Posted by
Posted in

Maradandó korok, mulandó emlékek

Korcula, a Dél-horvát tengervilág Ravennája. A világvégétől két sarokra, mégsem elég távol ahhoz, hogy véletlenül belezuhanjunk az eternitásba. Olajfák, kabócák, albán fagylalt és vitorlások. Turisták turistáskodnak, és gyűrődések vetődnek mindenfelé. Egy álmos sziget, tele inszomniás francia és olasz trubadúrokkal. No, meg persze, világjáró magyarokkal. Mert mi más, ha nem a horvát tengerpart. Ez az etalon. […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Félni és félni hagyni!

Rózsa Iván: Félni és félni hagyni! Két lehetőség van: vagy mindenhol volt/van vírus, vagy mindenhová kívülről hurcolták be. Ha mindenhol van vírus, akkor miért nem utazhatunk, akkor miért nem élhetünk normális életet? Úgyis tök mindegy, hol vagyunk. Egy-két szélsőségesen fertőzött területtől eltekintve. Ha viszont mindenhová kívülről hurcolták be, ahogy minden regnáló kormány- és államfő hangoztatja, […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Élni és élni hagyni!

Rózsa Iván: Élni és élni hagyni! Megvehető megvezetők „vezetnek” most minket… És hová? Csalitosba vagy erdőbe? Félre is vezetnek bennünket: mocsárra azt mondják, hogy Kánaán. És aki még nem élt Kánaánban, csak mocsárban, tán el is hiszi, hogy ez a világok legjobbika, és itt kellemesen dagonyázik. Disznó módjára. Nem látni a fáktól az erdőt. Az […]

Posted by
Posted in

Naplemente

Mélán állt, elgondolkozva, az emberek indulatán, kik nem restek fajtársaikat kacér fintorgással gúnyolni, becsmérelni, hitvány, rút, s galád pongyolába öltöztetni, miközben titkon a dicsőt riposztják, s méltatlan undorral forgatják késükkel a cangot, fogaikkal csikorgatva szaggatják szét a koncot, s éles karmaikat mélyre vájva cafatokká tépik szét a belsőségeket, hogy a vérző szívet szörcsögve harapják át. […]

Posted by

Nagyapa Trianonja 

Ahol a Fehér-Tisza a Feketét táplálja Nagyapa Trianonja  Nagyapa – Dohanics János (1893–1979) – a Kárpátok öleléséből jött, a régi magyar haza legszéléről. Szülőfaluja, Ötvösfalva (Zalatarevo) a máramarosi bércek, a Hoverla (2050 m) és a Pop Iván (1940 m) árnyékában húzódott meg. nem messze a Tisza forrásvidékétől. E világra a ruszin szavak eszméltették; a magyar […]

Posted by
Posted in

Trianon-értelmezések

A gyászlobogótól a nemzeti összetartozásig A Trianon-metafora színeváltozásai Az elmúlt száz eszteendő irodalmát áttekintve a Trianon-metafora értelmezési horizontján számos olvasattal és metamorfózissal találkozhatunk – a magyar történelemben bizonyára a legtöbbel. A sokszor hangoztatott szentencia: Magyar az, akinek Trianon fáj, önmagában igaz, de az okok és a miértek, a szándékok és a következmények nagyító alá helyezése […]

Posted by
Posted in

Szeretném, ha szeretnétek

Hegyezte a füleit, várta a csodát, hátha valaki felbukkan. De nem bukkant. Senki. A zár nem kattant, a kilincs nem nyikkant. Nem igyekeztek megmentésére, és ez iszonytatóan fájt neki ott belül. Valahol. Még a páfrány is inkább kirohadt, minthogy vele legyen jóban, rosszban. Mindörökkön örökké, míg a halál el nem. A macska sem bírta tovább […]

Posted by
Posted in

Az elkótyavetyélt örökség

Tizenkét éve nem jártam arra, most is csak egy közeli program miatt kanyarodtunk oda, pedig régen sokat meséltem róla gyerekeimnek. A nagyszüleim háza egy békés megyei kis faluban volt, két órányi unalmas és zötyögős útra a lakóhelyünktől. Amikor néhány hónap különbséggel mindketten eltávoztak, sajnos nem volt kérdés, hogy a házat és mindent, ami vele járt, […]

Posted by
Posted in

l./ Egy sír, mely megváltoztatja az életet. Márti úgy érezte, ami most vele történik, egy pergő film. Egy ismeretlen lány, ki most egy istenháta mögötti falu temetőjében ül, egy ismeretlen falusi öregasszony mellett és bámul egy ismeretlen sírt. De, hogy lehet ismeretlen, mikor az ő újdonsült asszonyneve van rajta? Épp ésszel előbb fel kell fogni […]