Világ végének eleje vagy tán a széle, nem is tudom – ahol lakom. Viskóm egy széttépett ponyva kiszolgált rongya, bitorolom – abban lakom. Pislogva dűlök a priccsre, társam egy bögre, benne borom – vele lakom. Gyomromnak szüntelen éhe kiűz a térre, s a fájdalom: Mért így lakom?! Kiégett katlanom télre összerogy: vége! s én nem […]
(Móricz Zsigmond: A boldog ember c. műve alapján) Legénykorba’ minden jó vót! Buzgalom és virtus megvót! Osztán mire megvénűtem, boldogságom veszejtettem. Mer’ a világ zsebrehajló, sóvár, mint a kikoplalt ló. Így izenget, ilyenformán: nyútóckodni lassan-formán! Én a dógom jól végzettem, fődbirtokot is szerzettem. Mán meg kódusbotra jutok?! Mint asszonynép, búsulgatok… Gyermekem mind szóra hajló, feleségem […]
Éva és Ádám öröksége A boldog szerelem az emberpár csodálatos és varázslatos vágya a gyermekáldást várja teljesül életük álma Isten őket boldognak látja végtelen a nő és férfi párja. Az árnyékvilág leple A gonosz színtelen köpönyegét soha ne vedd fel ha magadra öltöd ezt a fekete göncöt az ég szürke esőt öntöz e […]
Ha bolyongó lélek volnék Nem szállnék virágról virágra, Világról világra, Siratóimmal összeforrnék Ha bolyongó lélek volnék Időtlen térben nem várnék Tétlen, befogad-e új élet? Szeretteimre csókot szórnék Ha bolyongó lélek volnék Bírhatatlan szenvedést Szelídre simogatnék, Altatódalt susognék Ha bolyongó lélek volnék, Forgószéllel visszajönnék A napban tündökölve Sugarammal hozzád szólnék Ha bolyongó […]
Sötétbe burkolódzik a megkopott idő. Sápadt arcán vigadnak a ráncok. Tárt karjával nem hívja jövő, Búcsúznak az elfelejtett táncok. Válláról lerakja rég cipelt terheit. Görnyedt háttal magában üldögél. Emlékében őrzi zöldellő erdeit, Hosszú, barna haját ellepte a dér. Homályos tükréből rémülten néz vissza, Kupaknyi borát tán utoljára issza. Füleit hegyezi madarak hangjára, Hiába vár választ […]
Furcsa ez az idei nyár Feldúlt a természet, feldúlt az emberi lélek Tévútra futott mindenütt a jelen földi élet Az istentagadás nyugaton államvallássá vált A megkeresztelkedett bátor magyar meghátrált Naponta olvassák ezért ismét az Újszövetséget Könnyebben kialakíthatnának egy nemzeti egységet Mindez természetesen nem csak magyar jelenség Mert születnek sorban Soros hazugsággyárak A bűntudattól meggyötört felületes […]
Egy pénteki napon nagyjából a matekóra közepén bejött az igazgatónő az osztályterembe. Emlékszem jó idő volt ,a fiúk rendetlenkedtek az ablak mellett. Egy számítógép volt az igazgatónő kezében, szúrós pillantással mért körbe minket. Mindenki elhallgatott és várta, hogy megszólaljon. Nagy lendületet vett és ezt mondta:”Most egy rövid videót fogtok látni arról hogy ebben az időszakban […]
A fiú kis korában bejárta a falu határát,mindent tudni akart a nagyvilágról. 20 évesen eljutott más országba,Európa,majd Észak Amerika,végül kikötött,szó szerint,Ausztráliába, Megtanulta közben a nyelveket,magyaros kiejtésssel,meglátott egy benszülött lányt,felesége lett. Tengerpart,kertes ház,mint odahaza,egy nap a párja a gyermekekkel autóbalesetben meghalt,ő idős korában nem szedett gyümölcsöt,virágot,édesanyja temetésére még el tudott utazni,de Bécsnél tovább nem vitte a […]
Bennem béke van,csend kívül,belül a természet szeretet,bölcsesség,rend nincs bú és enyészet lassú lobogás,ősi mozdulatlanság kimért,gondos mozdulat rózsa vagyok,s fenyőág, megbocsátás,s tapintat, talán szent,sérthetetlen? a napok,s pillanatok örök, nincs rohanás,robaj, lassúságban ülök, bennem s köröttem a világ, minden darabom: örök, köröttem sok virág,és szép élményeket gyűjtök örökké való,mi van bennem, s átadom a szeretetet, nyitott a […]
Soha ne akard, mondta már annyi hang Kinek, ki belső hévtől hajtva Katonásdit játszva Álmában ölni indult, hogy legyen a vállán rang Hol fejszék suhognak, ott hull forgács is, Banalitás hullahegye Értelmetlen ifjú halál, Átmosott agy idegengyilkolásba visz Amíg lesz ember, lesz háború, Csupán az eszköz változik, Kő, nyílpuska, atom, sugár Emberi ösztöntől felhős az […]
