Posted by
Posted in

A negyvenedik napon

      Negyvenedik nap. Mint a harminckilencedik? Álmomban szabadon. Nehéz reggeli ébredés. Komor idő, hangulat kétszázharminc fekvőtámasszal ellensúlyozva. Rádió. Petőfi. „Maradj otthon!” nóták. Hírek. Vírushelyzet. Romlik? Javul? Nem mondják. Akkor később. Javult. Remény. Reggeli. Két falat között: „Egyetlen magyar sincs egyedül”.  Távoktatás. Osztályok sorban: PPT, teszt-, feladatlap. Kilenc percnyi ebéd. Gyomrom tiltakozik. Első a […]

Posted by
Posted in

Ilyen a szerelem…

A szerelemről kéne írni… Hogy milyen, milyen is a szerelem? Mert elért – bizony! – engem is! Úgyhogy tudom, milyen. Mégis… hogyan is magyarázzam? Olyan, nekem olyan… olyan, mint a házi rétes. Nnna, és hogy az milyen? Óóóóó, az …hmmm… finom. Nagyon, nagyon finom!!! Utánozhatatlanul finom… Először csak nézegeted: hogy néz ki? – Jóóól!! Mustrálgatod: […]

Posted by
Posted in

Minden miattad van

Olyan régen láttalak, s mégis, mint a Háttérhatalom meghatározod életem minden egyes napon.   Ahogyan a csillagok, melyeket látsz minden éjszakán, a Valami Ismeretlen Nagy Centrum körül keringenek,   úgy kering életem is messzi, vézna alakod körül. S amint megérkezik a Hold, a folyó azonnal megduzzad,   s nyújtózik az ég felé, reménykedik, hogy egyszer […]

Posted by
Posted in

Ünnep az udvarban

    Egy ünnep volt az egész, egy szertartás, amely évente egy alkalommal került megrendezésre, mint a karácsony, vagy egy születésnap, de mégis alapjaiban véve egészen más volt. Odakint került megrendezésre a nagyszülők háza mögötti udvarban, ahol már napokkal az esemény előtt elő voltak készítve a szükséges kellékek, úgymint a húsdaráló alkatrészek, gázrózsák és perzselők, […]

Posted by
Posted in

Erdei séta

Erdei séta Farkas kószál erdő mélyén kacsa tipeg tópart szélén kismadár leszáll  az ágra tűző nap süt a világra Árnyas fák közt, ahol megyek nem látszanak már a hegyek széttúrt a föld szerte széjjel vaddisznó járt itt az éjjel Úton szikkadt keréknyomok pár szúnyogot agyon nyomok, keringnek a fejem körül néhány talán korán örül Homlokomra […]

Posted by
Posted in

Világsirató

  2018 őszén, hallottam egy beszélgetést a Kossuth Rádióban, amelytől még a lélegzetem is elállt. A műsorvezető hölgy két mérnök-informatikussal, a mesterséges intelligencia fejlesztőivel beszélgetett a robotika jelenéről és jövőjéről. A szakemberek elmesélték, hogy óriási léptekkel halad ez a ma már az élet szinte minden területén alkalmazható iparág(?). A műsorvezető egyre döbbentebben hallgatta őket, majd megkérdezte, […]

Posted by
Posted in

A keleti napszámos

  Áporodott csendben vár a munkáskéz A család jólétének keltetőjére Horgászbotot fogna ernyedt keze, Ám sötét erők szomjaznak vérére   Élelem, rezsi, számlák, gyermek Feladatot jelképező szavak, Tehetetlen, szánandó harcosok Szabadságunk határában börtönfalak   Felnőtt, felelősségteljes ember Jól felfogott érdekében elnyomott, Elhozná hazájába Itáliát Hol egy szikra erdőtüet okozott   Járna a keze a dohos […]

Posted by
Posted in

Jutalomcsont

Kis város, kis rendőrőrs, kisbeosztású rendőr, hatalmas Egó. Családunk többsége nem szimpatizál az Egóval, de ezt semmiért el nem árulnánk neki. Nyári hőség, punnyadnak a növények, aki teheti vízparton hűsöl. Az utcánk szinte üres. Kitárva az őrs ajtaja, kapuja. Ilyen melegben még az Egó is legszívesebben szenderegne egyet az ütött-kopott íróasztal mögött. Nem teheti, ügyeletben […]

Posted by
Posted in

Vers klub

Fülünket hegyezve ülünk a kis asztal körül, szívünk-lelkünk kitárva, s ha belekortyolunk a teánkba, máris elkövetünk egy szentségtörést, hisz K. Dorottya olvas fel épp.   Saját gondolatait önzetlen osztogatja, szavait hol felsorakoztatja, hol összeönti egy kupacba, majd csettintve, könnyedén – ami az ifjúság sajátja – mint szobrász a szobrot, versnek megformázza.   Ilyen egyszerűen. Neki […]

Posted by
Posted in

Könnyeim

Csak egy kósza könnycsepp, mi legördül arcomon, lassan nedves barázdát hagyva maga mögött. Had menjen, ha akar, én csendben hagyom, s már csak egy másodperc van két könnycsepp között.   Már nem látok tisztán, mosódott a kép, a könnyeimtől homályos a világ. Visszatartanám, de nem tudom miképp, már megállíthatatlan, átszakadt a gát.   Zaklatott szívemből […]