz csendes […]

Posted by
Posted in

Manócska csigaházat vesz

  Túl az Óperenciás-tengeren, de még az égig érő üveghegyen is, ahol örökké nyár birodalma van, élt egy manócska. Olyan apró volt, mint egy babszem. Igazából alig lehetett meglátni, ha éppen sétálni szottyant kedve a réten. A ruháját zöld falevélből varrta a közeli folyóban lakó rák. Egy nap manócska elhatározta, hogy vesz egy házat és […]