Nagyot akarnak harapni a húsomból. Hogy mi a tétje a képviselő választásnak ? Hogy mi az origója az összecsapásnak ? A lezárult 77 évem betéve tudja Múltunk,hitem, erkölcsi értékitéletem Magára hagyott családom,s nemzetem A Globalizált,országhatárok nélküli világ Nagybőjti bánat helyett golgotai csúfság Szoritott fogakkal készülj a végső csatára Ha veszitünk csendben várjunk a halálra.

Távolban egy fehér vitorla Távolban egy fehér vitorla a partokat nyaldossa Csak távol tőlünk, minek neve Ausztrália Két kislány integet felénk mosolyra hangolva Egy vágyam kisért, hogy még éltemben láthassam Jó hirek érkeztek, mely megdobogtatta szivemet A vitorlát a szél a nyáron hazai vizekre készül repiteni Ezzel fáradt éltemet biztosan sikerül megédesiteni

Három virágszál Gergő fiam vállát súlyos teher nyomja Három gyermekének valamennyi gondja A nagyszülők nélkül minden összegabalyodna Ám az anyai gondoskodást mindez nem pótolja Gergő mindent elkövet hogy a gyermek-vágyakat biztositsa Művész-munkája minőségét sajnos ezzel lerontja Látva apjuknak nehéz mindennapi fáradozását A három virágszál majd ha kinyitja rózsabimbóját Meghozza gyümölcsét dús lére eresztve Hogy Édesapjuknak […]

Zúg az éji bogár. Átok ült fejemre, fülzúgást mimelve Mely emberi méltóságom, s túrelmem elvette Közben rendre teszem a dolgomat, S beszedem az előirt gyógyszer adagomat Várom a hatását, a gyógyszerelés áldását Jó oldala is van a szenvedéseimnek Végszavát sem hallom a zavaros ellenzéknek Felkészülve várom az Úrnak döntését Nem kell megoldanom a választás rejtélyét

Földindulás Robog a világ a végzete felé Hiába készülnek a fák-virágok az újraébredésre Minden boldogság a Földön Hazug ábrándnak tűnik A békétlenség az acsarkodás csak nem szűnik Lábunk az inditógombon áll Auráját a vésznek már érezzük Mert egyre csak nehezebben lélegzünk Kifogy az oxigén az életterünkből Mert egyre távolodunk teremtő Istenünktől.

Fülzúgásban! Talán az Úr azért büntet fülzúgással Hogy ne halljam az áskálódást a politikában Terelje figyelmem békésebb vizekre Ne kapcsolhassam a rádiót a megalázó hirekre Meghallom-e még egyszer a csend nyugalmát Mely száműzi tőlem az ádáz politikát

Két kicsi Unokám! Mennyi kell a boldogsághoz? Egymásra mászó, mosolyban ölelkező két kicsi apróság Papa,-szól a telefonba, mikor jössz Budakeszire Hozzál kis autót, csokit kéri a nagyobbik nevetve

Családom körében Kopott testtel, de nyitott szivvel és lélekkel Ünnepi ebédre gyűltünk koszorúba Az alkalom kettős születésnap megünneplése Melynek megnyilvánulása a szeretet ölelése Ezért érdemes élni,ezért érdemes munkálkodni Életünk emlékkönyvében örökre megmaradni

Királycsinálók. Lázas izgalom a nemzet bal-páholyában Mert a prológus nem volt igazán sikeres Pedig vágni lehetett a kannabisz füstkarikákat Ám hiába kergettek hamis ábrándokat Mert sehogy sem sikerült a királycsinálás A koronát saját fejükre helyeznék De szellemtársuk ebben megütköznék Új taktikához kellett folyamodniuk Igy született soraikban számtalan királyuk

Mikor a hazugságot az oltárra emelik. A hazugság lett a legnagyobb erény az ellenzéki politikában Egymást túllicitálva ezzel előnyre számitanak a választásban Hiába dörgölöd a tényeket az orruk alá Mefisztói mosollyal lesöprik azt az asztalról Hazug nyilatkozatot húznak elő kiforditott kabátjukból Meghamisitják a média minden dokumentumát Hogy megtévesszék a választók tisztán látását