Rózsa Iván: Jézus túl jó volt! Boldogok? Boldogok a lelki szegények, mert övék a földek országa. Meg a kastélyok, szállodák, jachtok, cégbirodalmak stb. országa. Mi marad nekünk, lelkiekben gazdagoknak, a mennyekre?! Hát, nem! Hát én nem szeretem úgy az ellenségem, ahogy a felebarátom! Szeressem úgy a hatalmon lévő politikusokat, mint a feleségemet vagy az anyámat?! […]

Szélhámos vagyok. Tudom én ezt nagyon jól. Már gyerekkoromban is észrevettem, hogy sokkal könnyebben boldogulok, ha az embereknek mindig azt mondom, teszem, amit hallani, vagy látni szeretnének. Az emberek gyengeségeit használom ki, az irigységet, nagyravágyást, hiszékenységet, önteltséget. Van egy velem született hatodik érzékem, ami megsúgja nekem, melyik az én emberem, vagy mikor kell továbbállnom. Mosolyogva […]

Karácsonyi meglepetés. A kislányok vették észre, hogy nagy pelyhekben kezdett esni a hó. A kis Jutka az ablakhoz szaladva kiáltott fel: Óvónéni, esik a hó! A Jézuska szánkóval jön ugye? Marika óvónéni kedvesen megsimogatta a kislány fejét és kedvesen mondta, ha nem olvad el szentestéig, hiszen két nap van még hátra. Az ajtón kopogtak. Balázska […]

Nemesi Aladárné az egyik legnépszerűbb személy volt a kisvárosban a polgármester és a rendőrkapitány után. Egy zöldséges bódét üzemeltetett a Fő térről nyíló Görgey és Lipót utca sarkán. Jó kedélyű, talpraesett asszony volt, reggel nyolctól este hatig mérte évtizedek óta a paprikát, paradicsomot, krumplit, szeletelte a dinnyét, árulta a banánt. Aladár az árut fuvarozta. Mancika, […]

– Jó hírem van Molnár néni, nincs nagy baj! … Na, ne féljen, nem fog meghalni! Vak lárma volt ez a veszett róka. Mi is megijedtünk, de alaposan kivizsgáltuk az esetet. Minden laborvizsgálatot, tesztet elvégeztünk magán, mind negatív lett. Az erdészek, mezőőrök is napokig kutattak a róka után, átfésülték az egész ligetet, meg a környékét […]

Kilépett a kórház ajtaján, és lassan indult hazafelé, már nem volt dolga. Azt sem tudta, pontosan hányadika van. Advent volt, mert már napok óta karácsonyi fények égtek a városban, de csak kóválygott, mintha légüres térben lenne, ahol az idő sem számít. Nem tudta kiverni a fejéből a képet, ahogy az anyja remegett az ágyon. Lehet, […]

Szolnoki Irma Várakozás   Szeretet. Az utolsó gyertya az adventi koszorún. A várakozás, a közelgő eljövetel. Lassan éledni kezd bennem az ünnepvárás hangulata. Nem gondolok járványra, karanténra, a világ bajára. Várakozom! Leülök a számítógép elé, kezdődik az istentisztelet. Online a járvány miatt. Az üres templom, szomorú, de nem riaszt, boldog vagyok, hogy a modern technika […]

Rózsa Iván: Örök ellenzéki? Nem vagyok mai fiú, 1959-ben születtem. És életem hat évtizede alatt nem csápoltam még egyetlen Magyarországon fennálló rendszerre sem. Az átkosra sem, a mostanira sem. És úgy érzem, nem is volt rá okom. Nem az én hibám elsősorban ez a fenntartás, netán szembenállás. Nem éppen történelmünk dicső korszakaiban éltem eddig. Az […]

Rózsa Iván: Oltás-mizéria Bizalmatlanok az emberek. Csoda ez, hogy ennyi botrány után már nem igazán bíznak a vezetőikben? Akik vizet prédikálnak, s nekünk is ajánlják, szinte kötelezően előírják ezt, míg ők közben bort isznak. A magyar lakosság töredéke akarja egyáltalán beoltatni magát. Hogy lesz így nyáj-immunitás? És ez a kisebbség is inkább az amerikai vagy […]