– Maga még itt? – Jaj, ezer bocsánat, szerkesztő úr, de nem merek kilépni azon az ajtón. – Mi van magával, Géza?! – Hát, nem is tudom. – Magának nincs meg a kellő önbizalma. Na induljon! – Dehát ott a külső világ. Én inkább itt maradnék belül. – Marhaság, tegye ki azt a vesszőt, és […]

– Te, figyelj már, ezt most komolyan gondoltad? – Persze, ez tök komoly. – Nade, ez egy fedő, mit akarsz ezzel? Nincs ebben semmi különös, mi a bánatnak hívtál ide? – Jaj, hát már mondtam. Ez nem egy fedő, ez egy teleportációs kapu. – Marhaság, olyan nincs. – Most miért mondod ezt? Azért mert te […]

Az eszközök évek óta porosodtak az ágyam alatt egy díszes papírdobozban. Még akkor vettem a mókusszőr ecseteket, temperákat, akril festékeket és porokat, amikor első alkalommal kellett segítséget kérnem. A terapeutám javasolta, hogy táncoljak vagy fessek. Fejezzem ki, mutassam meg, láttassam a bennem lévő feszültséget, amit anyám ridegsége, a meg nem értése okozott. Először nem tetszett […]

Jelentéktelen pillanatnak gondolhatta a kívülálló. Mint egy unalmas film bevezetője, ami később sem vezet sehova, mégis boldog befejezés nélkül határoz meg mindent. Két ember ül egy padon, falusi vidéken, egy rendben tartott kertes ház udvarán. Nézik a szépen metszett almafákat, az illatozó rózsabokrot, alattuk lassan elvirágzó krókuszok és éppen növekedésnek induló nőszirom tövek színesednek. Nem […]

Nóri egyszerre volt még kislány és már nagylány. Kislány, amikor orra esett, és vigasztalásra szorult, de nagylány, amikor nagyon szeretett volna valamit megérteni, vagy véghezvinni. Amikor még csak négykézláb mászott, akkor is összeszedett mindent, amit csak talált: érdekes formájú kavicsot, csigát, gyanúsan kevés lábú bogarat, gyíkot és minden olyasmit, amitől édesanyja irtózott. De a jó […]