Posted by
Posted in

Novella sorozat 1. rész: A fal

/ Ez a novella, egy több részes novellasorozat 1. része/ – Jó napot Mr. Jankovski! Szóval, ön menedékjogért és álláslehetőségért folyamodott hozzánk. Itt vannak előttem az eddigi teszteredményei. Igazán impozáns. Ön fizikálisan nagyon is rendben van. – Köszönöm! Tudja odahaza hivatásos sportoló voltam. Oda kellett figyelnem az egészségemre. – És még a nyelvet is meglehetősen […]

Posted by
Posted in

Bee nice!

Zümmögve, keringve, kitikkadt torokkal bolyongott Beenett a méhecske, keresve a szörnyű szomj haláltól való megmenekülés bármilyen apró esélyét. A kert, amibe betért, kicsi volt, és kopár, virág alig nyílt benne, pollengyűjtés tekintetében teljesen érdektelen lett volna, mégis a sziklakert végében észrevett valami hívogató csillogást. Közelebb rebbenve, tényleg nem csalták meg érzékei, egy kis itatótálkát talált, […]

Posted by
Posted in

A négyek

Gyerekkoromban nagyszüleim már kevesebb állatot tartottak, de persze volt baromfi, disznó, macska, kutya, és ami a lényeg egy kecske és egy birka. Az első kutyát – akire emlékszem – Rexinek nevezték. Nagybátyám hozta magával a katonaságtól, mert őt is „leszerelték” a határőrségtől. Hatalmas német juhász volt, nagyon okos és prímán húzta a szánkómat. Nem emlékszem […]

Posted by
Posted in

Karácsonyi csoda

  Miután elkészítettem a popcornt, letelepedtem a kutyusom mellé a kanapéra, majd bekapcsoltam a kedvenc sorozatom egyik részét. Hógolyó automatikusan az ölembe tette fejét és úgy nézte velem a tévét. Imádom ezt a kutyát. Jól esik, hogy bújik hozzám, meghallgat és szinte olyan érzésem van mellette, mintha ő is ember lenne.    Éppen egy olyan rész jött, […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Két félidő az életben

Rózsa Iván: Két félidő az életben Miért?! Miért hasonlítjuk mindig a meglévő rosszat a múltbéli még rosszabbhoz, ha lehetne egyszer végre jó?! Ez elég egy aforizmára? Izom Aki nagyon büszke a karizmára, attól még nem lesz feltétlen erős a karizmája! Jobbik én Minél jobb körülmények között élünk, az elfogadhatóbb társadalmi körülmények ki is hozzák az […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Ugyanaz, másképpen

Rózsa Iván: Ugyanaz, másképpen Nincsen új a Nap alatt. Igaz. Vissza-visszatérő motívumok sorozata a történelem. Ugyanazon séma szerint zajlik. Másrészt: az éppen regnáló hatalom mindig újraírja. Harmadrészt: amit egyszer jól kitaláltak; kár megváltoztatni akarni, kisajátítani vagy önző célra fordítani. Ez a helyzet a jelképekkel is. Szegény buddhisták! Először a horogkeresztjüket, most meg a mozgalmaikat jelképező […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Így kezdődnek a dolgok…

Rózsa Iván: Így kezdődnek a dolgok… (Avagy Mazsola és Tádé végzete) Manófalva ura Manó bácsi, más néven Manófalvi Manócska volt. Vele élt Mazsola és Tádé is, akiket a főmanó egy kicsit unt már. Meg azt is, hogy egész életében jó volt, hát legyen vénségére végre gonosz! Gondolta, összeugrasztja őket, így megszabadul mind a kettőtől, egy […]

Posted by
Posted in

Veled csak még jobban fázom

Itt ülsz mellettem. Meg akarlak kérni rá, hogy menj el. Hogy hagyj itt. Hagyj itt, mint a főiskolát, meg anyádékat, aztán a munkádat, majd az alkoholt, majd megint a munkádat hagytad. Engedj el. Egyszerűen hagyj itt, akár itt, a panelek árnyékában, vagy a liftben, amiben alig férünk el ketten. Ennek kezdetben örültem; ahogy egymáshoz préselődve […]

Posted by
Posted in

A Törzsfőnök

A Törzsfőnök mélyen beszívta az alkonyi ősz illatát, letüdőzte a levelek fekete füstjét, ami a szélrózsa minden irányában szétterült a levegőben. Lábát a patakba lógatta, rekedtesen felnevetett, ha egy hal ezüstös háta a talpához ért. Szerette a természetet. Arra gondolt, szinte biztos, hogy a természet viszontszereti. A derekán feszülő övön rengeteg eszköz lógott – orvosságok, […]

Posted by
Posted in

Így nyíljon ki a Világ

A hideg matracon fekszem, körülöttem tiszta csönd. Nem jó, de a koszos csönd rosszabb lenne. A szemem csukva, nem látok semmit. Nem mintha nem akarnék. Talán ölnék is érte, ha láthatnék. Zsibbad a szemhéjam, olyan, mintha összeragasztották volna. Mindig késztetést éreztem, hogy szétszedjem, ami össze lett ragasztva. Kellemetlen, mintha beszorult volna valami a szemem és […]