Rózsa Iván: Soha többé izmos izmusokat! Hibridek A légy közösült a pókkal. A pók az aktus után felfalta. Ám frigyük termékeny lett; hamarosan megszületett egy hibrid pók-légy lény. A pók-légy utód: lók vagy pégy. Ahogy a ló és szamár kereszteződéséből az öszvér. Valami ilyesmi az illiberális demokrácia: demokráciának szörnyszülött, diktatúrának komikus… Operett ország A nemzet […]

Szolnoki Irma Cím nélkül (elhangzott egy boresten, arról a bizonyos kékfrankosról) Furcsa, szokatlan hangok törték meg a szeptemberi reggel csendjét. Az álmából ébredező egri domboldalt vidám gyerekzsivaj köszöntötte.  Fürgén futkároztak a traktorok körül és kíváncsian várták a nagy kalandot, a szüretet. A borász hívta meg őket a szőlőjébe, összekötve a kellemeset a hasznossal. A gyerekeknek […]

Elgondolkodva kevergetem a kávémat, az illata megállíthatatlanul kúszik az orromba. Bárcsak az élet receptje is ilyen egyszerű lenne, mint egy jó erős espressóé. Egy adag fekete, két cukor, egy kis tejszín, és már tökéletes is. A barátnőimmel végre sikerült összehoznunk ezt az estét, mindegyikünk szabaddá tette magát; Fruzsi rábízta a gyerekeit a mamára, én a […]

Alig vártam, hogy eljöjjön végre az este. Szokásos rituálémhoz készülődve lépek ki az ajtón, és egyenesen a közeli tó felé indulok. Ha nem lennék ennyire magam alatt, valószínűleg csodásnak látnám ezt a nyári estét, szépnek hallanám a tücskök ciripelését, élvezném, ahogy a meleg szellő simogatja a bőröm. De nem vagyok rá képes, hogy bárminek is […]

A szürke köpenyes, térdzoknis, nagydarab takarítónő, mint a tank rontott ki az oldalajtón az épületből, és mogorva tekintettel nézett az udvaron focizó, zajongó vagy céltalanul futkározó napközis gyerekcsapatra. Kirázta a porrongyát, fogta a fal mellé állított vödrét, seprűjét és visszacsörtetett az épületbe. Az osztálytermek, folyosók takarításával már végzett, az aula felmosása volt hátra. Ez volt […]

Edit Szabó : Az én társaim és barátaim A kutyák vígan szaladgálnak a falusi udvar tiszta portáján. Sötétbarna és egy fehér – anya és fia -játszanak, néha morognak egymásra. Futkározás a szabadságuk,nincsenek semmivel megkötve.Akárhová mehetnek,kivéve a teraszt, mely virágokkal van tele. Apró kis kerítés,melyet a gazdára való tekintettel tiszteletben tartanak, minden reggel köszöntés helyszíne is […]

Épületbontás Langymeleg napsütéssel köszöntött ránk a szombat reggel. Az autók unottan vánszorognak a piros lámpa felé, úgy látszik, ma senkinek sincs sürgős dolga. A gyalogosok is szépen, kényelmesen, sétálva járják útjukat, legfeljebb azok szaporázzák kicsit a lépteiket, akik – hozzánk hasonlóan – minél hamarabb szeretnék elfoglalni helyüket a kávézó teraszán, hogy hozzájussanak a jól megérdemelt […]

Már csak egy fellépő van előttünk, és mi következünk. A folyosón várakozunk, a tornateremből csak úgy dübörög a basszus, a hip-hop megszokott hangzása lüktet a dobhártyámon, furcsa elegyet alkotva saját izgatott szívdobogásom ritmusával. Kata napokig vívódott, nehezen döntötte el, be merjük-e vállani, hogy a középiskolai tehetségkutatón csárdást táncoljunk. – Ki fognak minket röhögni – duzzogott […]

A felkelő Nap narancsos-vöröses fénye megcsillant a disznók lábnyomaiban poshadó tócsákon. A fénysugár egyre közelebb kúszott az ólhoz, és ahogy finoman megcirógatta Malac kilógó farkincáját, az halkan röfögve mocorogni kezdett. A hangra felébredt Koca is, aki eddig szorosan hozzásimult Kan hatalmas, sáros hasához, és úgy aludta át a hűvös, kora őszi éjszakát. Malac szokásához híven […]

  A napraforgók búsan meredeztek a kert végében. A szél néha unottan hintáztatott rajtuk egyet, mire azok ijedten kapkodtak száradó leveleikkel a levegőbe, hátha valamiben megnyugvást találhatnak. Csönd ült a fákra, a színes madárkák már mind elmentek, nem trillázott rajtuk semmi. A fészkek üresen tátogtak bele a hűvösödő alkonyba, hogy jóllakjanak a szótlan órákkal. Olykor […]