Posted by
Posted in

Hajléktalan

Világ végének eleje vagy tán a széle, nem is tudom – ahol lakom. Viskóm egy széttépett ponyva kiszolgált rongya, bitorolom – abban lakom. Pislogva dűlök a priccsre, társam egy bögre, benne borom – vele lakom. Gyomromnak szüntelen éhe kiűz a térre, s a fájdalom: Mért így lakom?! Kiégett katlanom télre összerogy: vége! s én nem […]

Posted by
Posted in

A “boldog ember” boldogtalansága

(Móricz Zsigmond: A boldog ember c. műve alapján) Legénykorba’ minden jó vót! Buzgalom és virtus megvót! Osztán mire megvénűtem, boldogságom veszejtettem. Mer’ a világ zsebrehajló, sóvár, mint a kikoplalt ló. Így izenget, ilyenformán: nyútóckodni lassan-formán! Én a dógom jól végzettem, fődbirtokot is szerzettem. Mán meg kódusbotra jutok?! Mint asszonynép, búsulgatok… Gyermekem mind szóra hajló, feleségem […]

Posted by
Posted in

Csipi “tizesek” II.

Éva és Ádám öröksége   A boldog szerelem az emberpár csodálatos és varázslatos vágya a gyermekáldást várja teljesül életük álma Isten őket boldognak látja végtelen a nő és férfi párja.   Az árnyékvilág leple A gonosz színtelen köpönyegét soha ne vedd fel ha magadra öltöd ezt a fekete göncöt az ég szürke esőt öntöz e […]

Posted by
Posted in

Halál és szeretet

Ha bolyongó lélek volnék Nem szállnék virágról virágra, Világról világra, Siratóimmal összeforrnék   Ha bolyongó lélek volnék Időtlen térben nem várnék Tétlen, befogad-e új élet? Szeretteimre csókot szórnék   Ha bolyongó lélek volnék Bírhatatlan szenvedést Szelídre simogatnék, Altatódalt susognék   Ha bolyongó lélek volnék, Forgószéllel visszajönnék A napban tündökölve Sugarammal hozzád szólnék   Ha bolyongó […]

Posted by
Posted in

Alkony

Sötétbe burkolódzik a megkopott idő. Sápadt arcán vigadnak a ráncok. Tárt karjával nem hívja jövő, Búcsúznak az elfelejtett táncok. Válláról lerakja rég cipelt terheit. Görnyedt háttal magában üldögél. Emlékében őrzi zöldellő erdeit, Hosszú, barna haját ellepte a dér. Homályos tükréből rémülten néz vissza, Kupaknyi borát tán utoljára issza. Füleit hegyezi madarak hangjára, Hiába vár választ […]

Posted by
Posted in

Furcsa ez az idei nyár

Furcsa ez az idei nyár Feldúlt a természet, feldúlt az emberi lélek Tévútra futott mindenütt a jelen földi élet Az istentagadás nyugaton államvallássá vált A megkeresztelkedett bátor magyar meghátrált Naponta olvassák ezért ismét az Újszövetséget Könnyebben kialakíthatnának egy nemzeti egységet Mindez természetesen nem csak magyar jelenség Mert születnek sorban Soros hazugsággyárak A bűntudattól meggyötört felületes […]

Posted by
Posted in

Karantén alatt

Egy pénteki napon nagyjából a matekóra közepén bejött az igazgatónő az osztályterembe. Emlékszem jó idő volt ,a fiúk rendetlenkedtek az ablak mellett. Egy számítógép volt az igazgatónő kezében, szúrós pillantással mért körbe minket. Mindenki elhallgatott és várta, hogy megszólaljon. Nagy lendületet vett és ezt mondta:”Most egy rövid videót fogtok látni arról hogy ebben az időszakban […]

Posted by
Posted in

Kaladvágy

A fiú kis korában bejárta a falu határát,mindent tudni akart a nagyvilágról. 20 évesen eljutott más országba,Európa,majd Észak Amerika,végül kikötött,szó szerint,Ausztráliába, Megtanulta közben a nyelveket,magyaros kiejtésssel,meglátott egy benszülött lányt,felesége lett. Tengerpart,kertes ház,mint odahaza,egy nap a párja a gyermekekkel autóbalesetben meghalt,ő idős korában nem  szedett gyümölcsöt,virágot,édesanyja temetésére még el tudott utazni,de Bécsnél tovább nem vitte a […]

Posted by
Posted in

Bennem

Bennem béke van,csend kívül,belül a természet szeretet,bölcsesség,rend nincs bú és enyészet lassú lobogás,ősi mozdulatlanság kimért,gondos mozdulat rózsa vagyok,s fenyőág, megbocsátás,s tapintat, talán szent,sérthetetlen? a napok,s pillanatok örök, nincs rohanás,robaj, lassúságban ülök, bennem s köröttem a világ, minden  darabom: örök, köröttem sok virág,és szép élményeket gyűjtök örökké való,mi van bennem, s átadom a szeretetet, nyitott a […]

Posted by
Posted in

Háború és béke

Soha ne akard, mondta már annyi hang Kinek, ki belső hévtől hajtva Katonásdit játszva Álmában ölni indult, hogy legyen a vállán rang Hol fejszék suhognak, ott hull forgács is, Banalitás hullahegye Értelmetlen ifjú halál, Átmosott agy idegengyilkolásba visz Amíg lesz ember, lesz háború, Csupán az eszköz változik, Kő, nyílpuska, atom, sugár Emberi ösztöntől felhős az […]