Csak egy szál virág az emberi élet A jó földet az Isten adta minden teremtménynek Ide várja vissza,ha földi útjai végetérnek Az anya méhében ,mint egy szál a pipacstengerben Édes álmokat szül az izgatott szülőben Látja dicsőségben, karrier fényében Az aranyborjú tálcáján celeb-képében Ám alig lát benne unokáknak sorát Inkább az életnek könnyebbik oldalát Ritkán […]

Búcsú a magyar himnusztól. Ha parancsszóra megszünnek a nemzeti határok Ha büntetendővé válnak a keresztény vallások Ha uralkodó eszmévé válik a liberális álom Kiforditva erkölcséből csak az embertelenséget látom : Az erősebb eltaposhatja a gyengébbet Hogy végleg meggyilkolják a nemzeti létet Ezért búcsút inthetünk a magyar himnusznak

A föld mélyében (is) tűz dohog, míg békésen termi kenyerünk. * Égig érő fa koronáján csillagok – álmot sző a csend. * Fényes tó partján némán bámul a béka – bűvöli a hold. * Kései virágzás – a természet ábrándja – csak szemnek való. * Hallod? Magányod kertjében egy madár most csak neked dalol. * […]

Ne háboruzz. Az irigység mételye vitte Kaint a gyilkosságba S szellemisége kiáramlott az egész világba Az irigységnek a hatalomvágy az első szülöttje Hogy a másiknak ő lehessen a legyőzője Az önzés, a birtoklás vágya csak olaj a tűzre A világot beborító fegyverarzenál ezt fűszerezte Az egymást követő századok megszülték a gyűlöletet A hazugságot, a rágalmat,s […]

Viharos szelek Viharos szelek emésztik lelkemet Mert báránybőrbe bújt janicsárok terelgetnek Gyilkos bagolyszemekkel hypnotizálnak És lelki árvizekkel terrorizálnak Megkaparintották az ENSZ bársonyszékeit Ránk erőltetnék a multikulti érveit Ólomfalat vonnának szabadságunk lezárására Köteleznének számtalan migráns befogadására. A hit pajzsaként véd minket külügyminiszterünk S mögéje felsorakozik bátor országgyűlésünk Búcsút kell intenünk a világszervezetnek Mert már ellent tudunk […]

Séta a Margit Szigeten Hullámok közé zárt történelem Ha ma földjére lépsz elveszik a félelem Mely múlt századok hősi harcait idézik Vagy Margit önfeláldozását kisérik Bár teleszórták vendégcsalogató bálák Virágos kertjeit megkopaszitották A békés csend világát mára száműzték Mert ezt kivánta a legújabb nemzedék Talán a jeges tél idézi a múltját Az ősi romok akkor […]

Viszontlátásra Egy tiszta lélek hagyott cserben minket Távozása gyászba boritotta szeretteinket Léte hozzátartozott mindennapjainkhoz Csak a viszontlátás a remény a boldogságunkhoz A hitünk vezérelt földi vándorlásainkon Pedig mindenütt kyklopszok álltak utunkon A remény a mindennapi betevő kenyerünk Nehéz óráinkban mindig fogja kezünk A szeretet, mely felteszi éltünkre a koronát S ez biztositja a boldog viszontlátást.

  Régóta tudom, hogy nem én írom a verset. Valaki tollba mondja nekem, én meg leírom, aztán megdicsérnek, és megkérdezik, hogyan jutott eszembe ez a szép hasonlat. Csak úgy jött, mondom, nem is kellett rajta gondolkodnom. Jött, mint ködben a vonat, sötétben a fény, Jött, mint a hajnali zivatar villámaival és szélsöprűivel. Én meg csak […]

Dal a költészetről Hitvány káromló szavak szállnak az éterben Egyre hangosabbra hág bennem a szégyenérzetem Pedig szeretni kellene a teremtett világot Hogy a róla dalolóknak adhassunk virágot Megörökiteni az élet minden pillanatát Dicsérni ami szép, ami jó s kritizálni minden hibát De mindezt hassa át a jobbitás szándéka Ez legyen a költészet örökös vágya Tiszta […]

Dal a természertől. Millió parányi hangya áll csatasorban Hogy napi betevőjét megkaparinthassa A szivárvány szineiben él a természet A nap sugarai rajzolnak fény és árnyképet Egyik pólusa a csend, mit gyakran elnyel az élet A másik pólus, mikor katasztrófáktól megremeg belé Mely gyakran gyors léptekkel halad a vad kifejlet felé Ismerd meg szépségét, éltének minden […]