Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Mint tehénen a gatya…

Rózsa Iván: Mint tehénen a gatya… Mint tehénen a gatya… A magyar parlamentben a képviselők majd’ kétharmadának nincsen nyelvvizsgája. A miniszterelnöknek sincs… Most mégis nyelvvizsgához kötik az egyetemi felvételt. Akinek nincs nyelvvizsgája, nem lehet egyetemista! Akkor miért lehet valaki ennek hiányában képviselő? Vagy miniszter, illetve miniszterelnök? Mi ez?! Kettős mérce vagy immáron újfent tehénen a […]

Posted by
Posted in

Cézár kutya.

Cézár kutya.       Nagyon rég volt, talán sokan nem is emlékeznek rá, vagy már nem is élnek. A kutya mikor először megláttam csak egy maroknyi lehetett. Anyja körül szaladgált sok testvérével együtt. A portára bejutás egyszerűnek tűnt. Nem volt kapu sem kerítés. A lakásba hiába kiabáltam, nem szólt vissza senki. A nagy ház […]

Posted by
Posted in

Csendes búcsú almazöldben

Szohner Gabriella: Csendes búcsú almazöldben Az, az almazöld ruha a kirakatból úgy röppent Gitta retinájára, mint dolgos kis méhecske a kinyílott virágra. Meg kellett állnia az üzlet előtt, muszáj volt közelebbről is megnéznie. Ahogy szemlélte, sürgető késztetést érzett, hogy belebújjon. Csodaszép, pasztell, almazöld színe volt, látszatra is kiemelt a viselőjéből mindent, amit kellett, és takart, […]

Posted by

Az év jogász, orvos és pedagógus írói és költői – 2017.

Szerkesztőségünk 2017. szeptember 16-án rendezte meg három pályázatának eredményhirdetését és három antológiájának bemutatóját Budapesten, a Csokonai Művelődési Központban (XV. ker., Eötvös u. 64-66.). A műsorban elhangzott egy válogatás a sikeresen szerepelt alkotásokból, a művek jelenlévő szerzői oklevelet és könyvjutalmat vehettek át, s természetesen az összejövetel fénypontjaként átadtuk az első helyezettek díjait is. A részleteket ezen […]

Posted by
Posted in

Mákszemnyi lét

Szohner Gabriella: Mákszemnyi lét   Úgy fortyogott Ildikóban az indulat, mint a tűzhányók mélyén az izzó láva. Vissza kellett mennie a hivatalba, másodszor is neki kell vágnia a városnak, kollégái figyelmetlensége miatt. Nem készítettek össze megfelelően egy elintézésre váró ügyiratot. Péntek volt, a pótlása hétfőig nem várhatott. Csalódott is volt, magával is elégedetlen, már hónapok […]

Posted by
Posted in

Fekete szalag

Régi történet ez,kis unokám,talán 120 éves lehet,egy városban történt,kis kertes házak,mindenki ismerte,tisztelte a másikat,kis liget,terecske,cicák doromboltak a padokon,virágok,fák,szinte idilli. Halkan jár  itt a tejes,délután kiülnek a kertbe, a fa alá,ott volt egy lányos ház,több magas fiatalember járt oda,anyám mesélte,mikor fiatal lányka voltam.A szomszédjukban élt tanító,a családjával,kettő eladósorban lévő lányaikkal,Margitka és Matild. Ide járt egy fess […]

Posted by
Posted in

Művészportré Ács Ibolyával

Ez vagyok Én… Kezdhetném a bemutatkozásom, mint a többi alkotó. Elmondhatnám, hogy hol születtem, eddig milyen sikereket értem el. Én ezt mégsem teszem, mert inkább arról az időszakról beszélnék, amikor megért bennem az elhatározás, hogy változtatnom kell addigi életemen. Néhány éve még olyan munkahelyen dolgoztam, amely szinte egész napomat lefoglalta, mondhatnám, beárnyékolta. Egy novemberi késő […]

Posted by
Posted in

Elfüstölő álmok

Szohner Gabriella: Elfüstölő álmok Karácsony óta nem sütött ki a nap. Ólmosan nehéz szürkeség ülepedett a városra, savanyú kénes lignitfüst rakódott a ködbe bújt házak közé.  A nehéz, párás levegő egy része lecsapódott a fák mezítelen ágain, fehéres-sárgás zúzmara csüngött a gallyakon. Ilyen utálatos, hosszúra nyúló szürkeséget már régen nem látott senki. Az egyhangúság, letörtség, […]

Posted by
Posted in

Kedves Olvasóim!

Kedves Olvasóim! Egy olyan alkotást szeretnék, önöknek bemutatni mi két művész csoportot tükröz. A didaktikus és a tanult művészek közötti különbséget eltérést. Tudom kissé furcsa és meg lepő. Kérem a félreértés elkerülése véget s nem a meg bántás, hanem egy didaktikus alkotó tollából fakadó gondolatai tárulnak, most az olvasok szeme elé mit lelkükkel, s gondolatukkal […]

Posted by
Posted in

Szavak

Szavak   Meghatározói életünknek. Az első, gügyögve kimondott szó, és az utolsó, rebegő sóhajtás. Amit a két szó közt eltelt időben mondunk ki, jellemzi egész lényünket, tetteinket, gondolatainkat. Szeretek játszani a szavakkal. Egyenként kimondani, hallani a ritmusát, elgondolkodni azon, miért éppen ezt jelenti és vajon, ki mondta ki először ezt a szót és miért?   […]