Posted by
Posted in

Kenyérkereset. / Anyám emlékére. A 30-as évek nagy munkanélkülisége./

Csak a falióra egyforma ketyegését hallotta, de ujjai meg nem álltak az anyagon. Időnként a gyűszű hozzákoppant a varrótúhöz, előfordult, hogy az ujját szúrta meg, ilyenkor halkan felszisszent. Hajnal három óra volt. Szemei előtt összefutottak a szálak. Már csak két minta kivarrása hiányzott. Délutánra haza kell szállítani az egész garnitúrát kimosva, ki keményitve, kivasalva. Férjének, […]

Posted by
Posted in

Bontógolyó

Blanka néni úgy pihegett ágyában, mint egy párnapos madárfióka. Gyér, ősz haja tincsekben tapadt a fejéhez, félig tátott száján zihálva vette a levegőt, mellkasa ütemesen emelkedett fel és le. Az éjszakai rémálmai miatt mindig csak hajnaltájt jött szemére az álom, így a reggelit az otthonban mindig elmulasztotta. Az a fránya bontógolyó, azóta is minden éjjel […]

Posted by
Posted in

Nikkelmenyasszony

A két öreg megilletődve ült a panorámás távolsági busz kettős ülésében. A vékony csontú, kopott asszony félszegségében alig mert az ülés támlájának dőlni, egyenes derékkal szorította magához fekete ridiküljét, melynek fülén és csatján jócskán látszott a sok évtizedes használat. Lent a padlón, két lába között egy kidudorodó hasú, fehér reklám szatyrot tartogatott. Úgy kucorgott az […]

Posted by
Posted in

Rozika különös természete./ Részlet az új regényemből/

Mártfayné nem nyugodott bele, hogy Rozikát hamis történetbe hagyják. Elkezdte figyelni a gyereket. Bement az iskolába, kifagatta a tanítónőt a viselkedéséről. Fiatal volt, alig idősebb, mint Lidi lánya. Második éve tanított csak. Ő elmondta, Rozika soha nem játszik szünetben a gyerekekkel. Különösen, akkor vonul félre, ha tanítás végén, valamelyik szülője jön osztálytársáért. Egyszer, az egyik […]

Posted by
Posted in

Gombavacsora

Mindig is nagyra voltam a növényismereteimmel. Gyerekkoromban falun éltem, ráadásul nagyapám erdész volt, nagybátyám agronómus, így sokat tanultam tőlük a növényekről, állatokról, gombákról. Később már messzire kerültem innen. Férjem és a városi barátaim előtt nagy tekintélyre tettem szert azzal, hogy a téli kopasz fákról is meg tudtam mondani, melyik az alma- vagy a szilvafa, a […]

Posted by
Posted in

Kávéházi vircsaft

Szia, drágám! – Fifike, ülj le ide szépen a mama mellé! Nagyon ügyes vagy! Jó kutya! – Hát alig értem ide! Ez a város! A közlekedés szörnyű! – Pincér! – Nem hiszem el, hogy nem látják, hogy itt ülök! – végre, hogy idefáradt! Egy kávét kérek! – Fifi, ne ugass, nem bánt a pincér bácsi! […]

Posted by
Posted in

A Bándy meg én

Minden nap történik valami, és annak minden órájában és annak minden percében és annak minden másodpercében. Már rég megtörtént, ahogy ezt leírtam. Vele. Mert velem semmi említésre méltó nem történik, csak az, hogy meghalni sincs időm, míg az a másik meg éli, más világát. Nem takarít, nem mos, nem főz, nem viszi ki a szemetet, […]

Posted by
Posted in

Bizottság

Az öreg nagyot sóhajtott. Mélyen beszívta a friss tavaszi levegőt. Úgy érezte keringése felgyorsul, erő árad szét benne, mint annyi év óta mindig, ilyenkor. Mozgásra csak igen kevés lehetősége volt, de már megszokta. Mintha először nézne szét a tájon úgy csodálkozott rá a világra. Az ő világa! Az ismerős domb, ahol állt, megszabadult a téli […]

Posted by
Posted in

Fekete Zoltán: Apám regénye

Még csak 19 éves volt, amikor behívták katonának 1915-ben. Már abban évben a fronton találta magát, részt vett a Szaratov és Kutuzov közötti harcokban. (Ő Szaratóra és Kotozóra „magyarosította” a két helység nevét.) Még ebben az évben fogságba esett. Sokat mesélt háborús élményeiről, amelyeket én kisgyerekként nagy érdeklődéssel hallgattam. Bennem leginkább az az élménye maradt […]

Posted by
Posted in

Mint izzó parázs

Nem tudom, mi tetszett meg rajta, amikor a metrón először megláttam. Talán az orra egyenes vonala, amint a fény végig siklott rajta, vagy a szemöldökének íve. Tényleg nem tudom. Leszállt az egyik állomáson, utána iramodtam. Pogácsát vett egy kis üzletben, aztán felsietett a lépcsőn. Követtem, láttam, egy bank felé veszi az irányt. Már nem emlékszem […]