Holt fáradtan dobta táskáját az ágyra. Még, hogy nyolc óra munka! Az igaz, hét órakor kezd mindennap az irodában. Férje szerint: Az is munka az íróasztal mellett? Trécselnek egész nap! Megtárgyalják mit főznek, a gyerekek hogy aludtak. Melyik fiúk verte meg a szomszéd gyereket. De, most, más a helyzet. A kis Ildi, aki csak egy […]
Jobbról a tizenkét éves Anna, balról a tíz éves Bogi simul hozzám. Középen én, alias Anna papája mamája. Szemben velünk a képernyőn Beethoven. No nem a zenész óriás. Hanem a csöppségében is jókora, csetlő-botló bernáthegyi szőrgolyó. Tappancsa minden csusszanását, farkincája minden billenését gurgulázó kacagás kíséri a kanapéról, csakúgy mint a családtagok óvó-rajongó szeretete a filmen. […]
Sokáig álldogált a nyitott szekrényajtó előtt. Végül már nem is keserű, hanem valamiféle csak azért is lemondó daccal, az öt éve divatja múlt püspöklila miniszoknyát és spenót zöld selyem garbót emelte ki. Egy fiatal nő életének talán legmélyebb mélypontja, ha a természet kegyetlen igazságtalanságát még mesterséges öncsúfítással is megtoldja. – ’Szabadúszó vagyok ’ – halotta […]
Rózsa Iván: A szenvedés Bolygónkon az emberiség igen nagy százalékban szenved valamitől, valakitől: csak az érzéketlenek és a felülemelkedettek nem szenvednek, szinte egyáltalán nem. Az érzéketlenek minden érzelem iránt, így mások szenvedésére is, közömbösek. Pedig majd’ mindenki szenved! A hatalmon lévő fél a hatalma elvesztésétől, az alávetett szenved a hatalom elnyomásától. A gazdag fél vagyona […]
Lehúzott redőny csíkjain, áttörtek az ásító nap, fénylő sugarai. Reggeli friss kávé illata, jólesően cirógatták ízlelő bimbóit. Nagyot nyújtózkodva bújt ki, a frissen húzott ágynemű alól. Egy monoton csütörtök délelőtt kezdődik , gondolta. A ház elején, a lánya szobájának ablaka alatt sorakoztak a zsákok, lassan melléjük lépett. Komor fekete színükkel, szomorú hangulatot árasztva. Este belepakolták,imádott […]
A láp foglyai VII. RÉSZ A nap már magasan járt amikor felébredtek, nem is aludtak mostanában ennyit. Le voltak már gyengülve nagyon az éhezéstől és a sok szomjazástól. Sáta az utolsó kicsi adag szénát is odaadta a tehénnek, adott neki egy kis vizet. Megfejte, de bizony már az tejet sem adott. Közben beszólt anyjának, hogy […]
A láp foglyai VI. RÉSZ Sáta hamar eltűnt a nádtengerben, vigyáznia kellett nehogy a járhatatlan lápos területre tévedjen. Hogyan is kell keresni madártojást, amikor soha nem csinált ilyet. Neki az apja sem engedte meg, hogy az apró madarak fészkéből tojást hozzon el. De ez most egészen más, ha nem talál tojást apja akár meg is […]
A láp foglyai V.RÉSZ Zsadán az egész testében remegett, szinte alig tért magához olyan gyorsan folytak az események és most itt áll egy halott tatár katona teste felett. Vívódott magában, hisz ő még soha ilyet nem tett, senki életére nem tört. De megszólalt a belső énje, amely azt súgta, ha nem ő, akkor most te […]
A láp foglyai IV. RÉSZ Csendben üldögéltek a kis nádkunyhó előtt, Ankisza kiosztotta a napi adag ételt és kiöntötte mindenkinek a tejet. A tehén már egyre kevesebb tejet adott, hisz nem kapott elég vizet ő sem. Sajnos a víz fogytán volt, nem volt honnan pótolni. Aggódva figyelte Zsadán, hogy holnapra már vizük sem marad. Künde […]
A láp foglyai III.RÉSZ Lassan előmerészkedtek mivel meglátták, Zsadánt és Sátát. Féltek már mindentől, egy faág reccsenése elég volt ahhoz, hogy összerezzenjenek. -Indúlhatunk is, mindent összepakoltunk. A lányok is tudják a dolgukat, a kis Zsejkét meg az ölemben viszem!-szólalt meg Ankisza. Zsadán a ló hátára sok mindent felpakolt, ő vezette a lovat így índultak el. […]
