Mért van az, hogy ember embernek farkasa? Elég egy intés, s lesz színe-változása. Mint ordas vicsorít, odakap a koncért, képes hátba szúrni egy testvér a testvért. Szembetalálkozva tekintetük villan. Marakodás, szitok-szitokra untalan. Hol van véknya, méregeti egyik a mást, csendet követ fülsiketítő robbanás. Sandán figyeli, lesi, lel-e rajta rést, ahol beledöfhetné ádáz mód a kést. […]
Önző érdekek két könyökkel furakodnak Fájdalmas lábnyomot hagyva maguk után, Vitriolos méreggel nem fukarkodnak Hozzájárulsz a szalag mellett bután, Lesz, ki nem lesz hajlandó ebben részt venni Képmutató, aljas féregként sziszegve Lesz, kin senki nem fog erőszakot venni, Még ha a világból is lesz kivetve, Mert nem éri meg az apróért Embertársain átgázolni, Lelket felégetni, […]
Szállj a magas égen szép turul madár. Drága szép hazánkon száz évnyi bánat már. Szállj a felhők között. Hallgasd a magasból. Isten országában szomorú harang szól. Szállj a tornyok felett. Nézd a gonosz művét. Nem törli el semmi Európa bűnét. Szállj a messzeségbe. Vidd el a bánatunk. Hozzál igazságot. Tovább nem várhatunk. Szállj az igaz […]
A konyhában vagyunk. Ebédet készítek. Ő a széken ül, nyúzottam, táskás szemekkel. Most jött ki – nem tudni hányadszor – a szobából, ahol kb. öt percet feküdt. Mostanában legalább lefekszik, ha kevés időre is. Most legalább „pihenget”. Volt idő – nemrég -, mikor szinte soha nem aludt, nem feküdt le, nem volt „fáradt” se éjjel, […]
Hétfőn lógott az eső lába, kedden még jobban meglóbálta. Szerdán ázott már minden tető, csütörtökön csordult a teknő. Pénteken pityergett, siratva: szombaton ázol még miatta. Vasárnap könnyeit feledve, a felhő a hasát süttette! 2019. június 26.
A boldogsághoz nem kell túl sok Hidd el, amikor ezt hallod, Pénzen vett hő, s magasabb fok Kik nyújtózkodnak az elérhetetlen felé Paloták tornyaiban keresnek virágot, Mi ott kinőni sohasem fog Mert idelent hever minden Kezem kinyújtom a porba, S csillagot találok találok itten Hawai, Mali, Cancun, minden nyáron fapad, Egyre messzebb, […]
Alázat.2. Janus Pannonius szavai csengnek füleimben: Itt barbár földön barbár ajkon a szó, Jöjjön a földre Maro, zord hangot ad csak a lantja Jöjjön bár Cicero s néma lesz ajka legott Ma is élő a múlt mély gondolata Mit keresek akkor itt az alázat szavammal Nem kívánok viviszekciót végezni magammal Az alázatot hirdették az erények […]
Mielőbbi feltámadás, Úgy, mint húsvét alkalmakkor, Mégis, ezúttal másképp Térdepelve imádkozik Rengeteg ember tehozzád, Egész lényed a földre hozd át Jöjj el, s maradj itt köztünk Nagy szükség van itt te rád, Pofozd a templom előtt a kofát Hűlt helye érték, s mértéknek A neved is megkopott már, Ajak csak alig emleget Szitokszó lett […]
Távol vagy, nagyon távol De bárhol is légy, sose voltál ily közel Ambivalens, paradoxon Szájmasz és maradj otthon Közelséged árnyéka illúzió, Délibáb száraz sivatagban Kinyújtott kezem visszapattan Leprás itt most már mindenki A kohézió meg foszlik, A csiptől az agyakban valami kattan
Nemrég ébredt csak fel álmából, és különös dolgokon töprengett. A sötéthez már annyira hozzászokott a szeme, annak ellenére, hogy mindössze csak néhány másodperce van ismét felnyitva pillái alól, hosszú csukott állapot után, hogy szinte tapintja látásával a tárgyak, eszközök éleit és sziluettjeit. Különös, gondolja, hogy amikor a szemek hosszú ideje sötétben tartózkodnak, akkor is ez […]
