A láp foglyai IV. RÉSZ Csendben üldögéltek a kis nádkunyhó előtt, Ankisza kiosztotta a napi adag ételt és kiöntötte mindenkinek a tejet. A tehén már egyre kevesebb tejet adott, hisz nem kapott elég vizet ő sem. Sajnos a víz fogytán volt, nem volt honnan pótolni. Aggódva figyelte Zsadán, hogy holnapra már vizük sem marad. Künde […]
A láp foglyai III.RÉSZ Lassan előmerészkedtek mivel meglátták, Zsadánt és Sátát. Féltek már mindentől, egy faág reccsenése elég volt ahhoz, hogy összerezzenjenek. -Indúlhatunk is, mindent összepakoltunk. A lányok is tudják a dolgukat, a kis Zsejkét meg az ölemben viszem!-szólalt meg Ankisza. Zsadán a ló hátára sok mindent felpakolt, ő vezette a lovat így índultak el. […]
A láp foglyai II. RÉSZ Már mindenki békésen aludt, de Zsadánnak nem jött álom a szemére. Gondolatban már bejárta a nádast, mindent eltervezett. Néha gondolatai elkalandoztak, eszébe jutott az a szép nap, amikor megismerte feleségét Ankiszát. Ő volt a legszebb lány a környéken, barna haja csak úgy lobogott a szélben, amikor lovával vágtatott. Bátor lány […]
A történet a tatárjárás idején játszódik, egy kicsi falu közösségében Álmosdon. Egy család történetén keresztül beleláthatunk életükbe és a megélt borzalmakba. Zsadán a családfő, felesége Ankisza, fiuk Sáta, lányaik Künde, Zalóta és Zsejke. A láp foglyai Szerző: Kozma Barnáné Dandé Valéria Nádsípokon játszott a délutáni szél, néha hangosabban, hol halkabban. Borzolta a nádast, a közeli […]
Rózsa Iván: Távoli közelség, közeli távolság (Wim Wenders: Távol és mégis közel) Az idő – művészet. Az idővel játszani… Az idő-nélküliség még fennköltebb dolog. Mindenki ebben az időben él, ez nem nagy kunszt, de az idők felettiség, az már valami… Az idő – pénz. A pénzzel játszani művészet… De a pénz nélküli világ tulajdonképpen az […]
A sarokban ülve, mozdulatlanul várom, hogy mozdulhassak. Csak a látószögembe eső tárgyakra tudok fókuszálni. Velem szemben egy ajtó, sajnos kulcsra zárva, előttem egy régi, poros szőnyeg hever a cseresznyeszínű parkettán. Az ajtó melletti fésülködőasztal némán sóhajtva várja, hogy valaki, egy hölgy, vagy csak egy kislány, még egyszer ebben az életben elé telepedjen és megszépüljön mellette. […]
Az Édesapámat nagyon sokat szerették. Igazi társasági zenész emberként hegedű játékával az emberi szívekhez könnyen hozzá tudott férkőzni. A következő történetet saját elbeszélése szerint szeretném tovább adni. Reggel, nem kellett költeni. Hiába későn feküdt le, korábban ébredt, mint máskor. Mikor felöltözött, kiment az udvarra, összeszedett egy pár botot és bevitte a konyhába. Anyja, reggelit készített. […]
A hajnal hideg. Vagy inkább az éj, mert világosságnak még nyoma sincs. Csak a sötétség hömpölyög keresztül a szobán. Apró fények pislákolnak: az elektromos készülékek, a tévé, video, a telefon ledjei hunyorognak messze a falak mentén, valahol a sötétség leplének mélyén. Nyitott szemmel fekszik az ágyban. Az ébredés kábulata még nem hagyta el. Sosem tud […]
Holécziné Tóth Zsuzsa: Kaméleonok pedig vannak! Lehettem vagy tíz éves, amikor elkezdtem természettudományi és útikönyveket hazahordani a kecskeméti Ifjúsági könyvtárból. Tanyán éltünk még a hatvanas évek végén, villany sem volt nemhogy televízió, édesapámmal esténként a petróleumlámpa fényénél olvastunk. Mivel ez a fény nem volt elég erős, és könnyen elfáradt a szemünk, volt, hogy felváltva […]
Másnap persze újabb vizsgálatra rendelték az orvost. A doktor ismét akkurátusan elvégezte az összes rutinművelet: pulzus és lázmérés, a nyirokcsomók kitapintása, a tüdő hallgatózása. Mindez másfél hónappal ezelőtt még megnyugtató volt Alexia számára, mostanra azonban elhatalmasodott az anyai aggódás és elveszett a bizalom. A betegségnek szerencsére már nincs nyoma. Alexia elkerekedett szemmel nézett. A diagnózis […]
