Posted by
Posted in

Így látom ?

Edit Szabó : Így látom ? Betegség vagy fájdalom, minden egyes hajnalon új reggelre virradunk, de minek? Nem kérdezi senki sem, miért lesz ez jó én nekem, vagy sem? Elrohan az életem, sokszor megfeledkezem, kell nekem ? Végig szaladt az élet, körülöttem emberek, még a régiek? Köszönnek még ha látnak,egy kicsit meg is állnak, kérdeznek […]

Posted by
Posted in

Eleven álom.

Holt fáradtan dobta táskáját az ágyra. Még, hogy nyolc óra munka! Az igaz, hét órakor kezd mindennap az irodában. Férje szerint: Az is munka az íróasztal mellett? Trécselnek egész nap! Megtárgyalják mit főznek, a gyerekek hogy aludtak. Melyik fiúk verte meg a szomszéd gyereket. De, most, más a helyzet. A kis Ildi, aki csak egy […]

Posted by
Posted in

Gáthy Emőke: Videózás közben

Jobbról a tizenkét éves Anna, balról a tíz éves Bogi simul hozzám. Középen én, alias Anna papája mamája. Szemben velünk a képernyőn Beethoven. No nem a zenész óriás. Hanem a csöppségében is jókora, csetlő-botló bernáthegyi szőrgolyó. Tappancsa minden csusszanását, farkincája minden billenését gurgulázó kacagás kíséri a kanapéról, csakúgy mint a családtagok óvó-rajongó szeretete a filmen. […]

Posted by
Posted in

Gáthy Emőke: Hét évvel később

Sokáig álldogált a nyitott szekrényajtó előtt. Végül már nem is keserű, hanem valamiféle csak azért is lemondó daccal, az öt éve divatja múlt püspöklila miniszoknyát és spenót zöld selyem garbót emelte ki. Egy fiatal nő életének talán legmélyebb mélypontja, ha a természet kegyetlen igazságtalanságát még mesterséges öncsúfítással is megtoldja. – ’Szabadúszó vagyok ’ – halotta […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A szenvedés

Rózsa Iván: A szenvedés Bolygónkon az emberiség igen nagy százalékban szenved valamitől, valakitől: csak az érzéketlenek és a felülemelkedettek nem szenvednek, szinte egyáltalán nem. Az érzéketlenek minden érzelem iránt, így mások szenvedésére is, közömbösek. Pedig majd’ mindenki szenved! A hatalmon lévő fél a hatalma elvesztésétől, az alávetett szenved a hatalom elnyomásától. A gazdag fél vagyona […]

Posted by
Posted in

Budai Zsuzsa: Az elengedés ára

Lehúzott redőny csíkjain, áttörtek az ásító nap, fénylő sugarai. Reggeli friss kávé illata, jólesően cirógatták ízlelő bimbóit. Nagyot nyújtózkodva bújt ki, a frissen húzott ágynemű alól. Egy monoton csütörtök délelőtt kezdődik , gondolta. A ház elején, a lánya szobájának ablaka alatt sorakoztak a zsákok, lassan melléjük lépett. Komor fekete színükkel, szomorú hangulatot árasztva. Este belepakolták,imádott […]

Posted by
Posted in

A láp foglyai VII.

A láp foglyai VII. RÉSZ A nap már magasan járt amikor felébredtek, nem is aludtak mostanában ennyit. Le voltak már gyengülve nagyon az éhezéstől és a sok szomjazástól. Sáta az utolsó kicsi adag szénát is odaadta a tehénnek, adott neki egy kis vizet. Megfejte, de bizony már az tejet sem adott. Közben beszólt anyjának, hogy […]

Posted by
Posted in

A láp foglyai VI.

A láp foglyai VI. RÉSZ Sáta hamar eltűnt a nádtengerben, vigyáznia kellett nehogy a járhatatlan lápos területre tévedjen. Hogyan is kell keresni madártojást, amikor soha nem csinált ilyet. Neki az apja sem engedte meg, hogy az apró madarak fészkéből tojást hozzon el. De ez most egészen más, ha nem talál tojást apja akár meg is […]

Posted by
Posted in

A láp foglyai V.

A láp foglyai V.RÉSZ Zsadán az egész testében remegett, szinte alig tért magához olyan gyorsan folytak az események és most itt áll egy halott tatár katona teste felett. Vívódott magában, hisz ő még soha ilyet nem tett, senki életére nem tört. De megszólalt a belső énje, amely azt súgta, ha nem ő, akkor most te […]

Posted by
Posted in

A láp foglyai IV.

A láp foglyai IV. RÉSZ Csendben üldögéltek a kis nádkunyhó előtt, Ankisza kiosztotta a napi adag ételt és kiöntötte mindenkinek a tejet. A tehén már egyre kevesebb tejet adott, hisz nem kapott elég vizet ő sem. Sajnos a víz fogytán volt, nem volt honnan pótolni. Aggódva figyelte Zsadán, hogy holnapra már vizük sem marad. Künde […]