Posted by

A Boszorkány

    “A természet könyörtelen; nem hajlandó visszavonni virágait, illatfelhőit, muzsikáját és napsugarát az emberi aljasság miatt; földre sújtja az embert az isteni szépség és a társadalmi ocsmányság ellentétével. Nem kegyelmez; az embernek el kell viselnie a pillangó szárnyának, a madárdalnak szépségét, el kell viselnie, hogy a gyilkosságok, a bosszúállás, a barbárság kellős közepén elébe […]

Posted by
Posted in

Az ártatlan bűnös

Az ártatlan bűnös A Nap ugyanúgy kezdődött, mint a többi. Márk az apja ordítására kelt fel. A gyomrában minden alkalommal pillangókat érzett, mikor az apja ordibált. A szobába kishúga szaladt be. A lány is meg volt rémülve apjuktól. Lentről hallották anyjuk zokogását. Márk a húgára nézett. A lány már készen állt a távozásra. Márk gyorsan […]

Posted by
Posted in

Az élet dala

Vers helyett vers az élet reménytelenségéről   A játékos tavaszi szellő egy zöld dombon süvített végig. Ahogy a fűszálak között szaladgált, és elsiklott egy tölgyfa mellett, egy kislányra talált. Egy piros ruhácskába öltözött, pirospozsgás kislányra, aki alig lehetett hét éves. Két copfba összefogott hosszú szőke haja ide-oda libbent, ahogy karjait feltartva pörgött-forgott önfeledten a napsütötte […]

Posted by
Posted in

Szohner Gabriella Jégcsapok

Szohner Gabriella: Jégcsapok A folyó csendes méltósággal ballagott. Nem volt fecsegős kedvében. Az idő kellemetlenül hideg lett, s bár még nem fagyott, a víz közel állt a dermedéshez. A sekélyesebb részeken itt-ott megcsillant egy picinyke hártya, ami majd növekszik, hízik, és lassan eléri a víztömeg közepét. A folyó tudta ezt. Most még nyaldosta a parti […]

Posted by
Posted in

Homokba karcolt betűk

Kicsi volt még, igazán kicsi. Óvodába járt, a nagycsoportba. „Előtte az élet!” – mondták, amikor a göndör fürtjeit nézték. – Mi szeretnél lenni? No, mondd meg a néninek! – faggatták untalan. De a fiúcska nem mondta. Alig volt ötéves, a vonásai máris megkeményedtek, szúrós szemekkel nézett bele a tőle majd ötven évvel idősebb asszony szemeibe, […]

Posted by
Posted in

“Kétszer ad, aki gyorsan ad “

Edit Szabó : ” Kétszer ad, aki gyorsan ad ” Az idős házaspár lassan magára maradt. A gyerekek elkerültek messzire, ritkán találkoznak,pedig úgy hiányoznak.Nem láthatják őket, néha a telefon megszólal és érdeklődnek, hogy vannak a szülők. Ilyenkor nagy az öröm,ám semmilyen bajukról nem beszélnek. Nem beszélnek arról,hogy már nem bírnak szinte semmit,az öregség elveszi erejüket.Már […]

Posted by
Posted in

Merem vagy nem merem?

A legbiztosabb módja, hogy rávegyenek valamire az volt, ha azt mondták „úgysem mered”. Kérdem én, mit tehet erre az, akibe egy csipet önérzet szorult? Természetesen Hannibált megszégyenítő bátorsággal áthalad az Alpokon, vagy Dugovics Titusz módjára a mélybe veti magát. A falu mindkét utcája előtt volt egy kis árok a csapadék elvezetésére. Tavasztól őszig mindig száraz […]

Posted by
Posted in

Nem vagyok feleségnek való

Nem vagyok feleségnek való   Azt hiszem, sőt meggyőződésem, hogy nem vagyok feleségnek való. Ezt már régen meg akartam mondani, de még hezitáltam, hátha mégis. De ma pontot tettem az ügy végére. Nem próbálok többé úgy csinálni, mintha. Ki kell jelentenem kerek perec, hogy én Kincses Izabella, barátaimnak csak Bella 29 éves önhibáján kívül hajadon, […]

Posted by
Posted in

Hogyan készül

Hogyan készül? Hogyan készül? Nehezen. Egyre nehezebben. Életem súlyától megroggyant testem már tiltakozik. Nem akar annyi mindennel foglalkozni, szeretne pihenni. Ez a vágy már olyan nagyra duzzad, hogy ezt várom minden vasárnap, ahogyan ma is. Összedobom az ebédet, lehetőleg valami gyorsat, amit az egész család szeret. Férjem segít, de közben azt kérdezi: – Egy „Pruháné […]