Posted by
Posted in

Az elkóborolt barikák

Hol volt, hol nem volt, valamikor nagyon régen élt egy juhász és volt neki egy fia Palkó. Egyszer a juhász mondta a fiának: –  Fiam, Palkó, már elég nagy ahhoz, hogy dolgozzál. Nem jó egész nap itthon ülni, és a legyeket csapkodni a térdeden. ma hazafelé jövet hallottam a csárdában, hogy királyurunk juhászfiút keres az […]

Posted by
Posted in

Dallam

A macskakővel borított utcát csúszós, fényes, fekete, ragyás képű óriássá változtatta az órák óta tartó havas eső. Hallotta, amint a lovak patájának ritmusa és az eső egyhangú kopogása valamiféle ütemes kantátában olvadt össze. Az utcakő, amin feküdt hálásan fogadta a zenét, mintha direkt ezért öltözött volna ünnepi ruhába, hogy tanúja legyen ennek a kakofóniának. Komoran, […]

Posted by
Posted in

Az első szerelem árnyékában.

Az első szerelem árnyékában. Éva és Laci csak négy hónapja ismerték egymást. Már túl voltak az ismerkedésen és az első összebújt szerelmes órákon is. Éva, úgy érezte, szerelmes Laciba. Viszont a fiú érzéseit megkérdőjelezte, de csak magában. Tudta, egy hosszú és fájdalmas első szerelmen van túl. A szakítást, az élet kényszerítette ki. Már az első […]

Posted by
Posted in

A tudás megbuktatja a bölcsesség győzelmét

Edit Szabó : ” A tudás megbuktatja a bölcsesség győzelmét ! ” Igaz vagy nem ??? Az ember nem a tudással jön a világra. Alapvetően később szerzi meg segítség adással és szülői törekvéssel. Az érdeklődési köre fejleszti a tudás irányát, mert a háttér nagyon közre játszik abban, merre fordul, – mert a csak elemi gyakorlat […]

Posted by

Miért nem tudom? “Élettörténet”

A konyhában vagyunk. Ebédet készítek. Ő a széken ül, nyúzottam, táskás szemekkel. Most jött ki – nem tudni hányadszor – a szobából, ahol kb. öt percet feküdt. Mostanában legalább lefekszik, ha kevés időre is. Most legalább „pihenget”. Volt idő – nemrég -, mikor szinte soha nem aludt, nem feküdt le, nem volt „fáradt” se éjjel, […]

Posted by
Posted in

Részlet:a “Göröngyös út”c. regényemből

24. fejezet Mikor bezárta a fiú mögött az ajtót, elővette a Bécike kis autóját, ráborult az asztalra és felnőtt férfi létére hangosan zokogott. Már soha nem lesz vége? A göröngyök dombokká nőnek és lassan hegy lesz belőle. Megint apja az, ki falat emel új élete elé. Miért teszi ezt? Mit vétettem ellene? Eddig miért nem […]

Posted by
Posted in

Szép gyermekkor

Szép gyermekkor. , Igaz a megállapítás, minél idősebb valaki, annál gyakrabban jut eszébe gyermekkora. Hivatalos ügyemet intéztem a Városházán, így dolgom végeztével betértem a volt Zárda Iskola kápolnájába. A mellette lévő iskola jelenleg, a város Katolikus Gimnáziuma. A diákok csoportosan jöttek ki az iskola kapuján. Nevetgéltek, viccelődtek, örültek a tanítás végének, hasonlóan, mint annak idején, […]

Posted by
Posted in

Szomorú öregség. Részlet a “Szomorú örökség c. regényemből

11./ Szomorú öregség István, kerti virágait gondozta. Gyönyörű, júniusi napsütéses, délelőtt lévén, a napi sajtót kivéve a postaládából, két idegen férfire lett figyelmes. Egyik házról, másikra jártak. Kezükbe, házak, nevek szerinti jegyzék. A fél utca lakói az utcán. Sem, ő, sem Rózsika, de még gyermekei sem voltak egy szomszédolók. Kedvesen leálltak beszélgetni, ha valamelyik szomszéddal […]

Posted by
Posted in

Szomorú örökség. regényem bevezetése.

Az író mondanivalója a „Szomorú örökség” c. regény megszületéséhez. Egy regény születésének mindig van, egy igazság alapja, egy lelki megindítója, nem utolsó sorban, az író fantáziája. Nem könnyű egy idős embert, több, mint százötven éves gyökerei helyszínéről, gyermekkori, fiatal évei városából kiszakítani. Márpedig velem ez történt. Gyermekeimhez költözve, Soroksárra kerültem. Eddig bárhol megfordultam, szerettem megismerni […]

Posted by
Posted in

Vonzerő – Egy régi társkeresés margójára -2009.

Vigyem a nemjeimet vigyem a könnyeimet mondta Gábor folyvást kellene neki egy gyújtó és folyvást meg akar szabadulni egy csomó gyújtótól aztán nyitott lélekkel elvonult meditálni, hogy az életből már csak a jót csak a gyönyör(ű)t vegye észre… 2oo9. aug. 7. Aztán: – „Halló! Bizonyos, mi nem kellene együttéljünk”… – Nem is… Lyukas kalapból idevetett […]