Posted by
Posted in

Életmese egy kidobott fotelről…

Pillanatképek életem apró történéseiből…9. rész            Városunkban évente kétszer tavasszal és ősszel előre meghirdetett időpontban lomtalanítást szoktak szervezni. Így történt volna ez 2020 tavaszán is, de a COVID-19 elnevezésű járvány felülírta a terveket. Talán valaki nem értesült a hírről vagy elkerülte a figyelmét, így kerülhetett egy régi, kopott huzatú, fakarfákkal ellátott fotel […]

Posted by
Posted in

Ecsetvonások

A nő festeni kezdett. Nem tervezte, csak így alakult. A padon ülve akart pár csendes percet kiszakítani magának a napból, néhány falevélsusogással eltöltött percet. Nem volt előre meghatározott időkeret, már ötnek is örült volna. Aztán ott volt az a papír, meg az ecset. Egy kislány festhetett valamit, nem volt egészen egyértelmű, minek is indult, de […]

Posted by
Posted in

Csatorna

– Főnök, kiástuk, jöhet a víz. – Mit ástatok ki? – Hát, amit kért. Eltartott egy darabig az igaz, de ki van ásva. – Mi az, amit kértem, hogy ássatok ki? – Hát a csatornát, ami összeköti a házát a Balatonnal. – Én nem kértem ilyet. – Akkor temessük vissza? – Jó lenne. – Oké, […]

Posted by
Posted in

Tudom

Tudom, hogy kellene, mégsem mindig sikerül. Elengedni a feszültséggel teli pillanatot, a bántást, amit más okozott. Mindig újra kell tanulnom, mert magamból indulok ki, abból, hogy a szavamnak értéke van. Ha azt mondom, ott leszek, megyek. Ha segítenem kell, megteszem. Nem vagyok arra felkészülve, hogy újra és újra olyasvalakivel találkozom, aki megbízhatatlan. Akinek a száját […]

Posted by
Posted in

Maradandó korok, mulandó emlékek

Korcula, a Dél-horvát tengervilág Ravennája. A világvégétől két sarokra, mégsem elég távol ahhoz, hogy véletlenül belezuhanjunk az eternitásba. Olajfák, kabócák, albán fagylalt és vitorlások. Turisták turistáskodnak, és gyűrődések vetődnek mindenfelé. Egy álmos sziget, tele inszomniás francia és olasz trubadúrokkal. No, meg persze, világjáró magyarokkal. Mert mi más, ha nem a horvát tengerpart. Ez az etalon. […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Félni és félni hagyni!

Rózsa Iván: Félni és félni hagyni! Két lehetőség van: vagy mindenhol volt/van vírus, vagy mindenhová kívülről hurcolták be. Ha mindenhol van vírus, akkor miért nem utazhatunk, akkor miért nem élhetünk normális életet? Úgyis tök mindegy, hol vagyunk. Egy-két szélsőségesen fertőzött területtől eltekintve. Ha viszont mindenhová kívülről hurcolták be, ahogy minden regnáló kormány- és államfő hangoztatja, […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Élni és élni hagyni!

Rózsa Iván: Élni és élni hagyni! Megvehető megvezetők „vezetnek” most minket… És hová? Csalitosba vagy erdőbe? Félre is vezetnek bennünket: mocsárra azt mondják, hogy Kánaán. És aki még nem élt Kánaánban, csak mocsárban, tán el is hiszi, hogy ez a világok legjobbika, és itt kellemesen dagonyázik. Disznó módjára. Nem látni a fáktól az erdőt. Az […]

Posted by
Posted in

Naplemente

Mélán állt, elgondolkozva, az emberek indulatán, kik nem restek fajtársaikat kacér fintorgással gúnyolni, becsmérelni, hitvány, rút, s galád pongyolába öltöztetni, miközben titkon a dicsőt riposztják, s méltatlan undorral forgatják késükkel a cangot, fogaikkal csikorgatva szaggatják szét a koncot, s éles karmaikat mélyre vájva cafatokká tépik szét a belsőségeket, hogy a vérző szívet szörcsögve harapják át. […]

Posted by

Nagyapa Trianonja 

Ahol a Fehér-Tisza a Feketét táplálja Nagyapa Trianonja  Nagyapa – Dohanics János (1893–1979) – a Kárpátok öleléséből jött, a régi magyar haza legszéléről. Szülőfaluja, Ötvösfalva (Zalatarevo) a máramarosi bércek, a Hoverla (2050 m) és a Pop Iván (1940 m) árnyékában húzódott meg. nem messze a Tisza forrásvidékétől. E világra a ruszin szavak eszméltették; a magyar […]

Posted by
Posted in

Trianon-értelmezések

A gyászlobogótól a nemzeti összetartozásig A Trianon-metafora színeváltozásai Az elmúlt száz eszteendő irodalmát áttekintve a Trianon-metafora értelmezési horizontján számos olvasattal és metamorfózissal találkozhatunk – a magyar történelemben bizonyára a legtöbbel. A sokszor hangoztatott szentencia: Magyar az, akinek Trianon fáj, önmagában igaz, de az okok és a miértek, a szándékok és a következmények nagyító alá helyezése […]