Posted by

Művészportré Simon Rolanddal

Szerkesztőségünk művészportré sorozatának ezen részében Simon Roland szerzőnkkel beszélgetünk: A szerző bemutatkozása: Dunaújvárosban születtem, jelenleg Pakson élek. Ha jellemeznem kellene magam, azt mondanám, hogy későn érő típusú személy vagyok, és ez a velem született tulajdonság az életem minden területén megmutatkozik. Felnőtt fejjel kezdtem el az irodalmi pályafutásomat. Gyerekként és kamaszként még nem gondoltam, hogy egyszer […]

Posted by
Posted in

Seholsincs úr és az élet értelme

Nyul-Donka Balázs Seholsincs úr és az élet értelme Seholsincs úr mindig is fogékony volt erre a kérdésre. Mármint arra, hogy mi is az élet értelme. A bölcsesség forrására szomjúhozott. Elolvasta nagyon okos emberek nagyon okos könyveit, aztán elolvasta nagyon bölcs emberek nagyon bölcs könyveit, aztán elolvasta az összes filozófusok összes könyveit, majd Isten igéjének az […]

Posted by
Posted in

A Hold árnyéka

1. Nos, igen. Nem szeretem a nappalt. Nem takar, túl sok minden látszik belőlem. Ne gondolj nagy dologra: hosszú, egyenes fekete haj, és sötétkék szemek, amihez egy pisze orr és egy oldalra fésült frufru társul. Viszonylag csinos, átlagos magasságú gyerkőc vagyok. Elvileg amiért mindenki utál, az a szemem. Szerintük ölni tudnék vele, túl sokat mond, […]

Posted by
Posted in

Emlék morzsák.

Emlékmorzsák.         Régi utakon…     Valamikor évtizedekkel ezelőtt Miskolc és , Kál-Kápolnánál  átszállással  Recsk vasút állomásig szinte betéve tudta Zsóka a menetrendet. Az állomásokat. Onnan a busz indulást már nem annyira Parádfürdő irányába. A bányabejárónál mindég leszállt.  Recsk és a bánya volt a két úti cél. A faluban  lakott a szoros […]

Posted by
Posted in

A csodacipő

Márta imádott repülni, de most nehéz volt a szíve és izgatottan szorongatta kezében a levelet. Kinyitotta és vagy századszor olvasta a Meghívót. Karcsi bácsi 50 éves sikeres edzői tevékenységéért, nyugdíjba vonulása alkalmából az állami kitüntetés megünneplésére holnap este fogadást tartanak a Kempinsky szállodában, ahová őt is meghívják. Vajon Vera is eljön? – volt az első […]

Posted by
Posted in

Húsvét 2017. – pályázati eredmény – prózaírók

Húsvéti élő online műsorunkban több prózát is felolvastunk, melyek közül a legjobbnak M. Jósvai Éva Én is éppen úgy gondoltam… című alkotását ítéltük. Ezen az oldalon elolvashatók a húsvéti pályázatunkon sikeresen szerepelt prózai alkotások: M. Jósvai Éva: Én is éppen úgy gondoltam… A kicsiny, hegyek közé szorított falucskában már csak néhány tucat háznak volt lakója […]

Posted by
Posted in

Szilánkok 3.

3. SZERELMEM Budapest a gyönyörű nő. Kebleit Budán hordja. A Margitsziget, a gyönyörök kertje illatos. Harrisnyakötői a Lánchíd és a Szabadság-híd, amelyek a Kék Dunát, terpesztett combjait diszítik. Szoknyáját a Kis- és Nagykörút fodrozzák, ékkövek rajta az Országház, a Szent István Bazilika, a sok templom és múzeum. Óbuda, a királynék városa pecsételi meg karját, rajta […]

Posted by
Posted in

Szilánkok 2.

2. MACKÓS ISKOLA Azon az őszön lőttek. Tankok vonultak még Budán is. A tanítás szünetelt. A Mackós iskolában is. Januárban az osztályt: 9 főt, a többi disszidált, átirányították a Kissjánosba. Az értekezlet után, amikor ezt közölték velünk, hugommal leverten ballagtunk hazafelé a sötétedő utcán. Az antikvárium lépcsőjén egy öklömnyi narancssárga gombolyag didergett. Felvettük, párhetes kiscica […]

Posted by
Posted in

Szilánkok

CSERÉPKÁLYHA  Gyula bácsi sokat mondogatta: Budapesten 30-50 évenként mindig lőnek, ezért a lakásban kell legyen egy igazi kályha. Zsófi is így tett, amikor a Bazilika melletti utcában a bolgárkertészné 150 éves konyhájából és cselédszobájából az első otthonát kialakította. A félszobát is megvette hozzá, mert a sarokban egy romos cserépkályha árválkodott. Budapest legjobb kályhása rakta át. […]

Posted by
Posted in

Egy szellemesen megszerkesztett mese

Egyszer, egy veres pettyes gyermek fejbe vette, elmegy egy szeretett emberhez, s beletett rengeteg, eme egyed szerette eledelt  egy creelbe*. Ezekkel ment negyven percet, de egy teret szemelt, s letelepedett egy cseppet, nefelejcseket szedett, s nevetett. De elfelejtette, merre ment, mert elcsevegett egy rettenetes, fekete szerzettel, mely egyszerre megjelent. -Merre, merre te veres gyermek? Vereske […]