Posted by
Posted in

A nagy verekedés

Egy különös nap az Európában   Az Európa. Csodás hely. Nagyszerű emberek törzshelye. Sok nagy gondolat született falai között. Csak ne törne ki folyton verekedés! A szóban forgó hely egy nagyszerű kocsma. Erős kőépület, ablakain pedig melengető fény áramlik ki. Az utca, amiben helyet foglalt, megfelelő hely volt. Egyik végén fiúgimnázium, a másikon konzervgyár. Tökéletes […]

Posted by
Posted in

Ilonka haja

Ilonka megnövesztette a haját. Sosem járt fodrásznál, frizuráját mindig apja vagy anyja alakította, nem éppen a legdivatosabb és legszakszerűbb módon. Vágtak kisfiúsat, fejközépig felnyírt egyeneset, amit úgy mondtak, hogy „csak kis körhaj”, de a változatosság kedvéért néha csikófizurát is nyírtak neki. Igen, fizurát! Azt a bizonyos „r” betűt valahogy mindig kihagyták a szóból. A gyerek […]

Posted by
Posted in

Minek mégy te olyan helyre?

Az ismerkedés egy enyhe, napsütéses novemberi napon kezdődött. Péter egy cipőjavító műhelyben állva pillantotta meg először Erikát, akinek arcán hosszú percekig maradt ott csodálatot ábrázoló tekintete. A lány közömbösen vette el tőle a lábbeli orvoslásáért járó pénzt, s adta oda főnökének, az üzletvezető Imre bácsinak. A szemlélő az ajtóból bizakodóan nézett vissza, azon törve tarkóig […]

Posted by
Posted in

A gyógyír

Andrást, a család legidősebb tagját minduntalan elfogta a mehetnék. Heves természete lévén gyakran talált magának dús keblű, forró ölelésű asszonyt, aki hosszabb vagy rövidebb időre maradásra bírta. Hiába tartóztatta volna otthon hűséges felesége, az ő szoknyájánál valahogy nem tudott tartósan megrekedni. Akár nap sütött, vagy cudar idő járta, szüntelenül azt érezte, muszáj mennie. Éjszaka vagy […]

Posted by
Posted in

Mikor nekem kutyám volt

Most már ennyi év távlatából bizton állíthatom, nem biztos, hogy életem legjobb döntése volt, amikor elhatároztam, hogy kutyát hozok a házhoz. Feleségem, és szeretett anyósom óva intettek, hogy ne csináljam ezt velük, mert csak a baj van vele, meg sétáltatni kell és én elfoglalt színész lévén nem érek rá ilyesmivel bajlódni, meg amúgy is csak […]

Posted by
Posted in

Barnabás a tréfamester

    Volt egy kis falu, egy mesebeli völgyben, őzikék lakta hegyek között. Olyan aprócska, hogy egy utcája volt hosszában, négy meg keresztben.  Amikor a nap kibújt a hegyek mögül, bizony elgyönyörködött, miközben megcsillantak sugarai a háztetőkön. A szellő gyengéden simogatta az ott élők arcát. Az eső nagyra növesztette a búzát, amit vetettek. Vasárnap a […]

Posted by
Posted in

Lajos és a csúnya Jenő

Humoros beszámoló XIV. Lajos egy hétköznapjáról   A mi fényességes, dicsőséges, legkeresztényebb uralkodónk sugárzó gyönyörűsége arra ösztönzött, hogy megírjam ezt a rövid történetet. Engedd meg kérlek, kedves olvasóm, hogy ezt most megmutassam neked. Ahogy átéled ezt a művet, remélem te is velem együtt gyönyörködsz majd abban az egyszerű, mégis oly sok boldogságot okozó tényben: Lajos […]

Posted by
Posted in

A fém szelíd, halk zengése

A háború kínjairól     Az Úr 1417. esztendőjében.   Békésen, nyugodtan léptettem végig lovammal a birtokomhoz tartozó egyik falun. Ritkán mozdultam ki a csata óta, a kastélyom biztonságos szobáiban töltöttem az időt. Szinte csak az ágyban feküdtem, míg a szolgáim elláttak, és csak nagyritkán álltam ki a várfalakra, hogy végig tekintsek a tájon. És […]

Posted by
Posted in

Dicsőség kegyei

A hétköznapi tettek dicsőségéről     Dicsőség játékosan, könnyedén szökdelt végig a csatatéren. Nevetgélve ugrándozott a tetőtől talpig fémbe burkolt hullák és haldokló emberek között. A két sereg véres csatája idecsalogatta a félénk lányt, hisz ennek a sok ezer embernek egyetlen egy cél lebegett a szeme előtt. Ezért a testüket a végkimerülés szélére hajszolták, ezért […]

Posted by
Posted in

Harminc év szenvedés

Egy életről, amit megtört a háború   Az Úr 1648. esztendőjében.   Kardok csattogása, páncél zendülése, puskák tüzelése és halálsikolyok tízezrei vettek körül, a háború démoni ricsaja hangzott mindenhonnan. Én bután álltam a vérvörös homokon, a számat tátva. Egy izmomat se mozdítottam, képtelen voltam rá.  Körülnéztem, és csak a fekete és sötétvörös kavalkádot láttam magam […]