Posted by
Posted in

A sors keze

  Orsi megérkezett a kórház elé. Szocreál hangulatot áraszt az épület, szürke, rideg, lepusztult. Pedig ez a főváros egyik legrégebbi, és talán legjobban kihasznált egészségügyi intézménye. Nem bizalomgerjesztő. Belépve sem jobb a helyzet. Tanácstalanul néz körül az óriási előcsarnokban. Több irányból lépcsők vezetnek az emeletre. Megdöbbentően hatalmas térbe csöppent. Hirtelen törpének, elveszettnek, szerencsétlennek érzi magát. […]

Posted by
Posted in

A találkozás

    A TALÁLKOZÁS  Távolodtam. Minden figyelmeztetéstől, tiltástól, rendszabályoktól,  főleg a rideg valóságtól. Mindig ezt tettem, ha már nem bírtam a közönyt, ami gyilkosabb volt bármilyen fegyvertől. Az idegenek tudták hogyan ártsanak nekem. Gyűlöltek, mert én voltam a betolakodó. Akit nem vártak, nem hívtak, akaratuktól függetlenül kerültem közéjük. Egy éve laktam az idegenek között. Anyám […]

Posted by
Posted in

Gravitáció

Kisgyerek koromban nem volt még tévénk és a felnőttek a kultúrházba jártak tv-t nézni. Bár talán nem szorul magyarázatra, de az akkori kultúrház olyan volt, mint ma a közösségi házak. Ott volt a falu tévéje, ott voltak a mozi vetítések, a bálok, lakodalmak, no meg a falugyűlések. A mi kultúrházunk új épület volt és minden […]

Posted by
Posted in

15 perc

Gyönyörű nyári éjszaka volt. Lakosztályának erkélyéről belátta az egész várost, mely ilyenkor fénypompában úszott. Nézte a csillagokat, hallgatta a város csendes lüktetését. Úgy érezte mintha már nem is a valóságban járna, mégsem érzett megelégedést, sem pedig boldogságot. Szívében keserű gyötrelem égett, zaklatta, nem hagyta nyugodni. Igazából már várta, hogy vége legyen ennek a színjátéknak. Visszatekintve […]

Posted by
Posted in

Ártatlanság

Ártatlanság 1. A varázsló Egy őszi napon elmentünk gombát szedni a Pilisbe. Boldi még nagyon kicsi volt, talán másfél éves lehetett. A férjem vitte fel a hegyre, mert apró lábai hamar elfáradtak a felfelé való caplatásban. Úgy ült az apja karján, mint egy kis királyfi. Mosolygott és ragyogott, pedig nem is volt a fején arany […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: “Lenni vagy nem lenni?”

Rózsa Iván: „Lenni vagy nem lenni?” Élünk, létezünk. Élvezzük az életet. Már amennyire most, járvány idején lehet. Nagyszüleink is éltek egykoron, vannak emlékeink róluk. Meg fényképek, meg élmények. De dédszüleinkről többnyire már csak szüleink elbeszéléséből tudunk, személyes tapasztalataink általában nincsenek. A múlt homályába vész minden. A történelem leírásáról már ne is beszéljünk! Egyik közgázos történész […]

Posted by
Posted in

Jobb együtt, mint magányosan

Az én időmben – azt hiszem szerencsére – nem volt igazán sok tv, még gondolati szinten sem volt számítógép vagy internet, a gyerekek „egymással” játszottak, nem online játékokat folytattak ismeretlen emberekkel. Nem ültek a szobában, még akkor sem, ha kint hideg volt, vagy ezerrel sütött a nap, hisz annyi felfedezni való csoda akadt mindig, annyi […]

Posted by
Posted in

Julis naplója

              JULIS NAPLÓJA Nem igazán vártak engem. De nem vágok a dolgok elébe, elmesélem. Addig éltem a vizslakölykök boldog életét, amíg a mama mellől el nem vittek. Egy napon eljöttek értem, többen, és zajos lelkesedéssel megvásároltak engem. Ajándéknak szántak, egy fiatal lánynak, aki már régen szeretett volna egy magyar […]

Posted by
Posted in

A spenót

Nagynénémékkel egy faluban laktunk és én gyakran voltam náluk. Történetesen egyszer ebédidőben is ott voltam és persze a két gyerek mellett jutott étel egy harmadiknak is. Nem lett volna semmi baj, ha véletlenül nem spenótfőzelék az ebéd, ami a mi étrendünkből teljességgel hiányzott, így számomra megdöbbentő volt a színe, az állaga és az illata. Nagyon […]

Posted by
Posted in

Volt egyszer egy Tanárnéni

      “Mivel mindenki a maga módján látja a világot, a maga módján éli meg nehézségeit és a sikereit. Tanítani annyi, mint megmutatni a lehetőséget.   Tanulni annyi, mint élni a lehetőséggel.” (Paulo Coelho)   VOLT EGYSZER EGY TANÁRNÉNI…   Emlékeimben kutatva, egyre gyakrabban villan fel előttem, az a téli délután. Akkor beszélgettünk utoljára, […]