Shakespeare tükrének darabjait, Szedegetjük színházak szinpadán, Kedv és “szomor” szerint, Hol néző az úr, S, mi a szolga. De édes e kín, Szülni embert jót és rosszat, Tündér Ilonát szép szőkét, Sylockot igazság keresőt, Vagy csak ott a karban állót. Tedd a dolgod, “s, ne takarj Ladányi…” Hívság, bánat, öröm, A színpadon mind jellemez, Hiszen […]

Nem koszorús költő ő, De toll és szókimondó, hév hevíti. Stílusa tükrében, Az 5. magánkönyvtár kezében, Szerkeszt ő szorgosan. Majd mint a demokrácia bajnoka, A nyelv és kifejezés bajnoka. 2013 Nincs kedvem a politikai korrektséghez (…) A híres-hírhedt berlini kabarékban estéről estére azon röhögött a törzsközönség, hogy kifigurázták Trisztán és Izolda legendáját. Levizelték, kigúnyolták, kiröhögték […]

Napra éj, s virágok, évek hosszú sora. Mint színes selyem, tekereg fényesen. Sem éj, sem zord tél nem számít, Mit át jár a félelem, Hogy múlik fiatalság, derű és kényelem, Úgy legyen bölcsebb az ember. Mert ne évek számát nézzed, Hiszen múlik az magától. Gondolj arra a test romlandó, Csak tetteink miatt vagyunk,- ez sem […]

A boldog évek szállnak, Tört arany percek. Mint balzsam simogat a múlt, A jövő betekint az ablakon. Mi pedig a cseresznyefa alatt, Napokat számolunk.

Nevelem önmagam, Vagyok kertemben növő fa, Gyökerem kövek között, Mélybe vájva. Ott látom századok rémeit, Háborút,ősök vesztét, Halálvonat és krematórium füstjét, A káosz torz hajtásait. De, a mélyen született valami, A komposzt történelem talaján, Jövő,mely a ma törött cserepein éled, S, kívánok nektek ÉLETET.

Napra, nap, Évre, év. Boldogság, kedv és öröm, Látni cseperedve magzatunk. Tükör mely ősz szálat is mutat, Nyugágy, bámulni felhőt huszárosat. Aggódni kamaszok forradalmi kedvén, Látni utunk még messzi végét. Mert életünk csak kölcsön, Mely lassan visszajár. De voltunk, kis nyomot hagytunk, S, kevesebbe is belehaltak már.

Marci ki költő Hevesen, Slam poertyjét kivonta fényesen, Csatát, csatára vív, S szavak dőlnek, bálványok rendesen. Anamorf kardját forgatva kényesen, Kaszabol napra nap, Hajtja ifjonti vér, Költő ,ki nem henyél, Mit neki mirtusz vagy babérkoszorú, A hit számra a tanú. Legyen az színház vagy verseskötet, Egyre megy, a cél eszközt teremt, Ki ír, s közben […]

Mi szépen össze gyűltünk, itt barátaim. Lábunkon, papucs kezünkben sör. S, mi lelkünkben gyötör az a gond. Már Cief Brody sapkája sincs, kocsma nyelte el, Pingálunk arcunkra színes tintákat, Fekszünk ágyakban majd felkelünk. Vagyunk, mert létre hoztak, S e lét még araszolgat. Tán tüntetni kéne legott, Mert van rend, de az élet kissé elfogyott. Jönnek […]

Tudnék hegyeket mozgatni, Vagy tarka virágszőnyeget, Szórni liliomnak selymét, Rajzolni kéket ecsettel az égre, Félni és félteni, Napnak tüzétől, Lelkem tüzétől, Testem hevétől, Gondolatnak súlyos végétől, A napok pedig múlnak csendesen, S, a Szerelempatak mentén ülve, Hozzá,lehajlok. Sima víztükör,benne arcom meglelem.

Mit nekem a Rózsadomb, A Seychelle-szigetek a gond. Vegyek most ott nyaralót, Hol bujálkodnék legott. Férfi testek, s persze a hancúrléc, Capulet már tökre nem merész. Mit úri kegynek Isten ád, Nem nyal már pinát a gaz. S lankadóban zászlójának rúdja. Ezért kell nékem a férfi móka. Szóval legyen nyaraló akkor itt és most, Hol […]