Posted by
Posted in

Álmok, vágyak, ösztönök

Szohner Gabriella: Álmok, vágyak, ösztönök Bodobács Barna szép szál legénnyé nőtt, mire kijárta az iskolát. Piros hátán a fekete mintázat  friss volt, és olyan ragyogó, hogy híre bejárta az egész bodobács nemzetséget. Bomlottak érte a nőnemű egyedek. Bodobácsországot egy melléképület falának tövében alapították meg az ősök már sok-sok évtizeddel ezelőtt. Utódaik olyan jól érezték magukat […]

Posted by
Posted in

Egy tiszta világba szegült gyermekek

    Kék ég alatt egy kicsi falu húzódik meg, hol a házakat fehére meszelték s az utcára tornácuk nevetnek a fonót fakerítés mögül. Az utcaporán mit hajnalba a gulya csánkja szántott most víg gyermek zsivajgása tölti be. A fiatal fiúgyermekek rongylabdákkal, vagy lábuk között falovacskával vagy épp golyózással töltik idejüket. A lányok kukoricából készült […]

Posted by
Posted in

A vakcina

Alexej már teljes három órája állt a határon. Bénultan várta, hogy a vonat továbbmehessen. Harminc éves volt de még sohasem járt külföldön, most is csak térült-fordult, egy csomagot vett át. Semmit nem látott a hazájának nevezett országból csak két pályaudvart. A vonatok egyformák voltak. A pályaudvarok huzatosak. Az emberek siettek, nem úgy, mint itt a […]

Posted by
Posted in

Ingázom

Hazafelé tartok, a városi tavaszban keresem önmagam. Május van. A Flórián áruház előtt már pirul a cseresznye a fán. Ezt a fa már három éve vidítja a kedvem. Szeretem őt, szerintem Ő is szeret engem. Amikor feljövök az aluljáróból rámosolygok, erre bólogatva köszön, még meg is hajtja az ágait. Az egyetlen élőlény, aki itt köszön […]

Posted by
Posted in

Gerbeaud

Gerbeaud Sokan sokfélét gondolnak ha meghallják a Gerbeaud nevet. Van, akinek a pesti előkelő cukrászda jut az eszébe, van akinek a cukrászdához fűződő szerelmi történetek, fiatal fiúk és szórakozni vágyó módos asszonyok találkahelye rémlik fel. Kevesen gondolnak Gerbeaud Emilre a cukrászra, akinek a nevét viseli a hely és egy sütemény is. Elárulom nektek, hogy nálunk […]

“Isten, áldd meg a magyart”
Posted by
Posted in

“Isten, áldd meg a magyart”

„Isten, áldd meg a magyart…” Ünnepelünk. Zenével, tánccal, szavakkal. Kinek mije van. A lényeg, hogy hozzánk tartozzon, itt éljen velünk, áthassa mindennapjainkat, örömben, bánatban. Egy nép, egy nemzet imádsága, amit illik tudni annak, aki odatartozónak vallja magát. Utazásaink során, még a kétezres évek elején, alig túlélve a csaucseszku-rémuralom korszakát, s már nem is kell mondanom […]

Posted by
Posted in

Klotz Mária: Megalkuvás helyett

Klotz Mária: Megalkuvás helyett „Szomorú, ha a szív megalkuvást keres; szeretni szomorú felényi szeretetért, vagy annyiért se, mást.” (Kálnoky László) Több okból elgondolkoztató az idézet. Először is a megalkuvás már eleve egyfajta lemondást sugall, másodszor pedig ha az ember szeret, akkor viszont várja, hogy őt is szeressék. Nem mindig van ez így. Sajnos. Ismerek egy […]

Posted by
Posted in

Klotz Mária: Kakaó-dal

Klotz Mária: Kakaó-dal – Hoztál kakaót? – kérdezte reménykedve Zsófi, amikor hazaértem a vásárlásból. Anyukám, aki vigyázott rá, sietve hazament, talán főzni. – Még szép, kislányom – válaszoltam neki, pedig ha tudná, hogy jutott mégis eszembe, az ígért finomság. *** Lejátszódtak bennem az események. Ködös, szürke őszi nap volt. A levelek lassan hullottak le a […]

Posted by
Posted in

Klotz Mária: Az igazi otthon

Klotz Mária: Az igazi otthon   Este a családban ki-ki a maga módján, tette a dolgát, végezte a feladatát. Gyermekkoromban anyukám a késő esti órákban terítőt hímzett, apukám újságot olvasott, a bátyám általában tanult, én pedig babáztam. A folyton égő kályha kellemes meleget sugárzott, a lángja beragyogta a lelkeket. Ezekre az estékre emlékszem a legszívesebben. […]

Posted by
Posted in

Koktélcseresznye

Tetszik a látvány. Lehet, hogy furcsán hangzik, ha az ember a saját lábujjkörmeire ezt mondja, de én most így érzem: gusztusosak. A cseresznyepiros körömlakk úgy veri vissza a délutáni napfényt, hogy összefut tőle a nyál a számban. Megkívánok valami jó roppanós, piros húsú gyümölcsöt, ahogy bámulom őket. A napozóágyam melletti asztalkára pillantok, hatalmas, Dolce & […]