Posted by
Posted in

Kedves Olvasóim!

Kedves Olvasóim! Egy olyan alkotást szeretnék, önöknek bemutatni mi két művész csoportot tükröz. A didaktikus és a tanult művészek közötti különbséget eltérést. Tudom kissé furcsa és meg lepő. Kérem a félreértés elkerülése véget s nem a meg bántás, hanem egy didaktikus alkotó tollából fakadó gondolatai tárulnak, most az olvasok szeme elé mit lelkükkel, s gondolatukkal […]

Posted by
Posted in

Szavak

Szavak   Meghatározói életünknek. Az első, gügyögve kimondott szó, és az utolsó, rebegő sóhajtás. Amit a két szó közt eltelt időben mondunk ki, jellemzi egész lényünket, tetteinket, gondolatainkat. Szeretek játszani a szavakkal. Egyenként kimondani, hallani a ritmusát, elgondolkodni azon, miért éppen ezt jelenti és vajon, ki mondta ki először ezt a szót és miért?   […]

Posted by
Posted in

Eldőlt

Kíváncsiskodó hópelyhek villantak meg az ablaknál a szűrt fényben. Az angyalok mámorító zenéje szólt benn, mikor a család befejezte az ünnepi vacsorát. ANYA: Gyere kisfiam! Nézzük meg, milyen ajándék van a fa alatt! FIÚ: Én bontom ki! Én bontom ki! Anya, ez egy autó?! Markoló!  Szééép, de én egy kis zongorát szerettem volna! Majd félrevonult […]

Posted by
Posted in

Egy tanulságos est…

  Érdek feszülten teltek a várakozás percei, órái és valahol belül a kíváncsiság ördöge bujkált, hogy meg tudhassam milyen is valójában Kongó. Úgy gondolom meg ismerni egy földrészt ahová valakik, köztük én is sohasem Jutunk el. Igaz vannak álmai az embernek, de ezt nem mindig kézzel foghatóan Lehet megvalósítani, így csak a képzeletben teljesülhet. Mikor […]

Posted by
Posted in

Egy érzelem mi a lélek tükre.

Én mind ki didaktikus módon meg tanult költemények szerzője úgy gondolom ,hogy érzelem nélkül nem csak az alkotás hanem az egész világ meg bukik. Hisz ha belegondolunk egy kicsit az érzelem hány ága is köszönt vissza egy egy embernél. Van ki érzelmét művészi ágon engedi el. Van ki életet vitelez belőle. Így vannak boldog s […]

Posted by
Posted in

A fogadalom ereje

Sötétedett. Gizi néni, a házigazda felesége, meggyújtotta a petróleumlámpát, és a konyhában kellemes meleg fény terült el. A fiatal tanítónő az asztal egyik oldalán másnapi leckéinek vázlatát írta, vele szemben Gyuri, a háziak hetedikes fia tanult. Pista bácsi, a házigazda, az ablak előtti alacsony munkaasztalánál épp befejezte a szomszéd bakancsának foltozását. Ha a kőbányában végzett […]

Posted by
Posted in

Döntések

Döntések.       A beiskolázás idején a gyermek még csak borsónyi élet volt Panka pocakjában, de már életjelét adta létezésének. A tanfolyam, kezdete lehetett volna egy felsőfokú iskola végzésének, amihez minden segítség kéznél volt. Vagy mégsem?  Választania kellett volna a leendő gyermek és egy másfajta élet között. Sorsát az ember nem kerülheti el, de […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A “boldogság” és a “biztonság” ára

Rózsa Iván: A „boldogság” és a „biztonság” ára „A mai fiatalok ötven százaléka optimista, a másik felének nincsen pénze drogra…” Olvastuk ezt az idézetet pár napja egyik kedvenc dunakanyari kocsmánk bejáratánál. Szellemes volt a szöveg, így nevettünk. Egyben szomorú is, de igazság van benne, így nincs min mosolyognunk. De jó, hogy a népnek megvan még […]

Posted by
Posted in

Lopott vétkek

A félig leeresztett redőny résein átszűrődő napfény éppen elég világosságot adott ahhoz, hogy ne legyen „kriptahangulat” a nappaliban, ahogy ő szokta mondani. Ki nem állhatta a sötétséget, még így a legnagyobb kánikula közepén sem. Inkább legyen meleg, mint sötét. Végül is nyár van. A nap sugarai rávetődtek a kanapéra, amelyen elnyúlva feküdt, kezében a távirányítóval. […]

Posted by

A kovács kicsi kalapácsa

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy kovács meg a felesége. A kovács esténként el-eljárt a közeli ivóba, ahonnan csak késő éjjel tért haza. A felesége mindig pörölt vele: – Elissza azt a kis pénzt is, amit megkeres, aztán meg félre patkolja a lovakat, meg széjjelkalapálja a körmit! Egyszer azt veszi észre kend, hogy […]