Állunk egymással szemben. Csak nézed a bőröm, amit érinteni vágysz, csak nézed a testem, ami templomod lehetne egy rövid időre. Látom a szemedben magamat. Látom a szemedben a nőt, aki itt és most vagyok. A burkot, amiben élek. És most arra kérlek, te is láss! Oszlasd fel a körvonalaimat! Hagyd szertefoszlani a bőröm! Láss a […]
Pille könnyedséggel száguldottam a végtelenben. A nyugalom szétterült bennem és körülöttem is, átjárt rajtam. Nem láttam semmit, mégis mindent befogadtam, mindent érzékeltem. Színek, hangok, dallamok, illatok örvénylettek mindenütt, és én is ennek a mindennek a része voltam. A színek. A szivárvány színei talán? Nem. Annál milliószor több árnyalat úszott körülöttem és keresztül rajtam. Kápráztató kavalkád. […]
Hosszúra nyúló percek óta állok majdnem mozdulatlan a régimódi tölgyfaajtó előtt. Ökölbe szorított kezem a mellkasom és az ajtó közt félúton megdermedt. Újra és újra elhatározom, hogy kopogtatni fogok, aztán az ujjaim valahogy mégsem engedelmeskednek, inkább szétterülve rásimulnak a mellkasomra, mintha így lecsillapíthatnák valamelyest háborgó szívemet. Mély levegő. Amikor végre csitul kicsit a bordáim közt […]
Megint beesteledett. Sötét van, és én nem szeretek sötétben lenni. Főleg nem egyedül. Ma újra nem játszottunk, pedig reggel megígérted, amikor kiraktál a suli előtt a kocsiból. Emlékszel, azt mondtad, ha ügyes leszek, figyelek, nem leszek rossz és nem hozok rossz jegyeket, akkor este játszani fogunk. Mi, együtt. Talán még apa is. Hét óra volt, […]
Rózsa Iván: A titok A titokzatos ember különleges: sokan akarják megfejteni a titkát. Ahogy a lámpafény vonzza éjjel az egyes rovarokat, úgy vonzza magához a titok a kíváncsiakat. Bár sokan mások, a gyávák, éppen a titokzatosságtól félnek… Hiszen látják, ahogy a rovarok megégnek a forró lámpától, vagy elszédülnek a lámpafénytől. A titokzatos ember erős, és […]
Rózsa Iván: Fokozatok, szélsőség és mérték Majomszeretet Aki mindenkivel jóban akar lenni, senkivel sincs igazán jóban, csak önmagát szereti. Az igazi szeretet szelektál: valakit szeretek lénye, tulajdonságai miatt; s van, akit utálok, mert szerintem rongy ember. A felebaráti szeretet nevében benne van: csak barátok közt működik; kis közösségekben megy a dolog, makroszinten nem. Mindenkit, válogatás […]
Rózsa Iván: Nyolc érzelmi állapot Őszinteség Az őszinte emberek általában rövid életűek… Lásd például: Jézus Krisztus 33, József Attila 32, Petőfi Sándor 26 évig élt… Latinovits Zoltán a maga 45 évével szinte matuzsálemnek számít hozzájuk képest. Őszintének lenni, kitárulkozni a világ előtt, kimondani az igazságot, nekimenni a hatalomnak – veszélyes… Ebből a tanulság természetesen nem […]
Csupáncsak egyszer! Soha nem ivott tejet. Soha! Gyerekkorától fogva. Csakugyan nem. Soha. Egyesegyetlenegy kortyot, csepet sem. No persze, a tej erős, egészséges. Túl azon, hogy minden, minden egyes, de minden egyes ízlelőbimbó számára mennyei látvány és idilli zene. Édes illat? Az is. És fehér, frissen pottyant szűzi hó. Fehér, mint a színes, szép ceruzákat váró, […]
Drága nagymamám már sok-sok éve elment. Kicsi asszony volt, de a beleszorult energiát ma is megirigyelné sok fiatal. Ha az a fránya combnyaktörés nem jött volna közbe, talán még ma is közöttünk lehetne. De a 96 év az 96 év. A tüdőgyulladás pedig nem kegyelmez. Az ő korában meg pláne. No de nem is erről […]
Rózsa Iván: Gyomok, mákvirágok, csalánok Álszentség Azok, akik elhintették a gyűlölet magvát, sajnálkoznak most a legjobban, hogy szárba szökkent a gyűlölködés csalánja. Mit lehet tenni, hogy szeressük, és ne utáljuk egymást?! Fanyalognak, siránkoznak, tépelődnek most ők; akik csak magukat szeretik, s csak viszályt tudnak kelteni… Kertészek Terjed a virágos kertjeinkben a gaz, igaz? Kevés az […]
