Posted by
Posted in

Trianon-értelmezések

A gyászlobogótól a nemzeti összetartozásig A Trianon-metafora színeváltozásai Az elmúlt száz eszteendő irodalmát áttekintve a Trianon-metafora értelmezési horizontján számos olvasattal és metamorfózissal találkozhatunk – a magyar történelemben bizonyára a legtöbbel. A sokszor hangoztatott szentencia: Magyar az, akinek Trianon fáj, önmagában igaz, de az okok és a miértek, a szándékok és a következmények nagyító alá helyezése […]

Posted by
Posted in

Szeretném, ha szeretnétek

Hegyezte a füleit, várta a csodát, hátha valaki felbukkan. De nem bukkant. Senki. A zár nem kattant, a kilincs nem nyikkant. Nem igyekeztek megmentésére, és ez iszonytatóan fájt neki ott belül. Valahol. Még a páfrány is inkább kirohadt, minthogy vele legyen jóban, rosszban. Mindörökkön örökké, míg a halál el nem. A macska sem bírta tovább […]

Posted by
Posted in

Az elkótyavetyélt örökség

Tizenkét éve nem jártam arra, most is csak egy közeli program miatt kanyarodtunk oda, pedig régen sokat meséltem róla gyerekeimnek. A nagyszüleim háza egy békés megyei kis faluban volt, két órányi unalmas és zötyögős útra a lakóhelyünktől. Amikor néhány hónap különbséggel mindketten eltávoztak, sajnos nem volt kérdés, hogy a házat és mindent, ami vele járt, […]

Posted by
Posted in

l./ Egy sír, mely megváltoztatja az életet. Márti úgy érezte, ami most vele történik, egy pergő film. Egy ismeretlen lány, ki most egy istenháta mögötti falu temetőjében ül, egy ismeretlen falusi öregasszony mellett és bámul egy ismeretlen sírt. De, hogy lehet ismeretlen, mikor az ő újdonsült asszonyneve van rajta? Épp ésszel előbb fel kell fogni […]

Posted by
Posted in

Lázadás a Galbacsek utcában

Tizenhárom év telt el a boldog békeidők beköszönte óta. Késő ősz volt, mikor már a fák lerázták magukról aranykoronájukat. Úgy tűnt ezt az ünnepek előtti zavartalan nyugalmat már semmi sem törheti meg. Azonban ÉKTU 8-ik évében, november hónap 7-ik napján, egy szerdai napon, Füzesmezőn kitört a forradalom. Hogy még pontosabbak legyünk, a füzesmezői óvodában.   […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Szenteskedők, magyarkodók, pásztorkodók

Rózsa Iván: Szenteskedők, magyarkodók, pásztorkodók Magyarkodók között nehéz magyarnak; álszentek, szenteskedők közt nehéz embernek maradni. Maszkot hord most az egész világ. Igaz, előtte is álarcok mögé bújt az emberek többsége; és nem csak karnevál idején… Mármint átvitt értelemben, nem szó szerint, fizikailag. Titkainkat őrizzük meg, csak azokat fedjük fel, amiket akarunk! És csak azoknak, akik […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Örök fény

Rózsa Iván: Örök fény Alapigazságok A fű zöld, az ég kék, a vég végtelen… Minek? Ha a vég után nincs semmi: minek jelentünk meg a világban? Hogy nyomot hagyjunk egy bolygón: mely mondjuk, néhány millió év múlva úgyis szétrobban?! Miért lenne eleve értelmetlen az emberi élet?! Még egy kis virág létének is van értelme: gyönyörködtet… […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Mit üzen a világ?

Rózsa Iván: Mit üzen a világ? Az én családom… Nem kell ide bizonyíték, születési anyakönyvi kivonat vagy egyéb okmány, vérszerződés: az én családomba tartozik az, aki önzetlenül, feltétel nélkül, álszentség és rokoni kötelezettség nélkül szeret. Teljesen biztosan vagyunk is most már ketten a családomban: én és a Jóisten… Élhetünk… Élhetünk egymás mellett több ezer kilométer […]

Posted by
Posted in

“Békesség-gyümölcs” szüretelése…

Pillanatképek életem apró történéseiből… Meghívást kaptunk egy körülbelül 250 lelket számláló Baranya megyei kis faluba  gyümölcsszedésre. Szép kora őszi időben elindultunk autóval, útközben gyönyörködtünk a szelíd zselici dombság látnivalóiban. A táj elvarázsolt bennünket. A kertben édeni nyugalom fogadott bennünket. Láttuk, hogy a fák roskadoznak az érett gyümölcsök alatt, mintha csak ránk vártak volna. Mintha csak […]