Posted by
Posted in

A csipketerítő meséje…

Az évvégi ünnepek felé közeledve az ilyenkor szokásos nagytakarítással voltam elfoglalva. Sietősen végeztem dolgomat. Csupán az járt a fejemben minél előbb meg legyek vele, letudjam, mint kipipálandó feladatot. És ekkor valami váratlan dolog történt – pillantásom egy fehér csipketerítőre esett, mely az egyik polc mélyén szenderegve várta, hogy kirázzam belőle a port, a feledékenység porát. […]

Posted by
Posted in

Harmati Gyöngyi: Látok, hallok, járok…

Mielőtt elmesélném e rövid kis írás címéül szolgáló 3 szó történetét egy kis időutazásra invitállak. Bő négy évtizeddel ezelőtt kezdődött, illetve egy kicsit előbb gyermekkoromban, amikor a könyvek illetve az olvasás szeretete egy életre rabul ejtett. Mindig szerettem könyvtárba járni, érezni a könyvek semmihez sem hasonlítható illatát, kutakodni a polcok között újabb és újabb kincseket […]

Posted by
Posted in

Harmati Gyöngyi: Pillangótánc…

                          (Pillanatképek életem apró történéseiből…) A melegen sütő napsugár egy szeptember végi vasárnap délutánon kicsalogatott férjemmel és nagynénjével együtt bennünket a városból a közeli tó partjára. Nem is sejtettük, hogy egy csodálatos élménnyel gazdagodva térünk majd vissza. Az ezerszínű ruhában pompázó ősz csendes […]

Posted by
Posted in

Manócska csigaházat vesz

  Túl az Óperenciás-tengeren, de még az égig érő üveghegyen is, ahol örökké nyár birodalma van, élt egy manócska. Olyan apró volt, mint egy babszem. Igazából alig lehetett meglátni, ha éppen sétálni szottyant kedve a réten. A ruháját zöld falevélből varrta a közeli folyóban lakó rák. Egy nap manócska elhatározta, hogy vesz egy házat és […]

Posted by
Posted in

Mese a fiatalító masináról

Volt egyszer egy nagyon zsugori ember. Minden garast a fogához vert. Soha senkinek nem segített, pedig annyi pénze volt, mint a pelyva. A háza padlásán hét nagy vasládában tartotta a vagyonát. Minden vasláda tizenkét erős lakattal volt bezárva. A kulcsokat a nyakába kötött aranyzsinóron tartotta. Még a feleségének sem engedte kinyitni a vasládákat. Az asszony […]

Posted by
Posted in

A rejtélyes beutaló

A rejtélyes beutaló A gondviselésnek köszönhetően úgy alakult a sorsom, hogy orvosom laboratóriumi vizsgálatot rendelt el, meghatározandó szervezetem – olykor felfelé törekvő – vércukor szintjét. Hála és köszönet érte, hogy vigyáz rám, s ezzel is fenn- és megtartva egészségemet. De balsorsomra a vizsgálatra itt, Magyarországon az Úr 2020. esztendejében kellene sort keríteni. De kezdjük az […]

Posted by
Posted in

A fény dicsérete

  Valamikor nagyon régen, a sötétség lett úr a földgolyón. Mindent elborított, megfojtva az életet adó fényt. Sírtak az emberek, vonyítottak az állatok, s a növények riadtan bújtak vissza a föld alá. Nem volt menekvés a kegyetlen sötétség elől. –  Én vagyok a világ ura – üvöltötte bele a semmibe. – Senkinek sem kegyelmezek. Elpusztítok […]

Posted by
Posted in

Falunk hatalmas békája

Falunknak a végén volt egy tó, és ebben a tóban lakott egy nagy zöld béka. Olyan nagy volt, hogy ember még nem látott hozzá hasonlót. Még a szomszéd községből is a csodájára jártak. Reggeltől estig jöttek az emberek békát nézni. A népszerűség nagyon tetszett a békának. Egész nap illegette-billegette magát, mint egy híres színész. Külön […]

Posted by
Posted in

A beszélő almafa

  Volt egy kisfiú Marci. Nagyon szeretett rosszalkodni. Egész nap a rosszalkodásokon törte a fejét. Szülei kétségbe is estek fiúcskájuk miatt. Nem használt a szép szó. Marci mindenen csak vigyorgott. Az egyik nap azt találta ki, hogy a kertjükben lévő fák leveleit kezdte el csépelni egy hosszú bottal. –  Kicsi fiam, Marci! – szólt rá […]

Posted by
Posted in

Kenyerecske

  Hol volt, hol nem volt, túl az Óperenciás-tengeren és az üveghegyen egy kerek erdő kelős közepén kicsinyke házacskában élt egy öregember. Reggeltől estig a háza előtt üldögélt a padon és hallgatta a közeli fákon csicsergő madarakat. Minden madár az ismerőse volt. A kicsinyke tollas állatok gyakran a vállára repültek és beszélgettek az öregemberrel. – […]