Posted by
Posted in

Őrangyalom

Gyakran látom, mindig megcsodálom a legújabb vasúti mozdonyokat, hogy milyen csendesen húzzák a hozzá csatolt kocsikat. Eltűntek a régi gőzmozdonyok,melyek ontották magukból a füstöt és a gőzt.Ilyenkor jut eszembe egy gyermekkori történet. Visszagondolva félelmetes élménybe volt részem és féltem a mozdonyoktól még felnőtt koromban is.Habár rég múzeumba került néhány darab belőle, az új mozdonyokat is […]

Posted by
Posted in

A PIKNIK.

Barátnők voltak már gyermekkoruk óta. Charlotta Williams, Linda Hamilton és Nova Miaó. Nova volt a leg-szebb. Amerikai apja és vietnami anyja volt. De 17 évesen, mind szépek voltak. Együtt jártak, piknikezni, mint ma is. Így vasárnap délelőtt, a mise után nekiindultak a városka melletti hegynek Williamsék terepjárójával. Általában estig maradtak. Ezek a szabadban eltöltött vasárnapok […]

Posted by
Posted in

A hobó

Olyan szép volt, amilyen csak lehetett december 6. –n. Hideg volt, de szikrázóan sütött a nap. A hó, millió csillám módjára, visszaverte a napsugarakat. Judy Hanke ücsörgött a padon. Jól felöltözve nem fázott. Arcbőrének nagyon jót tett a napsütés. Ideje is volt, már három éve nyugdíjasként pihente az élet fáradalmait. A szeme is csukva volt […]

Posted by
Posted in

Akkor és most

Akkor és most Nézték a Holdat. Ezt a fényes, de halovány, szürkésfehér korongot az égen. Mindhárman. Domin azokkal a szép göndör fürtjeivel. Sklav az enyhén rózsaszín bőrével, nyurga végtagjaival és persze Ikszi. Alig 12 esztendős gyerekek voltak. Tátott szájjal ámultak-bámultak. Ültek az ól mögött, a kukoricás határában., a magasra nőtt fű jól eltakarta őket. És […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Csíny

Rózsa Iván: Csíny Gyerekkorukban gyerekes csínyeket követtek el: a bölcsiben és az oviban zajongtak a csendes pihenő alatt, az isiben rajzszöget tettek a tanító néni feneke alá. Netán cseresznyét loptak a szomszédtól, esetleg nem vitték vissza a könyvtárba a kedvenc mesekönyvüket… Most már koruk alapján felnőttek, hát emberes csínyt követtek el: államcsínyt, azaz orbitális választási […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Hülyítés

Rózsa Iván: Hülyítés A franciákat fanatizálta egykoron egy kis korzikai, az oroszokat egy kis grúz, a németeket egy kis osztrák. A magyarokat most hülyíti egy kis …… Félreértés ne essék: nagyon szeretem a korzikaiakat; a grúzokat és az osztrákokat is kedvelem. Nem kevésbé szeretek húzatni a cigányprímásokkal… Csak tudjuk jól, mi lett az előbb felsorolt […]

Posted by
Posted in

A császár kutyája

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy tágas mező. Annak a közepén állt egy kulipintyó, a kulipintyó kertjében egy tulipán. Annak a közepében volt egy csodás palota, abban lakott a Császár. Nagy, hegyes, rezes  orra volt, lapos pillantása, kackiás bajusza, vállán gumipitypangból szőtt hímes palást, fején hányavetin trónolt egy aranyvesszőből vert díszes korona. A […]

Posted by
Posted in

Bemutatkozás

Az irodalom egész életemnek fontos és nélkülözhetetlen része volt, hiszen tanárként évtizedeken át tanítottam. És írtam is: verset, prózát, de a mindennapi élet számos tennivalója – gyerekek, otthonteremtés, tanítás – úgy lekötött, hogy a közlés viszontagságaival nem foglalkozhattam. Aztán, már kissé idősen, nagy tragédia ért: meghalt hűséges társam, drága férjem, ami összetört bennem mindent, és […]

Posted by
Posted in

Egy nagy grafikus életmargójára

Egy nagy grafikus életmargójára Negyed évszázada találkoztunk Tusnádon, szülőfalujában. Küküllő-mentit ittunk, közös barátunknál, Virág Jóskánál. Első látásra kis ember, majd egyre nagyobb… Az Olt partján élt kutyájával, ki, mikor Elemér hazafelé ment a Csángó csűrből (kocsma) és rózsaszínnek látta a Nyergestető ölelte csillagos eget, előrefutott, jelezve: gyere gazdám, nincs medve a közelben! Rendben mindig bevárta, […]

Posted by
Posted in

Ködbe veszett mindenünk

Ködbe veszett mindenünk Mikor a fáradt Hold belezuhant a nyújtózó Nap ágyába, a hajnal, régen holt Mátyásunkat a Duna-parton találta. Hatalmas dereglyék gyomrába dörömböztek a ledobált corvinák. Bő bugyogós törökök hordták keskeny pallón egyensúlyozva, gyakran a vízbe ejtve terhüket. Galeotto Marzio és Janus Pannonius fejedelmük vállára borulva zokogtak, kinek vigaszra nem maradt ereje, csupán ennyit […]