Szohner Gabriella: Csendes búcsú almazöldben Az, az almazöld ruha a kirakatból úgy röppent Gitta retinájára, mint dolgos kis méhecske a kinyílott virágra. Meg kellett állnia az üzlet előtt, muszáj volt közelebbről is megnéznie. Ahogy szemlélte, sürgető késztetést érzett, hogy belebújjon. Csodaszép, pasztell, almazöld színe volt, látszatra is kiemelt a viselőjéből mindent, amit kellett, és takart, […]
A sötétszürke hegedűtok zárva volt. Előtte feküdt az asztalon. Mióta édesapja elment nem nyúlt hozzá. Pedig mennyi emlék fűzi ehhez a “kemény dobozhoz”. Emlékek sora tódult az agyába. Csak nézte a tokot, de nem nyitotta ki. Az oldalán kicsi táblán: ” Reményi Mihály a Magyar Királyi Zeneművészeti Főiskola szállítója”. Újra és újra elolvasta a feliratot. […]
Szerkesztőségünk 2017. szeptember 16-án rendezte meg három pályázatának eredményhirdetését és három antológiájának bemutatóját Budapesten, a Csokonai Művelődési Központban (XV. ker., Eötvös u. 64-66.). A műsorban elhangzott egy válogatás a sikeresen szerepelt alkotásokból, a művek jelenlévő szerzői oklevelet és könyvjutalmat vehettek át, s természetesen az összejövetel fénypontjaként átadtuk az első helyezettek díjait is. A részleteket ezen […]
Szohner Gabriella: Mákszemnyi lét Úgy fortyogott Ildikóban az indulat, mint a tűzhányók mélyén az izzó láva. Vissza kellett mennie a hivatalba, másodszor is neki kell vágnia a városnak, kollégái figyelmetlensége miatt. Nem készítettek össze megfelelően egy elintézésre váró ügyiratot. Péntek volt, a pótlása hétfőig nem várhatott. Csalódott is volt, magával is elégedetlen, már hónapok […]
Régi történet ez,kis unokám,talán 120 éves lehet,egy városban történt,kis kertes házak,mindenki ismerte,tisztelte a másikat,kis liget,terecske,cicák doromboltak a padokon,virágok,fák,szinte idilli. Halkan jár itt a tejes,délután kiülnek a kertbe, a fa alá,ott volt egy lányos ház,több magas fiatalember járt oda,anyám mesélte,mikor fiatal lányka voltam.A szomszédjukban élt tanító,a családjával,kettő eladósorban lévő lányaikkal,Margitka és Matild. Ide járt egy fess […]
Már túl voltak a selejtezőkön, sőt a legjobb négy közül is a döntőbe jutottak. Az egész vállalat lázban égett. Évek óta ez a nagyszerű dolog, a győzelem, soha nem sikerült. Az utolsó pillanatban mindig megingott a kéz, elfáradt a fej vagy épp a külső körülmények alakultak másképp…de mire észbe kapott a döntő közelében sem volt […]
Ez vagyok Én… Kezdhetném a bemutatkozásom, mint a többi alkotó. Elmondhatnám, hogy hol születtem, eddig milyen sikereket értem el. Én ezt mégsem teszem, mert inkább arról az időszakról beszélnék, amikor megért bennem az elhatározás, hogy változtatnom kell addigi életemen. Néhány éve még olyan munkahelyen dolgoztam, amely szinte egész napomat lefoglalta, mondhatnám, beárnyékolta. Egy novemberi késő […]
Szohner Gabriella: Elfüstölő álmok Karácsony óta nem sütött ki a nap. Ólmosan nehéz szürkeség ülepedett a városra, savanyú kénes lignitfüst rakódott a ködbe bújt házak közé. A nehéz, párás levegő egy része lecsapódott a fák mezítelen ágain, fehéres-sárgás zúzmara csüngött a gallyakon. Ilyen utálatos, hosszúra nyúló szürkeséget már régen nem látott senki. Az egyhangúság, letörtség, […]
Kedves Olvasóim! Egy olyan alkotást szeretnék, önöknek bemutatni mi két művész csoportot tükröz. A didaktikus és a tanult művészek közötti különbséget eltérést. Tudom kissé furcsa és meg lepő. Kérem a félreértés elkerülése véget s nem a meg bántás, hanem egy didaktikus alkotó tollából fakadó gondolatai tárulnak, most az olvasok szeme elé mit lelkükkel, s gondolatukkal […]
Szavak Meghatározói életünknek. Az első, gügyögve kimondott szó, és az utolsó, rebegő sóhajtás. Amit a két szó közt eltelt időben mondunk ki, jellemzi egész lényünket, tetteinket, gondolatainkat. Szeretek játszani a szavakkal. Egyenként kimondani, hallani a ritmusát, elgondolkodni azon, miért éppen ezt jelenti és vajon, ki mondta ki először ezt a szót és miért? […]
