Mondschein Szonáta! Keskeny rés támadt bezárt szobám ablakának Hol a lenyugvó nap fáradt sugara utat keres magának Szeretne édes búcsút inteni a tovaillanó mának S szép jóéjszakát kiván az elcsendesedő hazának Godolataim messze – messze fényévekre járnak Hol csak angyalokkal s mézédes csókjaikkal találkoznak Az ég kertjében mindenütt piros rózsát találnak Illatuk az Úr figyelmét […]

A lakitelki sátor! Az idő múlásával emlékeim egyre csak egyre tolulnak Rossz döntéseim mulasztásaim gondolataimba nyomulnak Vidéki életem, változatos munkám a balatoni táj szinesitette A politika okozta egyre szürkülő világunk gyermekeim éltette A változás szele váratlanul, felkészületlenül érintett Nem mertem gondolni,hogy a kommunizmus bevégzett Hiányoztak a fővárosi ellenzéki megmozdulási jelzések Ez volt a nagy hátránya […]

Krisztust vagy Barabást? Megtört szivvel állok Krisztus feszülete alatt Múltidézés mellett jelenünk anakronizmusa maradt Mi megtörve a csendet, hatalmába ejti a lelket S a megtisztulás helyett,ez jelenti a terhet Mert nem engedi megtisztitani a lelkiismeretet Minduntalan keresztfákat szórnak utunkba Ha rágalmazást elutasitom: tüskét hintenek hajamba A gendervita a média forrongó katlanában Világszerte robbanófej a terroristák […]

Megszólalt az örömóda   II.   Üstdobként dübörög a szív! Ott áll szemben az ellen, Tartásán látod, harcba hív; Mérkőzni akar veled.   Érzed, hogy nem ő az, aki Az igazi ellenfél. Csúf álarca mögött lapít, Bujkál előled, mert fél.   A sárba-tiport szabadság Vergődik gúzsba kötve. Kiszabadítaná magát, Éretted menne ölre.   És ekkor […]

Ürességben mélán felém int merengő fényével tapint, szaval egy ismerős magány.   Hívására öltözik a talány, csillogó kedvével cicomál, fut, siet, liheg és rám talál.   Könnyet dagaszt a sóhajom. Hát az érzések néha ilyenek: borzolnak, ríkatnak, bár figyelek   A lélek pedig, mint egy tenger szelíd s vad, telve végtelennel rabul ejt, táplál, rúgkapál. […]

Szabadság,egyenlőség,testvériség Behúzódtam kuckóm árnyékos sarkába Váratlanul betört a tavasz a szobámba Levedlettem magamról téli pulóverem S izzadtságcseppek boritják ráncos tenyerem A Mátyáshegy csendesen szundikál Majd magába sziva a város porát kikandikál A budai hegyek téli szendergéséből S lassan zöldbe öltöző lágy öleléséből Kitárult a világ,kapui kinyiltak A tudós utitársak űrsétára hivnak Csak az első milliót […]

Válassz identitást, kedved szerint. Ha gyenge vagy, Ordasok marnak, Nem csak kart és lábat, De lelket is, Létezik az emberi állat, Tudat zsigert koncol, Kivet gyengét, Aláz identitást, A kor vakult tükrében, Gyilkol másság miatt. S, ki-ki miképpen teszi? Magában a gyenge, Tűri balsorsát, Brancsban műveli az aljas, Vérszomját csillapítva, A szervilis aláveti magát, MEGTAGADVA […]

Jó urak! Ott fenn a magosban, Gondoltok-e néha ránk? Adtok-e nékünk kegyelmet? Enyhet a hitre? Asztalotoknál kenyeret? Jó szót az elesettnek? Gondolatot a gondra? Szép magyar módra. Párbeszédet, Nem süket némaságot, Logikát amit régen látott, Tettet a közjóért, Hol nem a szerzés a mérték, Ott hol a juss mint szó, Szegénynek is kijár, Nem vagyunk […]

Jó Hamlet kit kísért apja szelleme, S, dán tengerpart fövenyén kóborol, Úgy látok legyőzöttet, Győztesen vesztest, Embert ki önmagával vív, Elmét mely jajongva kiált, Sötét eszme karmában, Milliók vágóhídra hajtva, Az übermensch zászlaja alatt, Nietzschétől a gondolat, A gyilkolás démonáig. Egy eszme nevében, Gyermek harcosok, S, a hely legyen Ruanda, Vagy wehrmacht a haláltánc, A […]