Posted by
Posted in

Karácsonyi telefonhívás…(A megtalált vonatjegy története)

Pillanatképek életem apró történéseiből… Hideg, nyirkos tél van, a város vastag ködbundába burkolózva álmodik az elmúlt nyár melegségéről és sóvárogva várja újra a tavasz feltámadását. Már csak egy nap választ el bennünket Karácsonytól, a szeretet ünnepétől. Házunk előtt dideregnek a fák csupasz ágai. Bent  a szobában kellemes meleg van. Amíg mindenki lázasan készülődik a családi ünnepekre, […]

Posted by
Posted in

Egy elegáns nő margójára

Egy „elegáns” nő margójára   „Ha ránézünk egy elegáns nőre, azonnal a tartás, intelligencia, jellem jut eszünkbe, hiszen ezek a tulajdonságok sugároznak egy elegáns nőről. Na de mitől lesz valaki elegáns? Ki lehet-e alakítani a saját elegáns stílusunk?” Naná! Én például olyan elegáns vagyok, hogy tanítani kéne! – Mondta ki hangosan, és letette a gőzölgő […]

Posted by
Posted in

Kölykök

Nem telt el még három nap sem azóta, mikor a kis Tomi a tanári szoba ajtaja előtt találta magát, megszeppenve, kissé összeverve, ahogy az mostanság elég gyakran előfordult. Lehajtott fejjel, ujjait összekulcsolva a gondolataiba révedt, kereste a megfelelő szavakat, és az alkalmat. Kezét felemelte, majd visszahúzta. S megint, és újra, bátorságot próbált meríteni magából. Ökle […]

Posted by
Posted in

Egyszer volt, hol nem volt szerelem

Ilyen hatalmas, égig érő szerelem csak egyszer van egy ember életében. Akire nem köszönt rá sohasem, annak nem is volt értelme megszületni. Ezt gondoltam egyetemista koromban, úgy a harmadik és negyedik évfolyam közötti nyári üzemi gyakorlatom során, amikor Robival megismerkedtem. Azóta már óvatosabb vagyok. A gyár a városon túli telepen helyezkedett el. Fényes, fém borítású […]

Posted by
Posted in

Reménytelenül

Van amikor az ember életútja váratlanul rossz irányba fordul. Hiába próbálod korrigálni minden erőddel, nem sikerül jó irányba terelned. Az csak megy és megy a végzete felé megállíthatatlanul, mint egy fék nélküli szekér a lejtőn lefelé. Egy novemberi, hűvös, esős éjszakán a balsorsod be is következik. Az út itt véget ér, de csak azért, hogy […]

Posted by
Posted in

Ima az életért

Népes családdal érkeztem, még 1947 tavaszán. A tér kies, és elviselhetetlenül meleg volt az utána következő nyáron. Kicsik voltunk, néhány környékbeli lakó járt ki hozzánk vödrökkel, kannákkal, hogy gondunkat viseljék. Mindenki örült az érkezésünknek, a második világháború utáni életigenlő korszak volt ez. Nem volt könnyű, de nagyon akartak minket. Boldogsággal emlékszem vissza rá, de főleg […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Tökéletlen világmegváltók

Rózsa Iván: Tökéletlen világmegváltók Tökéletességre törekvés Tökéletes ember nincsen. Emberek vagyunk, kisebb-nagyobb hibáinkkal. Az a legtökéletlenebb, aki Istennek, tökéletesnek képzeli magát. Mindenki, bárki tévedhet. Tévedhetetlen ember nincsen. Az téved a legnagyobbat, aki azt hiszi, hogy ő sosem téved. Hibátlan ember nincsen. Valakinek az a legnagyobb hibája, hogy sohasem ismeri el hibáit. Hibázunk olykor vagy gyakran, […]

Posted by
Posted in

Magányos pad…

      Kissé szomorúan, az égen bánatosan kergetőző esőfelhőkkel, melyek mintha bennünket földlakókat akarnának siratni indult a szombati napunk, majd délutánra, mintegy varázsütésre  kisütött a nap. Barátainkkal örömmel nyugtáztuk, hogy az egész héten várva-várt kirándulásunk mégsem marad el. Autóba pattantunk és pár perc múlva már éreztük is a természet megnyugtató közelségét. Kedvenc kirándulóhelyünk a […]

Posted by
Posted in

Néhány szó az ÉLET JÁTÉKÁ-ról a koronavírus járvány idején…

     Az idei, kettőezer-huszadik év tavaszán az egész világ a koronavírus okozta járvány terjedése miatt egy gigantikus karanténná változott. Számos óvintézkedés mellett kijárási korlátozásokat vezettek be mindenfelé. A diákok otthon tanulnak, a felnőttek akiknek munkájuk lehetővé teszi home-office módra állították át életüket. Az idősebb korosztály pihenésre és csendesebb életmódra váltott át. Az emberek megpróbálják […]

Posted by
Posted in

A nekrokrata

– A következőt! – kiabálta az ügyintéző – 1497-es sorszám! Senki nem kászálódott, pedig a hivatal váróterme roskadásig tele volt, csak az elektromos hívórendszer nem működött szokás szerint, így a hangerő kellett, hogy betöltse a teret és megteremtse a rendet a megszeppent, papíron osztott sorszám szorongatók között. – A váróban sincs senki? ­– kérdezte a […]