Lótuszülésben ülsz, és meditálsz. Fejed fölött aranyló glória. A jóság kötőereje ölel, zengő mantrád gyógyít távol, és közel. Hirdeted a szeretet teremtő erejét. Vallod, hogy mindenkiben mélyen rejtőzik az isteni önvaló. Csak befelé, belsőnkbe kell figyelni, mert a lélek a szív központjában található. Általad ráléptünk egy csodálatos útra, útmutatónk a Bhagavad Gíta. Köszönjük Mesterünk a […]
A költő önarcképe rímekbe szedett. A szobrász fából faragja, és bronzba önti az idő ráncait. A festő vásznán szivárványba borul az arcod, a zene szárnyán húrok közt kanyarog. Belém ivódott a jégarcképed. Szilánkjai hűvösen hevernek, ha csikorogva tapossuk emlékét a megfakult közegnek.
Arany Jánosra emlékezünk Egyáltalában, miért vagyunk depressziósok Miért verjük mellünket naphosszat Miért átkozzuk múltunkat, mikor felkel a nap Miért áztatjuk egyre könnycsatornáink Mikor megbuknak országos terveink s ábrándjaink Tán szószóló nélkül maradt nemzetünk Vagy úgy érezzük a világ összefogott ellenünk Pedig ha lapozgatom történelmünk lapjait Számtalan piros betüs ünnep jelzi napjait S micsoda nagyszerü eseményekkel […]
Kodály 50. Az emlékezés koszorúját tartom kezemben Pedig úgy érzem magam,mint egy üres veremben Mert akinek szólna a tiszteletadás, Hogy elment, olyan a jelenünk, mint egy üres lakás, Hol csak kutatunk, keresünk,s kiüresedett a lelkünk Mert megtört szivünkkel igaz magyart hiába keresünk Megtört szivünkkel, mert a szabadság hajnalán Darabokra hasadt megcsonkitott hazám Kodály volt az […]
Kalmár Évával még 2016-ban készítettünk egy beszélgetést a Skype segítségével. A hanganyagban az szerző alkotásait Kardos Katalin tolmácsolja. Kalmár Éva bemutatkozása: 2014 decemberében, az első vizsgaidőszakomban írtam meg első versemet mamámnak karácsonyra. Majd másnap apukámnak is írtam egyet. Mindkettő nagyon hosszú lett és persze személyes. A törődésről, a mindennapokról szólnak, arról hogy velük mennyivel szebb […]
Akinek életet adott, azt meg kell óvnia Az imént olvasottak hatására döbbenten ülök a szálloda teraszán, kezemben kedvenc újságom legutolsó számával. Előttem a medencében gyerekek lubickolnak önfeledten, kacagásuk és kiabálásuk messzire száll. Szüleik a medence partján a víz felé fordulva beszélgetnek, nehogy szem elől tévesszék csemetéjüket. Gondolataim visszatérnek az imént olvasott cikkhez: „Egy szőke […]
Kodályra emlékezünk Megjelent a hóvirág,s az ibolya kertünkben S látványa régi idők képeit idézték fel szememben S a gyermekkorom ismét felötlött emlékeimben A Margit templomot övező pipacstengerben Kószálva akkor temérdek álmot kergettem Kezeimmel önkéntelenül a szólmizálás jeleit kerestem Iskolánk kis kórusának gyakori szereplése Úgy tűnt mint a vidéki kultúra felfrissitése A háboru utáni élni akarás […]
Hova jutottunk. Sajnálom az elfecsérelt ifjuságom Amivel büszkélkedhetek, csupán a Családom A sors kegyét ki kellett volna használnom Isten áldását minduntalan meghálálnom Szégyen: elfogadtam a kétszinü világot Báránybőrbe bújva szedtem a virágot Ott kopogtattam, ahol nem kellett volna Keserü sóhajom most nem így dalolna Körbe-körbe lángnyelvek villogtak Miközben fúle is volt a puszta falaknak Sötét […]
Árcsó Ha az ember jó ösvényen jár Mindig és mindenütt barátokra talál Habár az ország bezártságra itéltetett A Füredi Lelkekben tavasz lengedezett Ha kerestél, mindig kincsre leltél Mit ,ha nem vigyáztál könnyen elvesztettél Csak nyitott szemmel , s füllel kellett járnod A legnagyobb értékre így tudtál rátalálnod A szobrászat,s az irodalom karonfogva egymást Táplálta reményünk: […]
Mint préselt virágok Üldögélek itt, a Bakony bujdosó kis tündérének szoknyája szélén, a Gerence patak partján, az őszelő föl-fölragyogó, búcsúzkodó színei közt. A délutánba hajló nap rézsútos sugaraitól smaragdszín dalra kél a patakmenti pázsit, pedig olyat, inkább tavasszal énekelnek a rétek. Hatalmas éger lehetett egykor az a fa, amelynek korhadó rönkjén ülök. A közepe […]
