„Isten, áldd meg a magyart…” Ünnepelünk. Zenével, tánccal, szavakkal. Kinek mije van. A lényeg, hogy hozzánk tartozzon, itt éljen velünk, áthassa mindennapjainkat, örömben, bánatban. Egy nép, egy nemzet imádsága, amit illik tudni annak, aki odatartozónak vallja magát. Utazásaink során, még a kétezres évek elején, alig túlélve a csaucseszku-rémuralom korszakát, s már nem is kell mondanom […]
Klotz Mária: Megalkuvás helyett „Szomorú, ha a szív megalkuvást keres; szeretni szomorú felényi szeretetért, vagy annyiért se, mást.” (Kálnoky László) Több okból elgondolkoztató az idézet. Először is a megalkuvás már eleve egyfajta lemondást sugall, másodszor pedig ha az ember szeret, akkor viszont várja, hogy őt is szeressék. Nem mindig van ez így. Sajnos. Ismerek egy […]
Klotz Mária: Kakaó-dal – Hoztál kakaót? – kérdezte reménykedve Zsófi, amikor hazaértem a vásárlásból. Anyukám, aki vigyázott rá, sietve hazament, talán főzni. – Még szép, kislányom – válaszoltam neki, pedig ha tudná, hogy jutott mégis eszembe, az ígért finomság. *** Lejátszódtak bennem az események. Ködös, szürke őszi nap volt. A levelek lassan hullottak le a […]
Klotz Mária: Az igazi otthon Este a családban ki-ki a maga módján, tette a dolgát, végezte a feladatát. Gyermekkoromban anyukám a késő esti órákban terítőt hímzett, apukám újságot olvasott, a bátyám általában tanult, én pedig babáztam. A folyton égő kályha kellemes meleget sugárzott, a lángja beragyogta a lelkeket. Ezekre az estékre emlékszem a legszívesebben. […]
Tetszik a látvány. Lehet, hogy furcsán hangzik, ha az ember a saját lábujjkörmeire ezt mondja, de én most így érzem: gusztusosak. A cseresznyepiros körömlakk úgy veri vissza a délutáni napfényt, hogy összefut tőle a nyál a számban. Megkívánok valami jó roppanós, piros húsú gyümölcsöt, ahogy bámulom őket. A napozóágyam melletti asztalkára pillantok, hatalmas, Dolce & […]
A reggeli Nap sugarai még éppen éledeztek, amikor Győző, az ügyes üzletkötő, kilépett a fővároshoz közeli csöppnyi vasútállomás épületéből. Rögvest a közeli parkolóban álló vonatpótló busz felé vette az irányt. Precíz és elégedett léptekkel haladt, ahogy diadalittasan markolt egy néhány perccel ezelőtt kiállított igazolást. Győző sohasem veszített. Régóta övé volt a legjobb havi eredmény a kereskedelmi […]
Edit Szabó : Így látom ? Betegség vagy fájdalom, minden egyes hajnalon új reggelre virradunk, de minek? Nem kérdezi senki sem, miért lesz ez jó én nekem, vagy sem? Elrohan az életem, sokszor megfeledkezem, kell nekem ? Végig szaladt az élet, körülöttem emberek, még a régiek? Köszönnek még ha látnak,egy kicsit meg is állnak, kérdeznek […]
Holt fáradtan dobta táskáját az ágyra. Még, hogy nyolc óra munka! Az igaz, hét órakor kezd mindennap az irodában. Férje szerint: Az is munka az íróasztal mellett? Trécselnek egész nap! Megtárgyalják mit főznek, a gyerekek hogy aludtak. Melyik fiúk verte meg a szomszéd gyereket. De, most, más a helyzet. A kis Ildi, aki csak egy […]
A feszültség tapintható volt! Még a reggeli alatt is. Bár egy szó sem hangzott el, de a tekintetek… azok mindent elárultak. Péter egyébként is nehéz napokat élt meg. A válás és a költözés, no meg az új lakás rendbetétele, mind anyagilag, mind pedig fizikailag meggyötörte. Az oda vezető útról már nem is beszélve. Az igazi […]
Élt egyszer egy kisfiú, akit úgy hívtak, Ármin. Ármin már majdnem három éves volt, a naggyá cseperedés határán állt. Volt neki egy kicsi, zöld barátja, Rokkó, becsületes nevén Brokkoli. Bizonyos körökben (például zöldségek között) Brokkoli nem is volt olyan kicsi, inkább nagynak számított. Bongyori, sötétzöld hajkorona keretezte arcát, teste karcsú és halványzöld volt. Barátságos, huncut […]
