A hála szavaival. Sűrű erdő közepében Egy csendes kis tisztás van pihenőben Bármilyen front tör nyugalmára Védi őt az összekapaszkodó fák koronája Pacsirta hangjára ébred a hajnal A harmatos fű, mint az éjszaka könnyei Csillognak,mint az életünknek fényei Létem sűrüjében védett pihenőhelyem Az Úr által ajándékozott drága feleségem Hála övezze minden lépését Pedig semmi sem […]

Egy igaz magyar orvos halálára! Az ősz beköszönte mindig a búcsúzás gondolatával jár A gondolat bennünk él, de nem ember tervezte eseményekkel Velünk születik, halálunkkal távozik A paradicsomban, az eredendő bűntől származik Az Úr azonban gondoskodott rólunk Hogy időnként igaz embert küld a világba, Ki ártatlanságunk visszanyerését táplálja Kinek erényei feledtetik gyarlóságait S nem pazarolta […]

Akit ittfelejtett a Jóisten ! Szorit az idő, fogynak napjaim Naptáramra tekintve tapogatom ráncaim Szorongva hajtom álomra fejemet Napom zárása elveszi kedvemet Aztán hirtelen Édesanyámra gondolok Mosolygó szivemmel az Istenhez fordulok Uram-teremtőm 103 éves lesz a drágám Mennyi terhet viselhetett eddig is a hátán Túlélte családjával a nagy világégést 56 tól hordozta szeretteiért az aggódást […]

Félhomály   Kialudtak a fények, az egész város sötét, asztalomon csak a gyertya és a monitor fénye ég. Azt mondják, a gyertya lángja meleget ád, lelkedet melengeti, ha bánt a magány.   Künn zuhog az eső, dézsából öntik, bent a lakás melege vár, szemed fátylában megcsillan a gyertya lángja, rádnehezedik a félhomály.   Az eső […]

Hit Életednek értelmét mondd, megtaláltad? Érzését szívednek valaki valaha kitalálta? Szépségét a világnak mind észrevetted, s rideg közegben magadban mindezt eltemetted?.   Sokáig nevettél, szaladtál, sziklákat görgettél mint Szüszüphosz, megoldani mások baját, s mikor terhessé vált az élet, nincs, ki gondoljon Rád.   Mások terhét meddig cipeled még? Van-e még hited, hogy befejezd itt még […]

Csillagdal   Csillag, csillagfény! Mást ígér, nem a napot, de az eget, égen túli gyötrelmeket.   Csillagom, holdas éj! Ne ígérj! Csak magadat, tenmagadat, hajnali virradat.   Szivárvány, fénytörés, záporba toluló napsütés. Csalogat, hiteget, játékos kedvű földi istened.   Villámlás, mennydörgés, haragvó istenség, az égi kovács a vasat üti, ereje izmait feszíti.   A tüzes […]

Elefántcsont   Látod? Ott fenn! Azt a fehéret? Látom, nézem, nyújtom karom, de nem ér fel.   Milyen fehér! Miből készült? Hóból vagy tejszínhabból? Nem gyermekem, elefántagyarból.   S miért van oly messze? Karom nem éri el sosem, de még a hangom sem, hallja senki  ott fenn.   Sikítsak, Anyám? A gondunk oly sok már. […]

Tánc   Mozdulat látványa test ívének varázsa, beszédet pótló.   Gerinc ívelése, izmok feszülése, Pörgés körbe-körbe.   Emelés és ugrás, magával ragad a tánc, piruett, pa-des des.   Tü-tü és balettcipő, műfaj, könnyednek tűnő, embert próbáló.   csontjaid könnyedek, nem könnyű emelni tested, ívelt ugrásnál.   Lehetnél madár, szállhatnál mezőkön át a végtelenbe.   Nem […]

Dér   Csendben megtelepszik a rét fűszálain a kelő nap csillogó fényében, harmattá válik, mire felkelsz, s reggel nyújtózol szobád melegében. Nem látod már, mire a nap felkúszik az égre, s   felengedett a fagyhatárról a föld éjjeli dermedtsége.   Tavasz, ősz, kora tél hibernált természete: mintha minden félálomban lenne, majd hirtelen ébredne. Hajnali háromkor még […]

Tűzmadár   Égő tűz színe a tollad. Felborzolta a dac, a bántás, a harag, amit akkor éreztél, mikor a sértés metsző élét torkodnak szegezték, s belül fájt és szíved hasította ketté az álnokság, mit veled szemben tettek. Szóval-tettel megköveztek olyanért, amit el sem követtél. Tűzmadár! Vörös-e már a tollad? Felszállsz-e a magas toronyba?   Hangod […]