Latzkó Andor: A dzsinn (Andreas Latzko: Der Dschinni) „Te nevetsz?! … Ne nevess, Sahib! Könyörgöm, ne nevess! Soha nem tudni, talán ez a fél kókuszdióhéj, odaát: egy minket figyelő kis dzsinn üstöke? Miért akarod a Te hű szolgádat, Hassant odadobni a haragjának? Még csak rövid ideje élsz az országunkban…” A fiatal, angol mérnök kelleténél hangosabb, […]
Latzkó Andor: A kettős hazafi (Andreas Latzko: Der Doppelpatriot) Theophil Banner egy határőr fiaként jött a világra. Szülőháza előtt sorompó állt: ennek egyik oldalát vörösre, a másikat feketére festették. A határjelzőtől jobbra és balra elnyúló két királyságot az egyszerűség kedvéért nevezzük vörös és fekete országnak! Nos, úgy esett, hogy határvita robbant ki ezen két ország […]
Valami mindig hiányzik Hiányzik a csend, zajos ez a világ Hiányzik a béke, ó, jönne, jönne már! Hiányzik a gyerek, hiányzik, hogy játszik Hiányzik a nevetés, mely kacagássá válik… Hiányzik, ó, hogy hiányzik A lépése, a dobogás Mellyel lejött a lépcsőn S máris mondta, mondta már… Hogy anya, ez, meg az…és így meg így Ne […]
Szohner Gabriella: Átkönyörgött évek 4. Amióta kicsit többet evett és ivott, Róza tudata fokozatosan visszatért a valóságba. Amíg ő a saját, elsötétült világában élt, a családban súlyos változások történtek. Fel sem fogta, észre sem vette. Papának felmondtak a cégnél. Minden reggel elment otthonról, Mama tudta csak, hogy már régen nem a munkahelyére jár. Nem gyógyult […]
A költői pályázaton elismerést, oklevelet kapott versem. Valami… Valami réges-régi, Mi fájdalmasan érint, Hatalmába kerített, S nem enged Csak szorít, húz és tart Űz, ver és hajt… Én jövök, megyek és állok… Magamban kiáltok- Levegőt! Ujjaimban újra érzem A mágneses erőt S mint jó bolond, Futok… Előre, hátra és tova… Aztán némán állok Hangosan kiáltok […]
A halászmacska elnevezést az Ozone Netwörkön hallottam először, és nekem rögtön a mi cirmosunk: Berci jutott eszembe. Persze megnéztem a bejátszást, és láttam hogy egy nagyon ritka és nemes állatról van szó, aki nagyszerűen úszik, és főként hallal táplálkozik, de nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy ezt a jelzőt mi már legalább két éve használjuk […]
Fekete kavicsok fekete kavicsok kényesek a lemenő nap tüzében lecsiszolta őket a végtelen víz a homok és az idők rejtjele tűzhányók maradványa fényes egyveleg gyémánt szerű képzelet csiszolódunk mi is emberi példányok simulunk, szétválunk lapulunk és mélázunk tüskéinket koptatja a mindennapi kegyelem… Lédikó 2018.
Moslékzabálók A falu végén az erdő szélén Árván áll a kicsi házunk Ha néha vendéget, vagy barátot várunk Tisztára kitakaritjuk, s a kapuban állunk A disznóinkat is az ólba zárjuk Vagy kiengedjük a mezőre Erkölcsösek,mert meleg nincs közötte Az Únió tiltását gyakran megszegjük Régi helyről moslékot nem veszünk Ezért új helyet kellett keresnünk Falunk másik […]
Szeptemberi este Balaton szagú ez az est egy-egy levél megrezzen és alá hull a mélységbe haldoklik a nyár a tüzes, a forró, az éltető itt az ősz zizzen a láb az avaron a nap éppen lebukott narancsos ruhába tündökölt most az ősznek öltözött pántos ruhájat ledobta reggelre majd kimossa a hullámok tengere Balaton szagú ez […]
Irén kisasszony Flóra- kiáltotta Irén kisasszony álmos hangon, miközben meghúzta a feje bal oldalán függő bojtos végű zsinórt. A halk csengőszó a szobalánynak szólt, aki majd a reggelit is felszolgálja. De addig is van még idő a nyújtózkodásra, a lassú ébredésre. Halk kopogás után fürgén lépett be Flóra a szobába kezében a reggeliző tálcával és […]
