Először is, a barátnőm volt az, aki meghívott magához hétvégére. Nem voltam ismerős ezen a vidéken, még osztálykirándulás ürügyén sem jártam arra sosem, de ennek nincs jelentősége. Másodszor, megint ő volt az, aki olyan kritikátlanul viselkedett, hogy elegem lett belőle. Egész éjjel csinálta a cirkuszt, kiabált, és amikor odáig vitte a balhét, hogy két pofont […]

Február végén, ahogy a fagy görcsös szorítása engedett, mi már fent voltunk Emmával, a kedvesemmel a hegyi kilátóban. A tavasz születését vártuk. Még a vajúdás el sem kezdődött, de mi minden héten feljöttünk ide. Jelen akartunk lenni a születés minden pillanatánál. A piszkos hókupacok már eltűntek, a fagyott rögök kiengedtek, sár borított mindent. Lent a […]

Szohner Gabriella: Ha megnyílik a föld   -Milyen anya vagy te? – süvített Rozál éles hangja a levegőben. Mari összerezzent, egy hang se jött ki a torkán. – A lányod szégyenét kitárod az egész világ előtt? Normális vagy te? Erre neveltelek? Hol voltál, amikor megcsinálták azt a gyereket?  Hol?  Lotyó lett az egyetlen lányod! – […]

Minden úgy történt, ahogy eltervezték. A fodrásznál negyed tíz fele végzett, utána kényelmesen elsétált a szalonba. A menyasszonyi ruháját a próbababát körbe járva újra megcsodálta, felpróbálnia már nem kellett, a hiányzó gyöngyöket, strasszokat pótolták csak az alján. Egy magával hozott bőröndbe tetette be a koszorúval, fátyollal együtt és indult a vasútállomásra. Örült neki, hogy száraz […]

Rózsa Iván: Centrum-periféria Az eszmék a periférián fogannak, fogalmazódnak meg, s a centrumban viszik győzelemre őket. Csak az a baj, hogy ilyenkor már kifordulnak önmagukból; elvesztik igaz, eredeti értéküket, és érdekké változnak gyakorlatias plagizátorok kezében. Ezt alátámasztandó, csak egy példa! Jézus vidéki volt, de nem átoksori. Betlehemben, egy istállóban született, ha tetszik átmeneti hajléktalanként, de […]

Ne! Csak ezt ne! A betonrengeteg közepén állva kiáltom koponyám belsejében. A körülöttem elterülő térkő és aszfalt okádja magából a forróságot, amely megreked a felhőkarcolók közt. Égeti a torkom a levegő, ahogy beszívom, izzik a szemgolyóm a tűző Naptól. Hol vannak a fák? Hol az erdő? Hol vannak a balkonládákba ültetett muskátlik? Talán, ha kiérek […]

Keszeg arcú, sovány ember volt a gazda. Halovány ábrázatát az idő és az élet sűrűn telebarázdálta ráncokkal. Tartása rogyott volt, mintha csak húsz évvel lett volna idősebb attól, amit éppen az élete számlált.  Fogai helyenként hiányoztak, hogy átadják a helyet a hallgatásnak, amely házas embernél igen nagy bölcsességnek számított már akkoriban is, valamint, hogy megkíméljék […]

Idejét sem tudom már, mióta őrizlek. Vigyázok rád, beragyoglak a fényemmel, melegen tartalak, figyelem minden rezdülésed. Emlékszem még, milyen volt, amikor tiszta voltál, szinte érintetlen, nálad gyönyörűbbet el sem képzelhetett senki a világegyetemben. Óceánjaid, tengereid a kék megszámlálhatatlan árnyalatában pompázva, hullámzó palástként vontak körbe téged, sós illatukat egész az égig lehetett érezni. A szárazföldek zölden […]

A fegyver neve: ember   Még mindig az a jéghideg, kőkemény márvány… A hideg, dermesztő levegő. Illattalan és élettelen. A kínzó csend. Néha egy élces, fülsértő koccanás csak, ahogy az acél és a vas a márványt érinti. Lillian reszketve feküdt a sarokban, minden porcikája sajgott. Fogalma sem volt róla, hány hete zárták már be ebbe […]

Pelesz Alexandra – Emberek vagyunk   Kitöltöm a gőzölgő kávét Marci bögréjébe, az asztalra rakom a kockacukros dobozt, a tejet, aztán mellé telepszek én is. Jobban mondva, most nem mellé, inkább vele szemben ülök le, aminek hatására azonnal fel is szalad a szemöldöke a homloka közepéig. Kérdőn néz rám. – Miért nem ülsz ide? – […]