Posted by
Posted in

Manók pénze

 A manók nem mindennapi lények. Csak néhány földi halandónak adatik meg, hogy találkozzanak velük. Legtöbbször elbújnak, átváltoznak tárgyakká, apró állatokká. Sokszor nem is gondoljuk, hogy manó mellett megyünk el, mert csak kicsinyke, haszontalan tárgy kerül utunkba. Még csak arra sem méltatjuk, hogy ránézzünk. Pedig ezekben, a tárgyakban manók laknak, és nem akarják, hogy meglássuk őket. […]

Posted by
Posted in

Kisujj világgá megy

Volt egyszer egy ember, az embernek volt két karja és a karjai végén volt két – két tenyér, ahol lakott két – két ujj család. Apa volt a hüvelykujj, anya a mutató és volt nekik három gyermekük, a középsőujj, a gyűrűsujj, és a szófogadatlan kisujj. Egyik nap, amikor az ember a kertben szunyókált, nem volt […]

Posted by
Posted in

Hálás cinege

 Hosszú volt a tél. A fagy igen csak megkínozta az erdők, mezők szegény kis állatait. Sok elpusztult közülük nem találva élelmet. A hó, a jég befedte a földet, ahol máskor gazdagon volt az ennivaló. A fák ágairól is elfogyott a finom gyümölcs, s helyette csak jégcsapok lógtak alá. Főleg a tél vége volt sanyarú az […]

Posted by
Posted in

Furfangos Palkó

Valamikor nagyon régen egy távoli, kicsi faluban élt egy Palkó nevű legény. Nem vágyott ő semmire, csak, hogy szépen szerényen élhessen a házacskájában. Egyik nap a Halál elhatározta, hogy magához szólítja Palkót. Meg is jelent nála, ahogyan illik egy halálnak. Kezében egy hatalmas kasza volt, amikor bekopogott Palkó ajtaján. ─ Készülj, Palkó! Magammal viszlek, szükségem […]

Posted by
Posted in

Cinegék és a verebek

Egyszer a kertünkben télvíz idején összevesztek a cinkék és a verebek, hogy a madáretetőben lévő magok kiket illet. Mindegyik madár azt hitte, hogy csak övé a finom eledel, amit reggelente kiraktam nekik. Elsőnek egy kék fejű cinege érkezett társaival és boldogan csipegetni kezdett. Nagyon éhes lehetett. Éjjel átfázott a hidegtől. A kertet mindenhol vastag hó […]

Posted by
Posted in

Barátom a manó

  Képzeljétek csak el, amikor még kissrác voltam, egyszer találkoztam egy manóval. Aranyos kis emberke volt. Olyan igazi manó. Mesekönyvek tele vannak velük, és számtalan történet szól róluk. Most én is egy ilyen aprócska, parányi lényről szeretnék mesélni nektek. Szép nyári délután volt. Egész nap unatkoztam, mert szinte minden barátom elment nyaralni, vagy valami más […]

Posted by
Posted in

Bajuszkirály

Egyszer réges-régen volt egy ember. Hosszú bajszáról volt híres, ami legalább háromszor körbeérte a földgolyót. A hosszú bajusz csodájára messzi földről is eljöttek és álmélkodva nézték, ahogyan gazdája reggelente fésülgeti nap, mint nap. Nem volt egyszerű feladat megfésülni ezt a tekergő arcdíszt. Felesége segített neki. Ilyenkor az asszonyka elszaladt a bajusz végéig és ott jó […]

Posted by
Posted in

A kesztyű és a kiskutya

  Egyszer egy kiskutya talált egy pár kesztyűt. Még sohasem látott ilyet. Először azt hitte valami szőrös, fura állat. Na de, hogy egyszerre kettő legyen belőle! Ez már a kiskutya érdeklődését is felkeltette. Amikor meglátta egy bokor alatt, kicsit megrettent tőle. Mérgesen még a fogait is rávicsorította. Azt hitte, hogy majd a kesztyű visszamorog és […]

Posted by
Posted in

Cipőházikó

Hol volt, hol nem volt Óperenciás– tengeren is túl, ahol a kurta farkú kismalac túr, volt a Cipőország, és annak közepén állt egy takaros cipőházacska. Ebben lakott egy család, apa, anya és a gyerekek. Apa minden reggel elment dolgozni a közeli cipőgyárba, anya meg otthon maradt az apróságokkal. A három lurkó nagyon eleven volt, és […]

Posted by
Posted in

Papó és a tábori lelkész

Papó és a tábori lelkész Vásári Tamás zongoraművész következőképen nyilatkozott „Üzenet” c. önéletrajzi könyvében hőn szeretett nagyapjáról: „Igen, nagyon szerettem Nagyapát, kicsit úgy, mint ahogy az ember szeretné a Jóistent, ha ott lakna köztünk!” Én azt hiszem, sokan vagyunk így közel álló családtagjainkkal, szeretteinkkel, különösen a magas kort megért nagyszüleinkkel. A „Papó”, akit írásaimban többször […]