Rózsa Iván: Barakk Kádár az 1956-os forradalom leverése után hamis kompromisszumot kötött a tömegekkel: „ti kicsit gyarapodhattok, lophattok, de tegyetek úgy, mintha hinnétek az eszmében, s ne politizáljatok!” Mindenki „gyűjtögethetett” módjával, de nem utazhatott szabadon: ez volt annak idején a „legvidámabb” barakk… Most ovi is hamis megegyezést akar kötni az emberekkel: „mi végtelenül sokat lophatunk, […]
Rózsa Iván: Szakmák és választóik Ősi, nem is tudom milyen, tanmesét idézek most. A skorpió át akart kelni a folyón. Mivel nem tud úszni, megkérte a krokodilt, hogy vigye át a hátán a túlpartra. Mikor ez megtörtént, hálából megmarta a hüllőt. A krokodil, immár haldokolva, de még mindig naiv módon, így kérdezte a skorpiót: „miért […]
Nekem gyanús volt mindig ez a futórózsa. Nem a fény felé nőtt, hanem inkább a terasz felé, és bekukucskált az ajtón kíváncsian. Tegnap belépett a szobába, körbe járta a bútorokat, tüskéi megtépázták a függönyt, és illatos, rózsás csókokat hintett anyám fényképére meg a kristálypoharakra. Elejtett egy-egy szirmot a szőnyegre, az asztalra, és rózsaszín […]
Ez itt a reklám helye. És most a Teremtő Isten hirdet itt, odafentről. Láttál már ilyet? Hívjuk őt ezúttal Kék Madárnak, tbk. azért, mert ha nem egyszerűsítenénk (sok neve van neki), nem lenne elég az idő nevezetű büdzséből e hírverésre. Mert komolyan elhitted, h. sietned kell. Azért biztos van legalább 3kérdésed (a rendkívüli körülményre való […]
– Mit követtem el? – kérdezi a lélek a köztes létben. – Túlságosan féltél – válaszol egy fénylő entitás. – A pokolra kerülök? – Meg kell, hogy büntesselek érte! – Lehet alkudni belőle? – Ezúttal nem. Menj, de most nem lehetsz szerelmes! – Hallottam már ilyenről, de még sosem találkoztam vele. Nincs előttem példa. Így […]
Úgy döntöttem, kézzel írom a levelem, mert manapság szerintem ezt Isten is értékeli. Csak az a baj, hogy már egy jó ideje az íróasztalom felett görnyedek és nem írtam még egyetlen sort sem. Odanyomom még egyszer tollam hegyét a papírra. Mustrálom a belső csendet. Semmi. Egyvalami, mégis. Jobb szarvamon végig gördül egy csepp verejték, ami […]
Fogolyán Szellőről sokat konzultáltunk. Isten és én. Végül mégsem mi döntöttünk az ügyében, hanem az asszony szaga. Van neki egy jellegzetes unalom bűze. Ez az egész szobát orrfacsarón lengi körbe, de az exkluzív esszenciát, melyet száz közül felismerni, nem állítják meg a falak sem. Csukott ajtón át a többi kórterembe is átszivárog. És rohadtul átitatódik […]
Ma reggel gyakornokként képviseltethettem magam a szülőszobán. A doktor úr két feltételhez kötötte, hogy egy tanítvány idáig eljuthasson, és én abban a pillanatban megnyugodtam, hogy az elsőnek sikerült eleget tennem. A második már csupán gyerekjátéknak tűnt. A jóformán kitűnő tanulmányi átlag és az ígéret, miszerint a szülőszobán már semmit nem kérdezünk, csak követjük a tanultakat […]
Rózsa Iván: Mozgalom Majd’ minden kis vidéki városból vagy faluból származó, „nagy” diktátornak mozgalmi, „művész” neve volt, úgy látszik, szégyellték az eredeti családnevüket, ahogy anyakönyvezték őket. Például így: Vlagyimir Iljics Uljanov, Joszif Visszarionovics Dzsugasvili, Adolf Schicklgruber, Joszip Broz, Orsós Viktor… Budakalász, 2018. május 21.
Rózsa Iván: Ok és okozat Ha Bhutánban elkiáltja magát egy halálkiáltó, s erre meglebbenti a szárnyát egy lepke; a gondolat, az akarat tovaszáll, s lehet, hogy Kelet-Közép-Európa egyik elnyomott, megtévesztett országában kitör a forradalom. Lehull a lepel. A cél szentesíti az eszközt? Fekete mágiát is be lehet vetni jó ügy érdekében? Az egész úgy működik, […]
