Posted by
Posted in

Egyszer volt, hol nem volt szerelem

Ilyen hatalmas, égig érő szerelem csak egyszer van egy ember életében. Akire nem köszönt rá sohasem, annak nem is volt értelme megszületni. Ezt gondoltam egyetemista koromban, úgy a harmadik és negyedik évfolyam közötti nyári üzemi gyakorlatom során, amikor Robival megismerkedtem. Azóta már óvatosabb vagyok. A gyár a városon túli telepen helyezkedett el. Fényes, fém borítású […]

Posted by
Posted in

Reménytelenül

Van amikor az ember életútja váratlanul rossz irányba fordul. Hiába próbálod korrigálni minden erőddel, nem sikerül jó irányba terelned. Az csak megy és megy a végzete felé megállíthatatlanul, mint egy fék nélküli szekér a lejtőn lefelé. Egy novemberi, hűvös, esős éjszakán a balsorsod be is következik. Az út itt véget ér, de csak azért, hogy […]

Posted by
Posted in

Ima az életért

Népes családdal érkeztem, még 1947 tavaszán. A tér kies, és elviselhetetlenül meleg volt az utána következő nyáron. Kicsik voltunk, néhány környékbeli lakó járt ki hozzánk vödrökkel, kannákkal, hogy gondunkat viseljék. Mindenki örült az érkezésünknek, a második világháború utáni életigenlő korszak volt ez. Nem volt könnyű, de nagyon akartak minket. Boldogsággal emlékszem vissza rá, de főleg […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Tökéletlen világmegváltók

Rózsa Iván: Tökéletlen világmegváltók Tökéletességre törekvés Tökéletes ember nincsen. Emberek vagyunk, kisebb-nagyobb hibáinkkal. Az a legtökéletlenebb, aki Istennek, tökéletesnek képzeli magát. Mindenki, bárki tévedhet. Tévedhetetlen ember nincsen. Az téved a legnagyobbat, aki azt hiszi, hogy ő sosem téved. Hibátlan ember nincsen. Valakinek az a legnagyobb hibája, hogy sohasem ismeri el hibáit. Hibázunk olykor vagy gyakran, […]

Posted by
Posted in

Magányos pad…

      Kissé szomorúan, az égen bánatosan kergetőző esőfelhőkkel, melyek mintha bennünket földlakókat akarnának siratni indult a szombati napunk, majd délutánra, mintegy varázsütésre  kisütött a nap. Barátainkkal örömmel nyugtáztuk, hogy az egész héten várva-várt kirándulásunk mégsem marad el. Autóba pattantunk és pár perc múlva már éreztük is a természet megnyugtató közelségét. Kedvenc kirándulóhelyünk a […]

Posted by
Posted in

Néhány szó az ÉLET JÁTÉKÁ-ról a koronavírus járvány idején…

     Az idei, kettőezer-huszadik év tavaszán az egész világ a koronavírus okozta járvány terjedése miatt egy gigantikus karanténná változott. Számos óvintézkedés mellett kijárási korlátozásokat vezettek be mindenfelé. A diákok otthon tanulnak, a felnőttek akiknek munkájuk lehetővé teszi home-office módra állították át életüket. Az idősebb korosztály pihenésre és csendesebb életmódra váltott át. Az emberek megpróbálják […]

Posted by
Posted in

A nekrokrata

– A következőt! – kiabálta az ügyintéző – 1497-es sorszám! Senki nem kászálódott, pedig a hivatal váróterme roskadásig tele volt, csak az elektromos hívórendszer nem működött szokás szerint, így a hangerő kellett, hogy betöltse a teret és megteremtse a rendet a megszeppent, papíron osztott sorszám szorongatók között. – A váróban sincs senki? ­– kérdezte a […]

Posted by
Posted in

A pénz nem ehető…

Pillanatképek életem apró történéseiből…Esti kirándulás a Zsippói tájakon… Saját fotóimmal illusztrált írás ezen a linken megtekinthető: https://abekessegszigete.blogspot.com/2014/08/esti-kirandulas-zsippora_26.html Kint tombol a kánikula, ilyen időben aki csak teheti otthon marad a hűvös szobában és várja az esti enyhülést. Én is így tettem, amikor váratlanul megszólalt a telefonom: – Nem volna kedved kirándulni ide a környékbe? – kérdezte tőlem […]

Posted by
Posted in

Rohanás

A hűvös szél az arcába vág, pulzusa felpörög, látótere összeszűkül. Izmai összehangolt ritmusban feszülnek meg és ernyednek el. Zihál, lehelete forró páraként vegyül a hűvös légbe. A salakos pálya már-már kezd egybemosódni, vöröses folyamként húzódva lábai alatt. Majd hirtelen fékeznie kell, ahogy áthaladt a célvonalon. Lassít, elernyeszti tagjait, végül megáll. Izmai csak most kezdenek sajogni, […]

Posted by
Posted in

Talpig úriember

Talpig úriember   A fülledt, késő nyári délután enyhe szellőt hozott be az üzletbe. Az eladó, az ötvenes éveinek közepén járó hölgy megkönnyebbülten állt a lépcső aljára, hogy átizzadt ruhája alá bekússzon egy kis légáramlat. A maszkot, amit kötelezően viselt az arcán, kissé megigazította, hátha kap alatta egy kis levegőt, ha már betévedt ez a […]