Az idő-óra rugóját valaki túl szorosra húzta, vagy a kerekei lettek túl nagynak alkotva, mert az előre haladása igencsak rohanó. Mintha nyeldesve lennének, oly észrevétlenül tűnnek el a hetek – az évekbe, évtizedekbe gyülekező – hónapokban. Nem tudom, feledékeny vagyok-e, vagy elégedetlen? De olyan az érzésem, hogy alig éltem, s az évek úgy futottak tova, […]

– Hogy tehetted ezt velem?! – sziszegi összeszorított fogakkal, indulattól remegő testtel. Ujjai kifehéredve markolják a mosdókagyló peremét, szertefoszlott álmok után kapnának, ám azok lassan, de biztosan elillanó füst módjára válnak semmivé a levegőben. A tehetetlen düh váltakozik benne a toporzékoló kétségbeeséssel. Nem érti. Egyszerűen fel nem foghatja, miért. Miért döntött így? Annyi év gyakorlás […]

– Ott vannak! Látod őket? – kérdezi nagyapa. – Hol? Te magasabb vagy, emelj fel! – ágaskodik Berci. – Akkor elijesztjük őket. – hajol le nevetve az öreg, és nagy lendületet véve emeli kisunokáját a borostyánnal benőtt kerítés pereme fölé. – Na? Most már látod? – Igen, igen! Ott vannak a szökőkút peremén, mosakszanak. Hogy […]

A hatalmas udvar teljesen megtelt emberekkel. Szülők, rokonok, ismerősök ácsorognak mindenhol, a füvön és a betonon nincs egy talpalatnyi hely sem. Különös június tizenötödike remeg a forró aszfalt fölött. A hőség ismeretlen holnapot tol maga előtt, felnőttes sóhajokra kényszeríti a várakozókat.  Változás kezdődik, súlyos, izgalmas változás, amely örökre lezárja a gyermekkort a benti fiatalok számára. […]

Egy kis ház áll a város főutcáján. Körülötte a világ már újkori, megszokott medrében folyik az élet, ifjú házasok mozgalmas napjaitól nyüzsögnek az udvarok, gyerekek születnek, az emberek hordozzák a mindennapok terheit. Nincs megállás, autók jönnek-mennek, dolga után siet mind, ki élő. A kis ház szinte évszázados, értékes emléket őriz. Egy hosszú élet emlékét, mely […]

A kocsi halkan suhan célja felé a reggeli ködben. Sietni kell, már megint nagy a késés, ha nem ér oda időben, most biztosan kirúgják. Ha éjjel nem kellett volna a gyerek ágya mellett ülnie arra várva, hogy csökkenjen a láza, most talán kipihentebb lenne, s nem volna olyan érzése, hogy a tejfehér ködben szitáló pára […]

    Rózsa Iván: Paradoxonok     Isteni trükk   Isten azzal hülyít minket, hogy van.   Semmi és valami   A semmi is valami a semmiben.   Lét, nemlét   A nem létező is létezik, ha Isten úgy akarja.   Sugallat   Isteni sugallatra rájöttem, hogy nincs Isten. Mármint a földi világban…   Dimenziók […]

Részlet a Házasodni minden áron c. elbeszélésből Abban az esztendőben a hegyek felől korai havazást hozott a szél a háromszéki tájakra. Szerencsére az emberek végeztek a betakarítással, az őszi szántáson is túl voltak már, csak néhol gubbasztottak a csűrben még nagy halom hántásra váró kukoricsacsövek. Bartáék épp vacsoráztak, amikor szerényen kopogtak az ajtón. – Édesanyám […]

A kis herceg a kígyómarás után kába fejjel tért magához kedves bolygóján. Körülnézett, rögtön eszébe jutottak vulkánjai és féltett rózsája. Vidáman sietett hozzá. Rózsája messziről piroslott, csak úgy sugárzott róla a szemrehányás: – Hogy tudtál ilyen hosszú időre magamra hagyni? Egy vihar majdnem kettémetszette a gyönge száram! – Hosszú időre? Hiszen siettem vissza hozzád! – […]