Posted by
Posted in

Szohner Gabriella: Nem volt a számukra hely

Szohner Gabriella: Nem volt a számukra hely   Emma a hatalmas kórházi ablak előtt állt, a főorvosi vizitet várta. Amikor befektették langymeleg, őszies napokat éltek, pedig december közepét írták. Most sokkal hidegebb lehetett odakinn, könnyű pára gomolygott az emberek körül, meleg lélegzetük pillanatok alatt ráfagyott a felhajtott gallérokra. -Nyitott méhszájjal nem szaladgálunk!- mondta akkor a […]

Posted by
Posted in

A fenyő illatában

Peti a kedvenc foteljében fekve bámulja a tévét, ujjai idegesen dobolnak a karfán, lábait szüntelenül lóbálja, szerintem nem is figyel a mesére. Arra vár, hogy végre a szobájába küldjem. Anyu mosolyogva bólint. – Szerintem már elkezdhetjük – formálja némán a szavakat. Az ablak felé pillantok, kintről a szürkülő égbolt tekint vissza rám. – Petikém – […]

Posted by
Posted in

Egy bögre szerelem

Úgy döntöttem, az egyetem alagsorában lévő büfé helyett mától itthon fogyasztom el a reggelimet. Mármint, az itthon szó alatt az egyszobás albérletemet értem, ahol szeptember óta magányosan tengetem az életem. Annyira szűkös a hely, hogy ha akarnék, se tudnék egy albérlőtársat keresni. Maximum, ha az a társ a szó szoros értelmében egy társ lenne, mármint […]

Posted by
Posted in

A gesztenye zavara

Sűrű könnytől ázott a puha falevélpaplan a Krókuszvölgyi-erdőben. Gesztenyefiú siratta anyját, kinek sérült törzsét gomba támadta meg, és gyenge ága nem bírta tartani kicsinyét. Mitévő legyek? – suttogta. Hirtelen a szeszélyes északi szél kapta fel, sodorta, sodorta, ám ruhája fennakadt egy galagonyabokron, ő maga meg lebukfencezett az avarba. Bújj hozzám, szirmaimmal betakargatlak! – szánta meg […]

Posted by
Posted in

Emi ajándéka

Szohner Gabriella:  Emi ajándéka ÁTIRAT – Dehogyis engedlek el egyedül! – szólt Ági a telefonba a kelleténél valamivel hangosabban. – Anyu, nem lesz semmi baj, bemegyek busszal, délutánra kialszom magam, és majd a barátnőm értem jön – hallotta vissza a kagylóból Emi hangját. – Nem, nem ez így nem lesz jó!- vitázott tovább Ági a […]

Posted by
Posted in

Esti dal

A cselló bús hangja betölti az egész hangversenytermet. Zengésébe belehallom a jól ismert szöveget. Erdő mellett estvéledtem, subám fejem alá tettem, összetettem két kezemet, úgy kértem jó Istenemet. A dallamot vibrafon kíséri. Anya és lánya jutalomjátéka. Két művészé, egy vérből. Az utolsó akkord lecsengése után nem hangzik fel a taps. Néma csend uralja a sorok […]

Posted by
Posted in

A pad

Nem volt könnyű gyerekkorom. Már akkor keretek közé szorítottak. Vágtak, gyalultak, csiszoltak. Csak úgy röpködött a sok faháncs az asztalosműhelyben. Miután kialakult a világnézetem, öt oldalbordát kaptam. Majd barnára festettek, és kikerültem a nagybetűs életbe, az utcára. Hó és eső tisztított, fagy edzett. Kutyák és madarak hagytak rajtam titkos jeleket. Szomszédos padtársaim túl messze kerültek […]

Posted by
Posted in

Végállomás

Fáradtan, magába roskadva ült a férfi a buszon. Mintha élete nyolcvanhárom évének összes gondja egyszerre szakadt volna rá hirtelen. Arcát tenyerébe támasztotta, halántéka kis híján a remegő ablaküveghez ért. Másik kezében kopott irattáskát szorongatott. Combján a világos vászonnadrág izzadt redőkbe gyűrődött, a hajlott üléstől inggombjai közül fehér trikó buggyant elő. A nagy melegben minden ablak […]

Posted by
Posted in

Folytatásos regény, 9. rész

Irén álomba szenderült, mire Mamika a történet végére ért. Álmában egy hosszú, kanyargós, zegzugos folyosón találta magát sok más emberrel együtt. Ahogy haladt előre észrevette, hogy mindig vannak, akik eltűnnek mellőle. Próbálta megfejteni hová lesznek a többiek, de nem értette. Majd hirtelen rájött, hogy meghalnak. A haláluk oka pedig, hogy nem tudták elkerülni a találkozást […]

Posted by
Posted in

Elek esete

Elek esete 60-as éveket írtunk. A Gellérthegy lábánál lévő általános iskola 5. b osztályába valahogy nem olyan társaság verődött össze, amely egy efféle polgári környéken elvárható lett volna. Bár voltak „úri gyerekek” de akadtak többen munkás, segédmunkás felmenőkkel is, s bár nagy elkülönülés ugyan nem volt, de kétségkívül nem játszott együtt az izmos, mackónadrágos, vadóc […]