Posted by
Posted in

Csatorna

– Főnök, kiástuk, jöhet a víz. – Mit ástatok ki? – Hát, amit kért. Eltartott egy darabig az igaz, de ki van ásva. – Mi az, amit kértem, hogy ássatok ki? – Hát a csatornát, ami összeköti a házát a Balatonnal. – Én nem kértem ilyet. – Akkor temessük vissza? – Jó lenne. – Oké, […]

Posted by
Posted in

Küldj egy jelet

Ó, Istenke! Karácsonyra kéne, mert apának és anyának nincs rá pénze. Térdepelt a templom falai között, kezét imára kulcsolva az apró fiúcska. Délután volt, kevesen voltak, csak néhányan imádkoztak. Iskolatáskája a pad mellett hevert, míg a picinyke fiúcska az Istenkével beszélgetett. Tíz éves lehetett. Oly hittel kérte a szép ünnepet, hogy a hátsó sorban ülő […]

Posted by
Posted in

Ünnep

Kezében gyűrött ötszázast szorongatva, arcán mosollyal mélyen alszik. A régi kopott szürkés, felismerhetetlen mintájú takarója fehérre cserelve, öleli körbe testét. Valami szépről álmodik Ő. Ő, akinek az utca az otthona és aki tegnap még boldog, boldogtalannak, kellemes ünnepeket kívánt. Furcsa volt hallani hangját mert soha nem szólított Ő meg senkit és nem is kéregetett soha, […]

Posted by
Posted in

A madárka csókja

Égeti kezem a felforrósodott vas de nem engedem, még jobban, erősebben szorítom. Úgy mint aki erőt akar meríteni a kis belvárosi ház gangjának vasdarabjából. Kapaszkodom ebbe a vasba mikor elgyengülök és bizonytalan vagyok. Csend van. Az ablakok zárva és a sötétítők is behúzva mindenütt. A hómérő higanyszála közelit a negyven fokhoz. Felnézek az égre és […]

Posted by
Posted in

Agyra vágyók

A házban túl meleg volt. A ventilátorok mentek egész nap és egész éjjel, de nem tudták visszahűteni a rendszert. Mindenen finom por ült, ettől a forróság még elviselhetetlenebb volt. Egyszerre túl sok ablak pislákolt, elmosódott feliratok rezegtek. Ki kellett volna tágítani a házat, de az lehetetlen volt. Talán, ha találnánk másikat? – vetődött fel. Hiába […]

Posted by
Posted in

Tudom

Tudom, hogy kellene, mégsem mindig sikerül. Elengedni a feszültséggel teli pillanatot, a bántást, amit más okozott. Mindig újra kell tanulnom, mert magamból indulok ki, abból, hogy a szavamnak értéke van. Ha azt mondom, ott leszek, megyek. Ha segítenem kell, megteszem. Nem vagyok arra felkészülve, hogy újra és újra olyasvalakivel találkozom, aki megbízhatatlan. Akinek a száját […]

Posted by
Posted in

Maradandó korok, mulandó emlékek

Korcula, a Dél-horvát tengervilág Ravennája. A világvégétől két sarokra, mégsem elég távol ahhoz, hogy véletlenül belezuhanjunk az eternitásba. Olajfák, kabócák, albán fagylalt és vitorlások. Turisták turistáskodnak, és gyűrődések vetődnek mindenfelé. Egy álmos sziget, tele inszomniás francia és olasz trubadúrokkal. No, meg persze, világjáró magyarokkal. Mert mi más, ha nem a horvát tengerpart. Ez az etalon. […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Félni és félni hagyni!

Rózsa Iván: Félni és félni hagyni! Két lehetőség van: vagy mindenhol volt/van vírus, vagy mindenhová kívülről hurcolták be. Ha mindenhol van vírus, akkor miért nem utazhatunk, akkor miért nem élhetünk normális életet? Úgyis tök mindegy, hol vagyunk. Egy-két szélsőségesen fertőzött területtől eltekintve. Ha viszont mindenhová kívülről hurcolták be, ahogy minden regnáló kormány- és államfő hangoztatja, […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Élni és élni hagyni!

Rózsa Iván: Élni és élni hagyni! Megvehető megvezetők „vezetnek” most minket… És hová? Csalitosba vagy erdőbe? Félre is vezetnek bennünket: mocsárra azt mondják, hogy Kánaán. És aki még nem élt Kánaánban, csak mocsárban, tán el is hiszi, hogy ez a világok legjobbika, és itt kellemesen dagonyázik. Disznó módjára. Nem látni a fáktól az erdőt. Az […]

Posted by
Posted in

Naplemente

Mélán állt, elgondolkozva, az emberek indulatán, kik nem restek fajtársaikat kacér fintorgással gúnyolni, becsmérelni, hitvány, rút, s galád pongyolába öltöztetni, miközben titkon a dicsőt riposztják, s méltatlan undorral forgatják késükkel a cangot, fogaikkal csikorgatva szaggatják szét a koncot, s éles karmaikat mélyre vájva cafatokká tépik szét a belsőségeket, hogy a vérző szívet szörcsögve harapják át. […]