Posted by
Posted in

Önbizalmatlanság

– Maga még itt? – Jaj, ezer bocsánat, szerkesztő úr, de nem merek kilépni azon az ajtón. – Mi van magával, Géza?! – Hát, nem is tudom. – Magának nincs meg a kellő önbizalma. Na induljon! – Dehát ott a külső világ. Én inkább itt maradnék belül. – Marhaság, tegye ki azt a vesszőt, és […]

Posted by
Posted in

Három… kettő… egy…

Péntek van. Délután öt óra körül jár már az idő, ám odakint még vakítóan szikrázik a napsütés. A parkok fáinak ágain jókedvűen adnak koncertet egymással versenyt énekelve a rigók, fülemülék és pacsirták. Alattuk gyerekek játszanak a fák árnyékában, és zsivajgásuk zaja vetekszik még az énekesmadarak játékos koncertjével is. Hát igen, lassan beköszönt a nyár. E […]

Posted by
Posted in

A fedő

– Te, figyelj már, ezt most komolyan gondoltad? – Persze, ez tök komoly. – Nade, ez egy fedő, mit akarsz ezzel? Nincs ebben semmi különös, mi a bánatnak hívtál ide? – Jaj, hát már mondtam. Ez nem egy fedő, ez egy teleportációs kapu. – Marhaság, olyan nincs. – Most miért mondod ezt? Azért mert te […]

Posted by
Posted in

Toll az ecset helyett

Az eszközök évek óta porosodtak az ágyam alatt egy díszes papírdobozban. Még akkor vettem a mókusszőr ecseteket, temperákat, akril festékeket és porokat, amikor első alkalommal kellett segítséget kérnem. A terapeutám javasolta, hogy táncoljak vagy fessek. Fejezzem ki, mutassam meg, láttassam a bennem lévő feszültséget, amit anyám ridegsége, a meg nem értése okozott. Először nem tetszett […]

Posted by
Posted in

Teljes élet, a padon ülve

Jelentéktelen pillanatnak gondolhatta a kívülálló. Mint egy unalmas film bevezetője, ami később sem vezet sehova, mégis boldog befejezés nélkül határoz meg mindent. Két ember ül egy padon, falusi vidéken, egy rendben tartott kertes ház udvarán. Nézik a szépen metszett almafákat, az illatozó rózsabokrot, alattuk lassan elvirágzó krókuszok és éppen növekedésnek induló nőszirom tövek színesednek. Nem […]

Posted by
Posted in

Úszóleckék Hévízen….

Pillanatképek életem apró történéseiből… Nagyon megörültem a lehetőségnek, hogy Magyarország egyik legszebb helyén, a világhírű hévízi gyógyvíz segítségével kúrálhatom a betegségemet.  Csak volt egy kis bökkenő: féltem a tó mély vízétől. Hogyan fogom én legyőzni a víziszonyomat? Bizonytalanságomnak hangot adva váratlan segítséget kaptam szobatársamtól, aki “szaktanácsával” mellém állt, segített, bátorított. Kíséretében, úszógumival felszerelkezve merészkedtem bele először a vízbe: A […]

Posted by
Posted in

Az Emlékezés Völgye

– Messze vagyunk még? – Már nem. Fél óra és ott vagyunk. A nap még csak most jön fel, nem lesz gond. – És a többiek? – Azt beszéltük meg, hogy ott találkozunk a barlangnál. Eddig hárman voltunk, de kellett még ellátmány, élelem és víz az útra, úgyhogy különváltunk. –Remélem, engem nem azért hoztál magaddal? […]

Posted by
Posted in

Nóri ajándéka

Nóri egyszerre volt még kislány és már nagylány. Kislány, amikor orra esett, és vigasztalásra szorult, de nagylány, amikor nagyon szeretett volna valamit megérteni, vagy véghezvinni. Amikor még csak négykézláb mászott, akkor is összeszedett mindent, amit csak talált: érdekes formájú kavicsot, csigát, gyanúsan kevés lábú bogarat, gyíkot és minden olyasmit, amitől édesanyja irtózott. De a jó […]

Posted by
Posted in

Hétköznapi csoda az okmányirodában…

Pillanatképek életem apró történéseiből…        Nemrégiben figyelmeztető üzenet érkezett az e-mail fiókomba: hamarosan lejár a jogosítványom érvényességi ideje. Felkerestem a háziorvosomat, Aki kiállította számomra az ügyintézéshez szükséges papírokat, majd másnap felkerestem a lakóhelyemhez legközelebb eső okmányirodát. Sorszámot húztam és türelmesen várakoztam. Pár perccel később már hívtak is a hatos számú ablakhoz. Egy középkorú, csinosan […]

Posted by
Posted in

Világvége

  A néptelen repülőtér félreeső kávézójában ültek. Rózsaszín grapefruitot ettek, mellé csokoládéreszelékkel behintett fánkot majszoltak. Miranda feketekávét is ivott egy öblös, sárga csészéből, Roy előtt pedig egy kis üveg kóla állt. – Hát nem hihetetlen? – nézett körbe a fiú. – Életemben először fordul elő, hogy nem látok itt tömeget. Sehol senki. – figyelte a […]