Találtam egy 45 évvel írt írásomat,úgy képzeltem egy blog mint újságíró írok,a fenti tárgyban,hetente. 20 évvel később  tényleg újságíró lettem,riportokat készítettem a helyi Két Hetes újság számára. Kicsit nosztalgia ez! Kikapós menyecskéknek:Egy erkölcsös éjszaka..Nyomozóknak.Magas szőke férfi,felemás cipőben. Csempészeknek.A határ  közel van,színes,szélesvásznú.lt Postásoknak.Az elveszett levelek.Új japán film a kereskedőknek.Minden eladó.Gondoltak a rendezők az aranyásókra,itt A Sárga […]

Világállam Kinyiltak a tébolydák kapui S elárasztották az egész világot Reménykedem, az csak egy rossz álom Hogy megszülessen vágyuk a világállam Hol nincs család, nincs haza, nincsen morál Mindenki amit csak tud annyit zabál Nincs munka, nincs kultúra, művészet Mindennek célja csak a testi élvezet Egybemossák a nemeket,nem szülnek gyereket Mit csak birsz,a mammont mind […]

Nagyot akarnak harapni a húsomból. Hogy mi a tétje a képviselő választásnak ? Hogy mi az origója az összecsapásnak ? A lezárult 77 évem betéve tudja Múltunk,hitem, erkölcsi értékitéletem Magára hagyott családom,s nemzetem A Globalizált,országhatárok nélküli világ Nagybőjti bánat helyett golgotai csúfság Szoritott fogakkal készülj a végső csatára Ha veszitünk csendben várjunk a halálra.

Távolban egy fehér vitorla Távolban egy fehér vitorla a partokat nyaldossa Csak távol tőlünk, minek neve Ausztrália Két kislány integet felénk mosolyra hangolva Egy vágyam kisért, hogy még éltemben láthassam Jó hirek érkeztek, mely megdobogtatta szivemet A vitorlát a szél a nyáron hazai vizekre készül repiteni Ezzel fáradt éltemet biztosan sikerül megédesiteni

Három virágszál Gergő fiam vállát súlyos teher nyomja Három gyermekének valamennyi gondja A nagyszülők nélkül minden összegabalyodna Ám az anyai gondoskodást mindez nem pótolja Gergő mindent elkövet hogy a gyermek-vágyakat biztositsa Művész-munkája minőségét sajnos ezzel lerontja Látva apjuknak nehéz mindennapi fáradozását A három virágszál majd ha kinyitja rózsabimbóját Meghozza gyümölcsét dús lére eresztve Hogy Édesapjuknak […]

Zúg az éji bogár. Átok ült fejemre, fülzúgást mimelve Mely emberi méltóságom, s túrelmem elvette Közben rendre teszem a dolgomat, S beszedem az előirt gyógyszer adagomat Várom a hatását, a gyógyszerelés áldását Jó oldala is van a szenvedéseimnek Végszavát sem hallom a zavaros ellenzéknek Felkészülve várom az Úrnak döntését Nem kell megoldanom a választás rejtélyét

Földindulás Robog a világ a végzete felé Hiába készülnek a fák-virágok az újraébredésre Minden boldogság a Földön Hazug ábrándnak tűnik A békétlenség az acsarkodás csak nem szűnik Lábunk az inditógombon áll Auráját a vésznek már érezzük Mert egyre csak nehezebben lélegzünk Kifogy az oxigén az életterünkből Mert egyre távolodunk teremtő Istenünktől.

Fülzúgásban! Talán az Úr azért büntet fülzúgással Hogy ne halljam az áskálódást a politikában Terelje figyelmem békésebb vizekre Ne kapcsolhassam a rádiót a megalázó hirekre Meghallom-e még egyszer a csend nyugalmát Mely száműzi tőlem az ádáz politikát

Két kicsi Unokám! Mennyi kell a boldogsághoz? Egymásra mászó, mosolyban ölelkező két kicsi apróság Papa,-szól a telefonba, mikor jössz Budakeszire Hozzál kis autót, csokit kéri a nagyobbik nevetve

Családom körében Kopott testtel, de nyitott szivvel és lélekkel Ünnepi ebédre gyűltünk koszorúba Az alkalom kettős születésnap megünneplése Melynek megnyilvánulása a szeretet ölelése Ezért érdemes élni,ezért érdemes munkálkodni Életünk emlékkönyvében örökre megmaradni