1. Nos, igen. Nem szeretem a nappalt. Nem takar, túl sok minden látszik belőlem. Ne gondolj nagy dologra: hosszú, egyenes fekete haj, és sötétkék szemek, amihez egy pisze orr és egy oldalra fésült frufru társul. Viszonylag csinos, átlagos magasságú gyerkőc vagyok. Elvileg amiért mindenki utál, az a szemem. Szerintük ölni tudnék vele, túl sokat mond, […]
Emlékmorzsák. Régi utakon… Valamikor évtizedekkel ezelőtt Miskolc és , Kál-Kápolnánál átszállással Recsk vasút állomásig szinte betéve tudta Zsóka a menetrendet. Az állomásokat. Onnan a busz indulást már nem annyira Parádfürdő irányába. A bányabejárónál mindég leszállt. Recsk és a bánya volt a két úti cél. A faluban lakott a szoros […]
Márta imádott repülni, de most nehéz volt a szíve és izgatottan szorongatta kezében a levelet. Kinyitotta és vagy századszor olvasta a Meghívót. Karcsi bácsi 50 éves sikeres edzői tevékenységéért, nyugdíjba vonulása alkalmából az állami kitüntetés megünneplésére holnap este fogadást tartanak a Kempinsky szállodában, ahová őt is meghívják. Vajon Vera is eljön? – volt az első […]
Húsvéti élő online műsorunkban több prózát is felolvastunk, melyek közül a legjobbnak M. Jósvai Éva Én is éppen úgy gondoltam… című alkotását ítéltük. Ezen az oldalon elolvashatók a húsvéti pályázatunkon sikeresen szerepelt prózai alkotások: M. Jósvai Éva: Én is éppen úgy gondoltam… A kicsiny, hegyek közé szorított falucskában már csak néhány tucat háznak volt lakója […]
A vásári rikkancs nagy lelkesedéssel szólongatta a folyóparti körsátorba az érdeklődőket. – Hölgyeim és Uraim! Tisztelt nagyérdemű! Ide, ide! Kiadó a kereszt túlsó fele! Unott képű suhancokkal, szépen felöltözött polgárokkal, és magányos szomorkodókkal telt meg az utca itteni szakasza rövidesen. Egy cingár férfi vonta össze a szemöldökét, miközben a mellette ágaskodóhoz intézett pár […]
3. SZERELMEM Budapest a gyönyörű nő. Kebleit Budán hordja. A Margitsziget, a gyönyörök kertje illatos. Harrisnyakötői a Lánchíd és a Szabadság-híd, amelyek a Kék Dunát, terpesztett combjait diszítik. Szoknyáját a Kis- és Nagykörút fodrozzák, ékkövek rajta az Országház, a Szent István Bazilika, a sok templom és múzeum. Óbuda, a királynék városa pecsételi meg karját, rajta […]
2. MACKÓS ISKOLA Azon az őszön lőttek. Tankok vonultak még Budán is. A tanítás szünetelt. A Mackós iskolában is. Januárban az osztályt: 9 főt, a többi disszidált, átirányították a Kissjánosba. Az értekezlet után, amikor ezt közölték velünk, hugommal leverten ballagtunk hazafelé a sötétedő utcán. Az antikvárium lépcsőjén egy öklömnyi narancssárga gombolyag didergett. Felvettük, párhetes kiscica […]
CSERÉPKÁLYHA Gyula bácsi sokat mondogatta: Budapesten 30-50 évenként mindig lőnek, ezért a lakásban kell legyen egy igazi kályha. Zsófi is így tett, amikor a Bazilika melletti utcában a bolgárkertészné 150 éves konyhájából és cselédszobájából az első otthonát kialakította. A félszobát is megvette hozzá, mert a sarokban egy romos cserépkályha árválkodott. Budapest legjobb kályhása rakta át. […]
Egyszer, egy veres pettyes gyermek fejbe vette, elmegy egy szeretett emberhez, s beletett rengeteg, eme egyed szerette eledelt egy creelbe*. Ezekkel ment negyven percet, de egy teret szemelt, s letelepedett egy cseppet, nefelejcseket szedett, s nevetett. De elfelejtette, merre ment, mert elcsevegett egy rettenetes, fekete szerzettel, mely egyszerre megjelent. -Merre, merre te veres gyermek? Vereske […]
Rózsa Iván: Stadion-politika, avagy „1984” lehetséges újra-eljövetele (Negatív utópia) Volt egyszer Közép-Kelet-Európában egy banánköztársaság, melyet egy diktátorocska vezetett. Ennek a mini-diktátornak az volt a mániája, mivel valamilyen szinten maga is focizott, hogy stadionokat építtetett nyakra-főre, miközben a „népe” majd éhen döglött. Sőt, annyira beleszólt az országa labdarúgó életébe, hogy a tévéje (köztévé?) szinte minden héten […]
