Posted by
Posted in

Vonzerő – Egy régi társkeresés margójára -2009.

Vigyem a nemjeimet vigyem a könnyeimet mondta Gábor folyvást kellene neki egy gyújtó és folyvást meg akar szabadulni egy csomó gyújtótól aztán nyitott lélekkel elvonult meditálni, hogy az életből már csak a jót csak a gyönyör(ű)t vegye észre… 2oo9. aug. 7. Aztán: – „Halló! Bizonyos, mi nem kellene együttéljünk”… – Nem is… Lyukas kalapból idevetett […]

Posted by
Posted in

Részlet: a Szomorú örökség ” regényemből

Kati, a középső lány. Részlet a „Szomorú örökség” c. regényből Kati, megilletődve lépett be, a számára idegen lakásba. Most, először félt. Pedig, sok helyen meg fordult már, mióta önálló lett. Mindent egyedül intézett, kire támaszkodhatott volna? Igaz, az induláskor sok jó tanácsot kapott, úgy a Mártfay családtól, mint Maritól. De, az üzlet, az, üzlet! Sok […]

Posted by
Posted in

“Szomorú örökség “c. könyvem ismertetése, mely május végén jelenik meg.

Előszó. Egy regény születésének, mindig van egy igazság alapja, egy lelki megindítója, nem utolsósorban, az író fantáziája. Talán, kezdeném az alappal: Nem könnyű, nyolcvan éven felül gyökerei helyszínéről, fiatal évei városából kiszakítani valakit. Már pedig velem ez történt. Gyermekeimhez költözve, Soroksárra kerültem. Nem tudom ki, hogy van vele, életem folyamán, bárhol megfordultam, szerettem megismerni a […]

Posted by
Posted in

Papp András: Andriska katicabogarai

Végigdűlök a priccsen. Olyan jó idebenn, a bunkerban. Csend van. Ólmos fáradság kúszik végig az ereimben, érzem, szinte zsibbad a lábam, a karom. Lehunyom a szememet. Zsong körülöttem a világ. Meg kellene vakarózni. Biztosan megint tetves vagyok. Nem csodálom. Tíz napja vagyunk kinn a tűzvonalban, és még a csizma se volt le a lábamról. Csend […]

Posted by
Posted in

Amikor kicsi voltam

Szabó Edit : Amikor kicsi voltam Nem vagyok már mai gyerek, túl jutottam életem derekán. Ám a gyerekkor emléke ma is elevenen él emlékezetemben, hiszen felnőve a sajátjaimat nevelve már ég és föld volt közötte a különbség. Nem emlékszem mindenre, szüleimtől tudtam meg,hogy bérlőként éltek egy nagygazda házában. Itt a Nagyságos Asszony annyira szeretett, hogy […]

Vali néni
Posted by
Posted in

Vali néni

Elmesélek egy történetet, amikor egy 24 órás megfigyelő kamera végérvényesen a szívembe zárta magát. Utóbb már tudom, hogy ehhez semmi más nem kellett, csak annyi, hogy végre ne csak ő lessen, hanem én is vegyem őt észre. De nem csak holmi felületes pillantással. Hanem legalább olyan kitüntetett figyelemben részesítsem, mint amiben rendszerint ő engem 0-24-ben. […]

Ernőék márciusa
Posted by
Posted in

Ernőék márciusa

– Megint Március van és megint születésnap! Most már a sokadik – mondja Melinda, aki ezzel a kijelentéssel egy időben, ügyelvén arra, hogy tapintatos legyen, széthúzza az ejtőző függönyt, felhúzza a redőnyt, majd megnyitja az ablakot. A hamvas szellő, ezek után, elég hamar üdvözli is arcomat. Amennyire az ágyról látom, most legalább olyan szép tavaszi […]

Leskelődő
Posted by
Posted in

Leskelődő

Tizenhét évesen kezdtem naplót írni. Azután a bizonyos éjszaka után. Elolvasom az évekkel ezelőtti feljegyzéseimet és felkötöm szemkendőmet. – A nyomorult! – ágyékomba nyilall a gyötrelem és felszisszentem. Ez a sajgás semmi másnak nem enged. Keresztülzúdul testemen, végül a fülkagylómban lüktet. Összeszorítom a fogamat, és egészen addig szívom a levegőt, amíg orrcimpáim tágra nem nyílnak. […]

Posted by
Posted in

Lélek-hara(n)g

“Egy hét eltelt megint..”- csendül fel az éppen aktuális kedvenc nótám első mondata. A falon a beszűrődő napsugarak nekem táncolnak és minden egyes villanásukkal azt üzenik, hogy minden rendben lesz. Már nem folynak a könnyeim, már nincs velem a mellkasszorító fájdalmam. Egyszerűen csak üres vagyok. Azt hittem nem lehet annál rosszabb, ha az ember állandóan […]

Posted by
Posted in

Ugrás

Végignézett a hosszú asztal mellett ülő embereken. Lehettek vagy tizenöten a huszonnégyből. Ennyien érettségiztek ötven évvel ezelőtt és számuk alig több mint a felére apadt. Tiszta kripta szökevény mind. Az ősz hajak között kopasz fejek villantak fel, táskás, fénytelen szemekkel méricskélték egymást, szinte átlátszó, petyhüdt bőr lógott az arcokon, az állak alatt toka feszült. Ő […]