Posted by
Posted in

Két év Erdélyben

Történetem életem egyik legizgalmasabb, legtermékenyebb, élményekben leggazdagabb korszakából egy szelet. Egy pályázati irodánál dolgoztam, amikor kaptam egy visszautasíthatatlan ajánlatot egyik legkedvesebb, volt főnökömtől. – Maya! Csináljuk meg Erdélyben is a pályázatfigyelést! – mondta. Meglepődtem az ötleten, de nagyon izgalmasnak találtam, mire elmondta, hogy Marosvásárhelyre tervezi a székhelyet, mert az EU-s csatlakozás hamarosan ott is meglesz. […]

Posted by
Posted in

Eddig, és ne tovább!

Végre lemászott rólam Géza, az iskolaigazgató úr. – Jó volt neked is? – Jó – próbáltam belevinni ebbe az egy szóba valami kedvességet, de nem sikerült. Lekászálódtam a kanapéról, felhúztam a bugyimat és a szoknyámat. Megszólalt a telefon az íróasztalon. Géza felvette. – Megyek mindjárt. – Jó legyél kislány, egyelőre nincs miért izgulnod. A mosolyom […]

Posted by
Posted in

Októberi tavasz

Nem a legújabb divat szerinti, de azért még mindig mutatós, állapította meg a kezében tartott csinos női blúzról. A színe felderíti az arcot. Vajon hányféle árnyalata létezik a pirosnak? Tiszta piros, cinóberpiros, élénkpiros, lilás piros, meggypiros, paradicsom piros… Ez a piros egyikhez sem hasonlítható. A pipacs színébe hajló, de annál mélyebb, festőibb. Bujaság, szenvedély. Tűz […]

Posted by
Posted in

Naprakész

  Az első ember a Napon. Első hallásra erős túlzásnak, túl nagyratörő tervnek tűnik. Milliárdokat költeni ilyesmire? Minek?! De a tudományt nem lehet megállítani. Kerül, amibe kerül. Magyarország és Sunália (régen Napál) kormánya együttműködési megállapodást írt alá. Embert küldenek a Napra. Kölcsönösen egymás országába utaztatott küldöttségek tárgyalássorozatát lezáró záródokumentumban kijelentették, hogy még ebben az évtizedben […]

Posted by
Posted in

sivár világ

Sivár világ   Amikor Meseország csatlakozott az Unióhoz nagy volt az öröm, nagy volt az álom. Mégse lett Meseországból Álomország és Csodaország se lett belőle. Pedig csodálatos hely volt. Mindig tavasz, mindig mosoly. Minden békés, semmi kétség. A rövid türelmi idő lejárta után Meseországnak is be kellett vezetnie az uniós normákat, szabványokat. Nincs kivétel! A […]

Posted by
Posted in

Örök szerelem

Május. Színek, fények, virágok. Tavaszi zsongás, lágyan permetező eső. Harmatos fűben baktatunk édesanyámmal, általános iskolai ballagásomra igyekszünk. Kezemben virágcsokor, anyu nyakában fényképezőgép. Anyu fontos megbízatást teljesít. A ballagási ünnepség alatt, az iskola udvarán kell megörökítenie első nagy szerelmem, Buzás Feri alakját az utókornak. Meg persze engem is, ahogy a sorban masírozok, matrózblúzban, virággal. Buzás Feri […]

Posted by
Posted in

Időutazás

Időutazás Halálosan fáradtnak éreztem magam. Sötét volt, februári fagyos sötét. Sietve kapkodtam a lábaim, kopott bakancsom alatt egymást kergették a macskakövek. A szememet törölgettem, fázott az arcom a könnyektől. Nem ment ki a fejemből az arca. Sosem láttam még ilyennek. A tekintete fénytelen volt, szinte üres. Úgy éreztem, feladta. *** A második évét töltötte már […]

Posted by
Posted in

A hegedűs

Hideg volt az este. Fáradt csend ült a fákra. Csak néha hallatszott egy-egy autó tülkölése. Péter felállt, szinte odafagyott a földhöz. Megmozgatta elgémberedett tagjait. Felvette kopott kalapját, amelyben néhány ötszázas díszelgett. Hegedűjét a hóna alá csapta. Még egyszer visszanézett a rég megszokott zugra, ahol már öt éve minden nap sír a hegedűje. –  Vége! – […]

Posted by
Posted in

Gólyafészek

Este van. A hold kacéran tekint le a fák lombjára. Csend van. Csak a vén tölgy nyikorgó ágai verik fel a csendet. Hirtelen sikoltás hallattszik. Vészjósló  kelepelés, csivitelés. Nappali fénybe borul az erdő. Mi lehet ez? Tűz van, meleg, nagy hőség. Gólya mama sírását hallom a fa tetejéről. Öt fiókája bajban van. Nem tudnak menekülni a […]

Posted by
Posted in

A leszebb emlékem (1)

1976-ot írtunk. Fiatal voltam, talán még naiv is. De szívem alatt egy új életet hordoztam. Egy folyton mozgó, apró kis életet. Már a kilencedik hónapban jártam, nem láttam azt, ami a talajon másoknak egyszerűen látható volt. Egy formás és állandóan mozgó pocak ezt megakadályozta. Számolgattam, még van négy napom és megtörténik, ami minden anya számára […]