Rózsa Iván: Sátán fattyai bukása Isten erősebb Sátánnál. Ez a trend és ez lesz a rend. Sátán fattyai ezt még nem érzik, kitartanak gazdájuk, a Sátán mellett, mert ez eddig oly kifizetődő üzlet volt számukra. Pedig ez hülyeség! Elindult lassan egy folyamat, s a Földre száll immár a Mennyország. Csak az […]
Fiatalember vagyok, időnként már rám szólnak, miért hagyom meg az orrom alatt azt a bánatos pár fekete szálat, mert csak öregít és olyan bánatossá tesz. Már húsz éve a városban lakunk, és már megismertem távoli mesés helyeket, ahol több torony van, mint az én kis északi bányavárosomban, ahol csak a gyárkémények hágnák az eget, ha […]
B. Mester Éva az “Út a boldogsághoz” című pályázatunk kapcsán csatlakozott alkotóközösségünkhöz. A vele készült művészportréban megismerkedhetünk vele emberként és alkotóként is, cikkünkben pedig további képeket és információkat tudhatunk meg szerzőnkről, valamint elolvashatók a műsorban elhangzó alkotások is. Műsorvezető: Zsoldos Árpád, előadó: Kardos Katalin. Szerzői bemutatkozás: “Gazdagnak születtem, de ezt akkor még nem tudtam. Sokáig […]
Rózsa Iván: Az utolsó vacsora Az egykor fiatalok, ma már inkább középkorúak, vacsorához készülődtek. A soha nem volt demokraták, sokkal inkább autokraták, jókedvűek voltak: úgy érezték, megint jót zabálnak. Szövetséget kötöttek egy nagy, közös zabálásra. Bár a „közös” kicsit relatív kategória; ők közös, azaz közpénzből szerettek zabálni. Az utolsó, nagy, „közös” […]
Sovány, szemüveges kisfiú igyekszik megpakolt hátizsákkal a hátán a kanyargós úton felfelé. Cipeli a nehéz táskát, néha a kezében viszi, mikor megfárad egy kicsit megpihen – de nem sokat, hiszen a nagymama főztjének gondolatára hangosan kordul meg a gyomra, a nagypapával vívott sakkjátszmák felidézésekor pedig átjárja a kétely, eljön-e az az idő, mikor […]
A takaros falusi házikó kandallójában pattog a tűz, a tévé halkan szól a háttérben, a nagymama sálat horgol, a nagypapa újságot olvas, a lány pedig nyakig betakarózva ül egy fotelben és bámul maga elé. A regény mellette az asztalon, de túl hosszú volt az egyetemi félév, túl sokat kellett a könyveket forgatni, nem bírt […]
Volt egyszer egy kis falu a messzi hegyek között. Olyan kicsi volt, hogy csak egy utcája volt, ezért ennek az utcának még csak neve sem volt. Úgy különböztették meg a falubeliek, ki hol lakik, hogy az illetőnek az alvégen vagy a felvégen áll-e a háza. Dolgos, szorgalmas emberek laktak a faluban, annak mindkét végén, azonban […]
Rózsa Iván: Bölcselet, avagy viva Virginia! A bölcs férfiak bevallják maguknak és a világnak, hogy a nők bölcsebbek a férfiaknál. Mármint azok, akiket még férfiaknak lehet nevezni. Mármint azok, akiket még nőknek lehet nevezni. Isten mentse meg a világot a feminista amazonoktól! De nekünk férfiaknak, akik még azok maradtunk, el kell […]
2012 tavaszán több egymást követő napon láttam, hogy egyik kolléganőm ebédidőben fut lefelé a lépcsőn egy kis kosárkával. Mivel nagyon borús volt az arca, nem mertem megkérdezni, hogy hova fut és miért szomorú. Később megtudtam, nagy beteg a férje és már csak napjai vannak hátra. Teltek a hetek, a hónapok, és szerencsére még jó sokszor […]
Alapvetően művészalkat vagyok. Már 8 éves koromban városi színjátszókör tagja voltam, és első nyilvános szereplésem több száz néző előtt egy karácsonyváró műsorban, egy erdőben eltévedt, tűznél melegedő mackó alakítása volt. 9 éves koromban kezdtem el zongorázni, és mindenfajta előképzettség és fokozat nélkül egyedül megtanultam – a szomszéd néni zongoráján – Beethoven: Für Elise-t, majd előadtam […]
