Posted by
Posted in

Tavasz váró

Mitiner Mária Tavasz váró   Jő a tavasz, itt kopogtat, dobd el a tavalyi kopottat. Vetkőzz,vedd fel  új ruhád! A tavalyi árcédulát dobd messzire,ne is lásd, látott az már egyet s mást.   Kabátodat vigye hűs szél, hagyd benne amit felednél. Kalapodat pakold színig, sétálj ki a Zagyva hídig, szórd a vízbe, számolj tízig, fájdalmadból […]

Posted by
Posted in

Leszek…

Mitiner Mária Leszek…   Leszek a csillagod, leszek a holdad, leszek az illatod mely beléd olvad,   leszek a felhő, leszek izzó napod, leszek a szellő, mi énekli dalod,   leszek néma titkod, a csend én leszek, leszek ami tiltott, vesszek el benned!   Leszek  lakatod, kulcsod nyitja záram, édes zamatod leszek, csókos szádban,   […]

Posted by
Posted in

Sírba vitt kölcsön

    Gyermeki kötelességtudattól hajtva gyalogoltam az ABC felé, zsebemben azzal a pénzösszeggel, amellyel anyám indított útnak, hogy vásároljak be a kezembe nyomott cetlire felírt élelmiszerekből. Tizenhét éves voltam ekkor, felszabadult, álmodozó, és még teljesen tehermentes. Szűrt napfényes októberi délután volt, már hűvös szelek hasítottak és sikítottak. A sorompónál, mint ahogy már több ízben is, […]

Posted by
Posted in

Legyél fit!

Se jobbra, Se balra: Egyenesen előre! Se széna, Se szalma, Csak zab kerül a tejbe. Mit jelent az egészség, Megérzed, ha elveszted: Sok nyavalya, nehézség, És folyvást szenved a test. Tarts mértéket mindenben; Liszt, cukor és zsír terén. Ha majd állsz a mérlegen, Ne csak nézz elképedvén. Se jobbra, Se balra: Egyenesen előre! Se széna, […]

Posted by

Nyár, fiatalság, szerelem, pataki emlékek

Nyár, fiatalság, szerelem, pataki emlékek Mint már annyiszor, ezen a nyáron is Sárospatakra utaztam, hogy legkedvesebb testvérem, Éva társaságában töltsem a nyarat.  Az oda úton, Szerencs után – mint mindig, akármilyen járművel utazom – rám tört a nosztalgia. Megláttam a Tokaji-hegyet, az ismerős útkanyarokat, a környékbeli falvak útjelző tábláit, és ahogy egyre közelebb „jött” a […]

Posted by
Posted in

Az idő bírálata

Mert az idő relatív fogalom S nem folyik, mint kakaó, Oktalanság stressz alá vetni Mindent bizonytalanért, mi jó   Mert most él, ki leszületett Emberként erre a földre, Beteljesült jövőkép oltárán Feláldoz pillanat, s csal tőrbe   Mert mi számítón gyűlik öszze Zsugori akarat alatt, Minden számítást összezúzva Dönti egy erő hanyatt   S éltél-e […]

Posted by
Posted in

Néma lekpetánc

Kincsesvirágnak szine, Gyakorta ezer-meg egy pille, Röpül a szivárványhintóján, dalolva; keresi a szerelmet. Meglelte már?-kérdi félve egy másik, búskomor-szomorság; Nem tudja, hogy előtte száll, ki eltörli a magányt…

Posted by
Posted in

Kezedben

van minden, mi valaha voltam. Hát nézd meg jól, ennyi maradtam; Levedző-iszapdarab, mi nevedre dobban. Nincs másik… nincs több… Hát dönts, mit kezdesz vele? Van, ki szerint új hajtást hozhat a remény, és van, ki hanyagul otthagyja csak. Kedvesem… Eldobsz, vagy megtartasz?

Posted by
Posted in

Feltámadt

Feltámadt   Feltámadt, ki értünk halt kereszthalállal, Az ember bűnét vérével mosta tisztára. Kacagott a nép akkor nagy szenvedésén, Nem hittek Isten halál feletti győzelmén. Utat mutatott egy boldogabb, szebb világba, De az ember saját szenvedését kívánta. Azóta bűnbocsánatért esedezünk, Már nincs az a vér, mi tisztára mosná lelkünk.  

Posted by
Posted in

Varázslatos Húsvéti locsolás

Varázslatos Húsvéti locsolás   Itt van Húsvét, hát én vidáman eljöttem, millió ifjonc most türelmetlen mögöttem.   Reggel felvettem az ünnepi öltönyöm, a boldogság illatát szeretettel öntözöm.   Selymes hajadhoz emelem a kölnis üveget, látom, hogy neked is tetszik ez a művelet.   Ragyog piros arcod, remegnek szép kezeid, varázslatosan csillognak gyönyörű szemeid.   Megemelem […]