Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Ugyanaz, másképpen

Rózsa Iván: Ugyanaz, másképpen Nincsen új a Nap alatt. Igaz. Vissza-visszatérő motívumok sorozata a történelem. Ugyanazon séma szerint zajlik. Másrészt: az éppen regnáló hatalom mindig újraírja. Harmadrészt: amit egyszer jól kitaláltak; kár megváltoztatni akarni, kisajátítani vagy önző célra fordítani. Ez a helyzet a jelképekkel is. Szegény buddhisták! Először a horogkeresztjüket, most meg a mozgalmaikat jelképező […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Így kezdődnek a dolgok…

Rózsa Iván: Így kezdődnek a dolgok… (Avagy Mazsola és Tádé végzete) Manófalva ura Manó bácsi, más néven Manófalvi Manócska volt. Vele élt Mazsola és Tádé is, akiket a főmanó egy kicsit unt már. Meg azt is, hogy egész életében jó volt, hát legyen vénségére végre gonosz! Gondolta, összeugrasztja őket, így megszabadul mind a kettőtől, egy […]

Posted by
Posted in

Veled csak még jobban fázom

Itt ülsz mellettem. Meg akarlak kérni rá, hogy menj el. Hogy hagyj itt. Hagyj itt, mint a főiskolát, meg anyádékat, aztán a munkádat, majd az alkoholt, majd megint a munkádat hagytad. Engedj el. Egyszerűen hagyj itt, akár itt, a panelek árnyékában, vagy a liftben, amiben alig férünk el ketten. Ennek kezdetben örültem; ahogy egymáshoz préselődve […]

Posted by
Posted in

A Törzsfőnök

A Törzsfőnök mélyen beszívta az alkonyi ősz illatát, letüdőzte a levelek fekete füstjét, ami a szélrózsa minden irányában szétterült a levegőben. Lábát a patakba lógatta, rekedtesen felnevetett, ha egy hal ezüstös háta a talpához ért. Szerette a természetet. Arra gondolt, szinte biztos, hogy a természet viszontszereti. A derekán feszülő övön rengeteg eszköz lógott – orvosságok, […]

Posted by
Posted in

Így nyíljon ki a Világ

A hideg matracon fekszem, körülöttem tiszta csönd. Nem jó, de a koszos csönd rosszabb lenne. A szemem csukva, nem látok semmit. Nem mintha nem akarnék. Talán ölnék is érte, ha láthatnék. Zsibbad a szemhéjam, olyan, mintha összeragasztották volna. Mindig késztetést éreztem, hogy szétszedjem, ami össze lett ragasztva. Kellemetlen, mintha beszorult volna valami a szemem és […]

Posted by
Posted in

Kávéház a Názáreti Otthonban

Kávéház a Názáreti Otthonban. Názáreti Otthonba kerülve, örömmel vettem tudomásul, hogy a különféle foglalkozások mellett, kávéházi délelőtt is van. Fiatalságunk meghatározója is, egy jó kávéházi beszélgetés, minden közös kapcsolatot felülmúlt.  Akár egy új baráti, kollegai beszélgetés, közelebb hozott egymáshoz. Minden városnak, közösségnek, mindig meg volt a maga kiválasztott kávéházi székhelye. Gondoljunk csak a híres, mindenki […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Mikor a sötétség fénynek tűnik…

Rózsa Iván: Mikor a sötétség fénynek tűnik… Üres és minden Érkeztekor az emberben benne rejlik a minden, illetve a semmi csírája. Születésekor már potenciális zseni, illetve senki. Igények Könnyű a jót megszokni, és nehéz leszokni róla. De aki igénytelen, talán a világ legboldogabb embere! Még ha netán nincs is tisztában ezen fogalom jelentésével/jelentőségével sem… Egykedvűség […]

Posted by
Posted in

A lejtőn nincs megállás

Azt mondják biciklizni mindenki tud, bár azt hiszem, akad, aki nem. Az én életemben is eljött az idő, amikor meg kellett tanulnom. A szomszéd fiú – véleménye szerint – ilyen irányú pedagógusi képességekkel is rendelkezett, no meg akkor még csak neki volt megfelelő méretű biciklije. Az elhatározást tett követte és mivel a házunk előtt volt […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Fenevadak és áldozataik

Rózsa Iván: Fenevadak és áldozataik A született fenevadak mindig tudják, hogy mit akarnak, áldozataik kevésbé… Utóbbiak főképp ezért is válnak áldozatokká. A fenevad először becserkészi a kiszemelt vadat, aztán megszerzi a zsákmányt. Ezután mindig újabb zsákmányra vágyik, ha egyre több zsákmányra tett szert. Meg is akarja tartani ezt a helyzetet. Bármi áron… Áldozata eleve hendikeppel […]

Posted by
Posted in

Már majdnem “Matula” intézet.

A diákotthon – ahol az általános iskola felső tagozatának négy éve alatt laktam – nagyon jó és hasznos intézmény volt, hisz sok gyerek olyan helyen lakott, ahonnan csak nehezen vagy egyáltalán nem tudott volna iskolába járni és olyan is volt, aki nagyon nehéz körülmények között élt, de a diákotthon lehetővé tette számukra a nyugodt körülményeket […]