A telefon hosszan csengett. Kihallatszott a bezárt ajtón keresztül. Na – gondolta, mire bejutok úgyis elhallgat, akkor pedig nem tudom meg, hogy ki keresett. De a telefon nem hagyta abba a csengetést. A frissen felszerelt betűzár sem akadékoskodott. A kagylóban egy ismert hang, a sógor hangja recsegett: Szia Péterkém! Csak azt akartam kérdezni, hogy szombaton […]

A sarokban ülve, mozdulatlanul várom, hogy mozdulhassak. Csak a látószögembe eső tárgyakra tudok fókuszálni. Velem szemben egy ajtó, sajnos kulcsra zárva, előttem egy régi, poros szőnyeg hever a cseresznyeszínű parkettán. Az ajtó melletti fésülködőasztal némán sóhajtva várja, hogy valaki, egy hölgy, vagy csak egy kislány, még egyszer ebben az életben elé telepedjen és megszépüljön mellette. […]

A fegyver hangos dörrenéssel köpte ki a magját. Majd újabb és újabb dörrenés hallatszott. A lőtéren emelt domb csak felerősítette a hangot, de nem verte vissza. Lövészet volt. A kiképzés újabb eleme. Tüzet szüntess – hangzott a vezényszó – a fegyverből a tárat kivenni, töltényhüvelyeket összeszedni. Ha végeztek a fegyvert vállra és kisétálunk megnézni, mit […]

Az Édesapámat nagyon sokat szerették. Igazi társasági zenész emberként hegedű játékával az emberi szívekhez könnyen hozzá tudott férkőzni. A következő történetet saját elbeszélése szerint szeretném tovább adni. Reggel, nem kellett költeni. Hiába későn feküdt le, korábban ébredt, mint máskor. Mikor felöltözött, kiment az udvarra, összeszedett egy pár botot és bevitte a konyhába.  Anyja, reggelit készített. […]

A hajnal hideg. Vagy inkább az éj, mert világosságnak még nyoma sincs. Csak a sötétség hömpölyög keresztül a szobán.  Apró fények pislákolnak: az elektromos készülékek, a tévé, video, a telefon ledjei hunyorognak messze a falak mentén, valahol a sötétség leplének mélyén. Nyitott szemmel fekszik az ágyban. Az ébredés kábulata még nem hagyta el. Sosem tud […]

Holécziné Tóth Zsuzsa: Kaméleonok pedig vannak!   Lehettem vagy tíz éves, amikor elkezdtem természettudományi és útikönyveket hazahordani a kecskeméti Ifjúsági könyvtárból. Tanyán éltünk még a hatvanas évek végén, villany sem volt nemhogy televízió, édesapámmal esténként a petróleumlámpa fényénél olvastunk. Mivel ez a fény nem volt elég erős, és könnyen elfáradt a szemünk, volt, hogy felváltva […]

A gépkocsi egyenletes zümmögéssel falta a kilométereket. A fülkében két ember utazott, apa és fia. Hazafelé tartottak. Mindketten szótlanul bámultak ki az szélvédőn, a fiú az utat figyelte – hiszen ő vezetett – az apa csak úgy öregesen meredt maga elé, gondolkodott. A csendet csak a rádióból szűrődő zene törte meg, némiképp. Házak maradtak el, […]

Másnap persze újabb vizsgálatra rendelték az orvost. A doktor ismét akkurátusan elvégezte az összes rutinművelet: pulzus és lázmérés, a nyirokcsomók kitapintása, a tüdő hallgatózása. Mindez másfél hónappal ezelőtt még megnyugtató volt Alexia számára, mostanra azonban elhatalmasodott az anyai aggódás és elveszett a bizalom. A betegségnek szerencsére már nincs nyoma. Alexia elkerekedett szemmel nézett. A diagnózis […]

Szohner Gabriella: Nem volt a számukra hely   Emma a hatalmas kórházi ablak előtt állt, a főorvosi vizitet várta. Amikor befektették langymeleg, őszies napokat éltek, pedig december közepét írták. Most sokkal hidegebb lehetett odakinn, könnyű pára gomolygott az emberek körül, meleg lélegzetük pillanatok alatt ráfagyott a felhajtott gallérokra. -Nyitott méhszájjal nem szaladgálunk!- mondta akkor a […]