Posted by
Posted in

A pillangó

    A pillangó  “Mielőtt innen végkép elmegyek, Szeretnék elköszönni, emberek. Mint rab, akinek int a szabad út, Búcsút rebeg, mielőtt szabadult. Mint a madár, kit Dél vár arra túl, Az eresz alján még egy dalt tanul. Mit is daloljak, én szegény beteg, Mit is dadogjak nektek, emberek? Talán nem is kell még búcsúzni se? […]

Posted by
Posted in

A vadászles

  A VADÁSZLES   Sokáig féltem tőle. Úgy állt az erdő szélén, mint valami hórihorgas ijesztő rém.  Szilárdan állta az időjárás okozta megpróbáltatásokat, dacolt széllel esővel. Kemény tölgyfából ácsolták, elbírta volna akár egy elefánt rohamát. Ám a környéken, ez a veszély nem fenyegetett. Mikor végre elszántam magam,  a közelébe merészkedtem, még hatalmasabbnak tűnt. Soha nem […]

Posted by
Posted in

Az utcazenész

  Az utcazenész….   Lecsapta a laptopot. Percek óta csörgött a telefon, de nem vette fel. Kirúgta maga alól a forgószéket. Titkárnője kétségbeesett arccal dugta be fejét az ajtón. -Főnök az apád keres, pár perce már üvölt… Szenvtelenül, vigyorogva söpörte le az asztaláról a papírhalmazt, nem törődve azzal, hogy a nő döbbenten, mozdulatlanul, megkövülten bámulja. […]

Posted by
Posted in

A Közellenség

A Közellenség Nem volt más a reggel, mint máskor. Felhúzta a nehéz faredőnyt, bevetette az ágyat, kicsit téblábolt, teát főzött, megpirította a háronapos kenyér maradékát. Egy félkilósat szokott vásárolni, az kitartott a hét közepéig. Mivel több napra főzött, így arra most nem kell gondolnia. A kertben tervezett munkákból semmi nem lesz, reggel hóesésre ébredt. Nem […]

Posted by
Posted in

Az Apróherceg…

Az Apróherceg, Ironka, Pironka és Vadmalac, Covid idején…   A tegnap esti balhé után minél hamarabb megpróbáltam eltűnni otthonról. Cicamosdás, fogmosás után összekapkodtam a cuccaimat, kabátomra a hátizsákomat lendítve, kisurrantam lakásunk ajtaján. Akkor is megcsinálom! Ha leszakad az ég, ha… mindegy, mindenképpen. Elmúltam tizennyolc. Sokra megyek vele. Szüleim nem díjazták túlzottan a döntésemet, az állatorvosit […]

Posted by

Sikoly

    Sikoly “Vak volt a hajnal, szennyes, szürke. Még Üveges szemmel aludtak a boltok, S lomhán söpörtek a vad kővidék Felvert porában az álmos vicék, Mint lassú dsinnek, rosszkedvű koboldok.” Hajnalodott. Éva a panelház ismerős zajaira ébredt. Már évek óta nem zavarta. Megszokottá váltak számára a hangok. Érzékelte, hogy minden ötödik percben lehúzzák a […]

Posted by
Posted in

Igaz mese

  Igaz mese   “Fáradt a szívem, és halkan ver nagyon, Csak jó úgy hosszan ülni a napon, Nézni a fákat, és nézni az eget, A messziről kéklő nagy hegyeket, És lesni a fájó csöndet itt belül, Amint a könnyhúrokon hegedül.”   Gyűlöltem mindent, legjobban talán a falusi életet. Nem akartam ide jönni. Sok mindent […]

Posted by
Posted in

A gonosz markában

    KÖNYÖRTELENÜL ELŐSZÓ  A – KÖNYÖRTELENÜL- cím, egy novellasorozatot takar, amely hét történetből áll. Miért hét? Mert a hét főbűn adta a témát. Most felmerülhet bárkiben, – Ugyan már, Ez egy dohos, templomszagú valami lehet! – Rá fogtok jönni, nagyon is aktuális, – hiszen közülünk sokan – mai világunkban, észrevétlenül feláldozzuk elevenségünk, életenergiánk, életörömünk […]

Posted by
Posted in

Szörnyek órája

    KÖNYÖRTELENÜL 1.történet     Kedves olvasóim! Írásom szereplői nem valós személyek…a cselekmény hasonlósága a valósággal a véletlen műve (lehet). Kemény írás. Kendőzetlenül, mai világunkról. Szólok előre. A történek vége felér egy hasbarúgással. Ezért olvasását inkább felnőtteknek ajánlom.   SZÖRNYEK ÓRÁJA Szűrt fénnyel közelített a hajnal, derengő homályba vonva a szobát, Réka egyedül feküdt […]

Posted by
Posted in

ÉDESANYÁM HALÁLA

    ÉDESANYÁM HALÁLA   Évek óta ott motoszkált a gondolatomban, vagy ha elméláztam a csendben körbe járt, mint akit felruház egy vaskos védőpajzzsal, a halál jelenléte. Az utóbbi időben többször és különféle helyzetekben feltört – betört életem érzéseibe, de a pajzs nem akarta, hogy figyeljek rá, mintha feladatát gyakorolta volna a védelemben. Anya meghal. […]