Jóslat   Cinnemastaka sorsa érje azt, ki oly kegyetlenségekre képes, mely a tudást az ostobaság oltárán áldozza fel, s az igazért harcolni nem mer. Hátulról támad, szemedbe nem néz, s egyetlen mérce számára a hatalom és a pénz.  Magát mázsával, igaz embert centire mér, s a valót élesen látót némaságra, s Lilliputba száműzetésre ítél; a […]

Albatrosz   Messze, távol, hová vitorlád elhajtottad, keresed utad a tengeren. El nem érhető a horizont, s nincs mihez igazítsd a hajókereket. Keresed az égen a pontot, mihez igazodj, de csak a Nap tűz szemedbe a felhőtlen égről, s hajód imbolyog.   Mihez igazodj? Merre tarts? Hol a kikötő, melybe hajódat Isten vezérelheti? Hé, kapitány! […]

Az idő kerekén   Utazol utadon, hajtod lovadat. Húzatod szekered, gördül szekered kereke. Tudod, merre tartasz?   Ostorod kezedben, lovadat verni nincs értelme, fejvesztve vágtázni, rohanni minek, s nincs is hová.   Kikötnéd lovadat, fáradt és tikkadt vagy, lovad abrakoltatnád. Csak nincs kivel.   Felégett mezsgye és istálló, Fejedet a pusztában álomra hajtod, lovadat kikötötted, […]

Európa   Európa! Van-e tengered? Szülsz-e még gyermeket? Építed vagy rombolod-e házad? Nevezed-e otthonod hazának? Európa! Van-e saját néped? S bebocsáttatik-e kapudon az idegen, ha alamizsnát kérne? Európa! Van-e kikötőd? S ha előre tekintesz: látod-e a jövőt?   … vagy nem tudod, mit akarsz, idődet leköti majd a harc, mely országaidon belül zajlik, s kiáltás, […]

Dér   Csendben megtelepszik a rét fűszálain a kelő nap csillogó fényében, harmattá válik, mire felkelsz, s reggel nyújtózol szobád melegében. Nem látod már, mire a nap felkúszik az égre, s   felengedett a fagyhatárról a föld éjjeli dermedtsége.   Tavasz, ősz, kora tél hibernált természete: mintha minden félálomban lenne, majd hirtelen ébredne. Hajnali háromkor még […]

Szemfödél   Fázol, amikor egyedüllét foglyaként éled életed, holttá váltan töltöd perceid, óráid, becsukott szemmel, takaród alatt a hideg szoba magányában. …nincs ki hívjon, mert máshol pezsegnek az idő rohanó másodpercei, ahogyan az óra mutatójának percegése is megállíthatatlan. …csak ha földhöz csapod! Akkor áll meg. Takaród melegít, átölel, s néhány órán át elhiteti veled, hogy […]

A remény   Csalfa, csalárd, csalfa, szende, mint a férfit tréfáló lány s asszony szerelme, illanó árny a lonc lombján egy álmot hozó, bódító nyári délután.   Álmot látsz: nőalak suhogó santung selyemben, karján mosolygó, pufók kisdeddel, kezében aranyló szőlőfürtöt kínál.   Nyújtja feléd: ’Kérsz-e szívem? Édes, mint a méz!’ S a tikkasztó hőségben álmodban […]

Kereszt   Hátadra vetted sorsod minden kínját, utadat megkezdted, hátra nem fordultál. Kiáltoztak feléd, köptek is utánad százan, de nem vettél tudomást róla, ha sokan meg is aláztak.   Homlokodról a verítéket kendővel letörölték, nem nézted kitől kaptad, kínod enyhét miért enyhítették, egy percre megálltál, nem érezted a fájdalmat, s azt sem, mikor töviskoszorúval megkoronáztak. […]

A magyar Valentin   Szeret – nem szeret, szeret – nem szeret, szeret. Mily öröm és élvezet, hogy kegyed szerelmének címzettje én vagyok! Vagy mégsem? Óh, ne hagyjon tévedésben, s tévelyegnem az asszonyi nemben s kétségek között. Nem szeret – szeret, nem szeret – szeret, nem szeret! Óh, nagy a baj s a keserűség, s […]

Az asszony és a macska A valót írom, mindig a valót írom. Ez a történet is megesett valamikor, lényegtelen, hogy mikor. Lehet, hogy sokunkkal megtörtént, csak éppen engem csókolt homlokon a múzsa, hogy a tollam végére tűzzem, nem pántlikaként, hanem csak úgy, hogy a búmat, bánatomat feledjem. Ahogyan az asszonyt is a macskája mentette meg […]