Fiatalember vagyok, időnként már rám szólnak, miért hagyom meg az orrom alatt azt a bánatos pár fekete szálat, mert csak öregít és olyan bánatossá tesz. Már húsz éve a városban lakunk, és már megismertem távoli mesés helyeket, ahol több torony van, mint az én kis északi bányavárosomban, ahol csak a gyárkémények hágnák az eget, ha […]
B. Mester Éva az “Út a boldogsághoz” című pályázatunk kapcsán csatlakozott alkotóközösségünkhöz. A vele készült művészportréban megismerkedhetünk vele emberként és alkotóként is, cikkünkben pedig további képeket és információkat tudhatunk meg szerzőnkről, valamint elolvashatók a műsorban elhangzó alkotások is. Műsorvezető: Zsoldos Árpád, előadó: Kardos Katalin. Szerzői bemutatkozás: “Gazdagnak születtem, de ezt akkor még nem tudtam. Sokáig […]
Rózsa Iván: Az utolsó vacsora Az egykor fiatalok, ma már inkább középkorúak, vacsorához készülődtek. A soha nem volt demokraták, sokkal inkább autokraták, jókedvűek voltak: úgy érezték, megint jót zabálnak. Szövetséget kötöttek egy nagy, közös zabálásra. Bár a „közös” kicsit relatív kategória; ők közös, azaz közpénzből szerettek zabálni. Az utolsó, nagy, „közös” […]
Sovány, szemüveges kisfiú igyekszik megpakolt hátizsákkal a hátán a kanyargós úton felfelé. Cipeli a nehéz táskát, néha a kezében viszi, mikor megfárad egy kicsit megpihen – de nem sokat, hiszen a nagymama főztjének gondolatára hangosan kordul meg a gyomra, a nagypapával vívott sakkjátszmák felidézésekor pedig átjárja a kétely, eljön-e az az idő, mikor […]
A takaros falusi házikó kandallójában pattog a tűz, a tévé halkan szól a háttérben, a nagymama sálat horgol, a nagypapa újságot olvas, a lány pedig nyakig betakarózva ül egy fotelben és bámul maga elé. A regény mellette az asztalon, de túl hosszú volt az egyetemi félév, túl sokat kellett a könyveket forgatni, nem bírt […]
Volt egyszer egy kis falu a messzi hegyek között. Olyan kicsi volt, hogy csak egy utcája volt, ezért ennek az utcának még csak neve sem volt. Úgy különböztették meg a falubeliek, ki hol lakik, hogy az illetőnek az alvégen vagy a felvégen áll-e a háza. Dolgos, szorgalmas emberek laktak a faluban, annak mindkét végén, azonban […]
Rózsa Iván: Bölcselet, avagy viva Virginia! A bölcs férfiak bevallják maguknak és a világnak, hogy a nők bölcsebbek a férfiaknál. Mármint azok, akiket még férfiaknak lehet nevezni. Mármint azok, akiket még nőknek lehet nevezni. Isten mentse meg a világot a feminista amazonoktól! De nekünk férfiaknak, akik még azok maradtunk, el kell […]
2012 tavaszán több egymást követő napon láttam, hogy egyik kolléganőm ebédidőben fut lefelé a lépcsőn egy kis kosárkával. Mivel nagyon borús volt az arca, nem mertem megkérdezni, hogy hova fut és miért szomorú. Később megtudtam, nagy beteg a férje és már csak napjai vannak hátra. Teltek a hetek, a hónapok, és szerencsére még jó sokszor […]
Alapvetően művészalkat vagyok. Már 8 éves koromban városi színjátszókör tagja voltam, és első nyilvános szereplésem több száz néző előtt egy karácsonyváró műsorban, egy erdőben eltévedt, tűznél melegedő mackó alakítása volt. 9 éves koromban kezdtem el zongorázni, és mindenfajta előképzettség és fokozat nélkül egyedül megtanultam – a szomszéd néni zongoráján – Beethoven: Für Elise-t, majd előadtam […]
Vezetői pályafutásomat úgy indítottam, hogy próbáltam megszervezni egy szakmailag magas szinten álló, jól működő, magas számú csoportot, olyan embereket, akik minden nap lelkesedéssel, örömmel végzik munkájukat. Az fk. csoport munkája különösen azért volt nálunk nehéz, mert a nagyon nagy (statisztikai mutatókkal mérhető) munkateher miatt ember nem volt, aki önszántából ide szeretett volna jönni. A csoportban […]
