A fiatal nő sokáig rázta a kulccsal bezárt cirádás vaskaput, amíg a tornácon megjelent a fejkendős öregasszony. -Rozi néni, megismer ugye, én vagyok a Gizi! Pista bácsi kéreti, látogassa meg már a kórházban, mondana valamit magának. Már a lányával, Verával is üzent a múlt héten. Menjen be, alig van pár napja vissza szegénynek. -Mit akar […]
A nénikét egy galamb kiállításon láttam meg a tömegben. Kis, lapos, barna kalapján bal oldalt halványzöld tölgyfa levél mellett két makkocska lógott, karimája egészen a szeméig ért. Kerek arcát húsos, fagylalt tölcsér formájú orra uralta, alatta penge vékony száj. Csenevész felső testén sárga selyem blúzt viselt, nyakában megkötött masnival. Csípője már felnőtt méretű volt, hasa […]
Történt valamikor, a régi időkben, búsan üldögél Pál kint a faluvégen. Nagy falu volt akkor: Vecsés becses neve, Pál oly szegény volt, mint a templom egere. Vetése kiszáradt a tenyérnyi földjén, csak kecskéje legelt az üres szérűjén. Széna, szalma nem volt, csak némi száraz gaz, a kecske is koplalt, bizony ez így igaz! Messze a […]
Végre fölérek a harmadikra, a lakáskulcsom persze a táskám legalján van…, de nyílik az ajtó, és Lili aggódva kérdezi: – Hol voltál ennyi ideig, és mit mondott rólam Éva néni? – Hol lettem volna, csillagom? Az iskolában, és csak jókat hallottam rólad. Ígérem, minden elmesélek, de előtte szeretnék átöltözni, és kérek szépen egy teát is! […]
Szeptember elseje van, és Lili már a lépcsőházban toporog, ránk várva. Mi, még a nappaliból is jól halljuk a szomszéd néni csodálkozó ciccegéseit, mintha most tudta volna csak meg, hogy a lányunk mától már iskolás. Mi is elkészülünk, indulhatunk is az évnyitóra! Lili kettőnk között lépdel, fogja a kezünket. Olykor fölnéz ránk, miközben ezt ismételgeti: […]
Az idősödő asszony lassan araszolgatott felfelé az emelkedőn. A délutáni nap még mindig fullasztó meleget árasztott, a repedezett beton pedig ontotta magából az egész nap beszívott hőt. Az asszony minden lépése keserves volt. Lábai bedagadtak az egész napos állástól, a szandál pántjai durván belevágtak a duzzadt lábfejébe, dereka is hasogatott. Egyetlen vágya volt, haza érni […]
Augusztus végétől szeptember közepéig a gólyák csoportokba verődve gyülekeznek, keringenek, szállnak a rétek, legelők, falvak felett, készülődnek a nagy utazásra. Amint az utolsó csoport is kis ponttá zsugorodik az ég alján, megtelik a szemem könnyel. Nagybátyámat juttatják eszembe. Kis baranyai falu utolsó házában lakott, mögötte lucerna táblák, kukorica, búza mezők. Amolyan csodabogár, feltaláló-féle volt, sorra […]
Edit Szabó : Szeptember másodika otthonomban . Reggel a szokásos felkelés, nyitott ablakomon át daloltak a madarak. Ráértem,kipihenten ébredtem, nekikezdtem a szokásos teendőknek. Terveim voltak a mai napra. Reggeli, elsőnek mindig a két kutyám, a hófehér Hattyú – aki három nap távollét után este hazatért, majd anyja ,kit több napja csak tejjel itattam – szétfeszítve […]
Érzelmeim vadlovait hagyom, had száguldjanak szabadon, néha csapok csak közéjük, amit egyöntetű méltatlankodással fogadnak. Egy ostorcsapás a Harag nevű szilaj paripára -Úgysem tudsz megfékezni – nyerít kajánul – ha magadba fojtasz, belebetegszel! Hagyd, hadd tomboljam ki magam! – mondja rakoncátlan sörényét vadul rázva. Szélsebesen robog velem tovább lélekvesztő szekerem, a lovak kényének – kedvének kiszolgáltatva. […]
1956 októberében Szakáldon laktam. Szakáld egy nagyon kis falu, a Muhi csata színterének közvetlen szomszédságában van. Én ekkor 15 éves voltam, s otthon dolgoztam szüleim falusi parasztgazdaságában. Igaz, hogy az iskolában lett volna a helyem, de Édesanyám nagyon beteg volt és műtétre várt, én pedig Édesapámmal együtt végeztem a ház körüli munkát és az őszi […]
