Rózsa Iván: A csend Az abszolút csend Istentől ered, és életedben útba igazít: merre haladj, és menj halálod után. Keresd magadban a csendet! Az abszolút csendet, de egyben a te egyénre szabott, saját csendedet is… A csend fenséges, de fenyegető is tud lenni. Van, aki fél a csendtől… Mert bizonytalan önmagában és a sorsában. Vihar […]
Csodálatos volt ez a nyárutó. A kora reggeli hűvös harmat még nyolc órakor is ott csillogott a faleveleken. A langyos napsugár délfelé felerősödve még ugyan a nyarat idézte, de ember, állat érezte, hogy a közelben már ott csörtetett az ősz. Szerettem ezt a kis Balaton menti falut, nagyanyámék házát, a kilátót, ahonnan – apró, csillogó […]
Bori, egyre szebb lett. Sudár termete, vakítóan kék szeme, még jobban kiemelte nőiességét. Munkából hazamenet tartva, Ferinek minden este a Kisdyék háza előtt kellett elmennie. Gyönyörű, nyári júniusi este volt. A virágok illatoztak a kertekben. Az asszonyok, a kapu előtt beszélgettek. Bori és egyik barátnője, szintén, a kapu előtt nevetgéltek. Amint meglátta az arra haladó […]
Merre induljak, Hogy megtaláljalak? Tudom, hogy ott vagy az eső cseppjei között. Hogy amikor a szél tépi a fákat, belefésül téged ágai közé. Fenyők tűi közé beékelődő Napfény vagy, ami halványan táncol az arcomon. A hideg a hátamon, ami végig szaladva borsókat hagy maga után. Amikor a villámok egy pillanatra darabokra osztják az eget, ott […]
A világ hatalmas. Ezzel tisztában van körülbelül mindenki, ám kevés az olyan teremtés, aki fel is akarja fedezi a világot amiben éppen él. Nem volt ez velem sem másképp, nekem is tökéletesen megfelelt a tudatlanság, és tovább is élhettem volna benne, de az életem több volt egy „nem tudom”-nál. A nevem Benedek, és egy olyan […]
– Hála a Jóistennek, hogy életben maradt! – hallom meg anyám hangját. Csak csend rá a válasz. Hosszúra nyúló csend, amit újra anyám hangja tör meg. – Ne sírj! Már sírtunk eleget! Életben van, csak ez számít, minden rendben lesz! Zokogás. Fogalmam sincs, hol vagyok. Nem tudom, mi történt. – Nina, kérlek, próbálj megnyugodni! Lehet, […]
Rózsa Iván: Tévedések vígjátéka A madár A legsimulékonyabb madár piszkít először a fészkébe… Tévedsz! A legnagyobb tévedésed az, amikor tévedhetetlennek hiszed magad! Végtelenség A Végtelenség A Végtelenből ered, S Végtelenig ér… Part A Végtelen partján lehet, hogy semmi sincsen… Az is valami! Más is Tévedtél, és ebbe más is belehalt már… Udvari bolond Királyok bolondja-bolondok […]
Rózsa Iván: A nyáj A birkanyáj befelé pulzál. A centripetális erő a nyáj szélére löki a gyengéket, és az átlagtól eltérőket. Őket, a leszakadókat, tépik szét először a farkasok… A nyáj könnyen terelhető: elég hozzá egy-két puli vagy más pásztorkutya. A kutyák engedelmeskednek a pásztornak, a juhok pedig a kutyáknak… A nyáj szürke, átlagos egyedekből […]
Terebélyes asszonyként állok a tükör előtt. Melyik ruhát vegyem fel? Ha deréktájon nézem magam, mindenből kidudorodik az iszonyúan vastag hájam, ami őszintén mutatja meg sokszázalékos zsírtartalmamat. Ha testem felső részére tekintek, hatalmas melleimet látom, amik szinte kiszúrják a feltűnően rám bámuló férfiak meredező szemét. Ha meg egészben szemlélem a testemet, úgy nézek ki, mint egy […]
Rózsa Iván: Soha többé izmos izmusokat! Hibridek A légy közösült a pókkal. A pók az aktus után felfalta. Ám frigyük termékeny lett; hamarosan megszületett egy hibrid pók-légy lény. A pók-légy utód: lók vagy pégy. Ahogy a ló és szamár kereszteződéséből az öszvér. Valami ilyesmi az illiberális demokrácia: demokráciának szörnyszülött, diktatúrának komikus… Operett ország A nemzet […]
