Posted by
Posted in

Minden kis nesz

A régi kávédarálónk hangja dominál az egész konyhában. Mintha útépítés lenne a kis helyiségben, akkora morajjal van. A piritóból kiszöknek a kenyérszeletkék; s mire a törött ibrikből az utolsó fekete csepp is kigördül – bögrédbe – megérkezel. Erősen dörzsölöd a szemed, majd hármat pislogsz – sose tudom megmagyarázni, hogy ez nem allergia, csak reggeli csacskaság […]

Posted by
Posted in

Hány perc egy óra?

Megjegyzés: 2021 Húsvétján  hó volt Magyarországon. Hogz ez mennyire nem szokatlan, álljon itt ez a kis történet a múltból. Hány perc egy óra? A családi ebéd után Kornél és Irma alig várták, hogy végre haza érjenek. Egész héten kellemes tavaszi idő volt, úgy látták ideje, hogy összeállítsák a tavaszi túratervüket. Órákon keresztül folyt a tervezés, […]

Posted by
Posted in

Ölelj Te lány!

  Mitiner Mária Ölelj te lány! Ölelj te lány! Szédülnöm kell. Karod puhán körül ölel. Forogj világ! Szédülnöm kell. Kristály csókod égbe emel.   Ölelj te lány, tisztán szeress! Sok a mocsok, pőrén vezess! Hunyd be szemed, tisztán szeress! Nem könnyezünk, lágyan nevess!   Ölelj te lány! Hagy pusztuljak. Ne nyiss ajtót, ha kopognak! Tűz […]

Posted by
Posted in

Csodáld meg a csillagokat

Mitiner Mária   Csodáld meg a csillagokat   Csodáld meg a csillagokat ezüstfénnyel szórt éjjelen, mikor álmot sző rád a hold érezd,hogy itt vagy énvelem.   Csodáld meg a csillagokat, ahogy ezer szempár kacsint, sötétlő éj illatában az én szemem szikrája mind.   Csodáld meg a csillagokat, égi dalban halld a csendet, hajnalcsillag kötényébe csókot, […]

Posted by
Posted in

Csók lennék

Mitiner Mária   Csók lennék   Csók lennék cuppanós, édes gyermek arcon, rápuszilnám a fényt, óvja mikor alszom.   Csók lennék zamatos, férfi konok száján, mosolyt varázsolnék, szívem,lelkem adnám.   Csók lennék mámoros, szerető méz ajkán, asszonyi vágyamat hozzá igazítván.   Csók lennék búcsúzó, fénytelen szempáron, emlékképeimet könnyeimbe mártom.  

Posted by
Posted in

Búcsú egy atyától

Egyszer el kell engedni egymás kezét Az élet véges törékenységében Hisz ismertük az élet természetét, A maga önkényes jellegét   De a lehetőség karnyújtásnyira, Amelyben fűszer csipetnyi halál, Belefordítja arcom a sírba, Hol nyugszol, mikor körülállunk kínan   Már érzem, mint valós lehetőséget, Hogy egyszer örökre itt hagysz mindent, És örök gyermeki kérdéseket Szám, s […]

Posted by
Posted in

Kikelet

Mitiner Mária Kikelet   Friss  kikelet korán ébredt, mint egy asszony,olyan érett.   Kelyhét kibontja száz virág, madár sereg tavaszt kiált.   Trillázásuk telet seper, viszi messze patak meder.   Hegy visszhangja ismételi, üde tavaszt így hirdeti.   Kacsingató, kék felhőben zsongó tavasz csókja röppen.   Napsugárban kacagó kéj, buja,édes szerelmet kér.  

Posted by
Posted in

Tavasz váró

Mitiner Mária Tavasz váró   Jő a tavasz, itt kopogtat, dobd el a tavalyi kopottat. Vetkőzz,vedd fel  új ruhád! A tavalyi árcédulát dobd messzire,ne is lásd, látott az már egyet s mást.   Kabátodat vigye hűs szél, hagyd benne amit felednél. Kalapodat pakold színig, sétálj ki a Zagyva hídig, szórd a vízbe, számolj tízig, fájdalmadból […]

Posted by
Posted in

Leszek…

Mitiner Mária Leszek…   Leszek a csillagod, leszek a holdad, leszek az illatod mely beléd olvad,   leszek a felhő, leszek izzó napod, leszek a szellő, mi énekli dalod,   leszek néma titkod, a csend én leszek, leszek ami tiltott, vesszek el benned!   Leszek  lakatod, kulcsod nyitja záram, édes zamatod leszek, csókos szádban,   […]

Posted by
Posted in

Sírba vitt kölcsön

    Gyermeki kötelességtudattól hajtva gyalogoltam az ABC felé, zsebemben azzal a pénzösszeggel, amellyel anyám indított útnak, hogy vásároljak be a kezembe nyomott cetlire felírt élelmiszerekből. Tizenhét éves voltam ekkor, felszabadult, álmodozó, és még teljesen tehermentes. Szűrt napfényes októberi délután volt, már hűvös szelek hasítottak és sikítottak. A sorompónál, mint ahogy már több ízben is, […]